Hírek

Átmenet

misizoliMa délelőtt a Vasárnapi Hírek print-kiadásában olvastam Lengyel László eme kitűnő írását. A jegyzet még nincs kint a hálón, ezért most heroikus munkával, manuálisan fogom átschmittelni az oldalamra. (Bocsika az esetleges elírásokért!)

Lengyel László: A szabadság fantomja

Amikor 1990 júliusában, az erdélyi Bálványos hegyoldalán Litván György, Norman Stone és Schöpflin György társaságában, beszédeinkkel megalapítottuk a Bálványosi Szabadegyetemet, álmomban sem jutott eszembe, hogy 2014 júliusában itt hangzik majd el egy magyar miniszterelnök szájából a liberális demokrácia végbúcsúztatója. Felkérőnk, a liberális Fidesz nemzetpolitikai képviselője arra kért akkor minket, hogy tartanánk-e előadást az összegyűlt erdélyi fiataloknak az “Átmenet a diktatúrából a demokráciába” című nyári táborban. A mostani tábor talán az “Átmenet a demokráciából a diktatúrába” címet viselhette volna.

Nem tudom, hogy miért szegény Bálványosnak, a jobb sorsra érdemes Erdélynek jutott az a kényelmetlen megtiszteltetés, hogy Orbán Viktor itt szereti kinyilatkoztatni a világról alkotott nézeteit. E gondolatnak többnyire semmi köze Erdélyhez, nem az ott ülőkről, nem az ott ülőknek, hanem a magyarországi nagyközönségnek és a világegyetemnek szólnak.

Sajnálom e próbáért az erdélyieket. A magyar miniszterelnök kockázat nélkül beszél veszélyes ostobaságokat. Hallgatói viszont kockáztatnak. Orbán eljön. Az erdélyi magyarok maradnak. És ha a románok (kormány, helyi hatóság, titkosszolgálat, milícia, társadalom) komolyan veszik, amit Orbán mond, ne adj’ Isten a román miniszterelnök románul mondja el szó szerint Orbán beszédét a nemzetek könyörtelen versenyéről, a központostó nemzetállam igényéről, az idegen érdekeket képviselő civil szervezetekről, akkor az erdélyi magyar intézmények és a benne élők ugyancsak rosszul járnak. Paradox módon a központosító román nemzetállammal szemben az európai liberális demokrata modell az egyetlen védelmező, mert ha a románok megvalósítanák Orbán modelljét, akkor nem hogy autonómia, de kő kövön nem maradna.

Tudom én, hogy a liberális demokrácia zavart, érdekütközést jelent, a tekintélyelvű illiberális demokrácia rendet, fegyelmet, az ellenzék ellenséggé minősítését, a jogállam korlátozását, az ellensúlyok kiiktatását. Michael Ignatieff teszi föl a kérdést “Are the Authoritarians Winning?” című cikkében a New York Review of Booksban, hogy az összeálló, tekintélyelvű “szigetcsoport” a lengyel határtól a Csendes-óceánig, az Északi-sarktól Afganisztánig, a maga 1,6 milliárd lakosával nem gyakorol-e lenyűgöző hatást Afrika, Ázsia és Latin-Amerika politikusaira, ahogy az Európa-ellenes jobboldalra Magyarországtól Hollandiáig. “Növekedés demokrácia nélkül, haladás szabadság nélkül. Ez az a szirénének, amit számos afrikai, latin-amerikai és ázsiai politikai elit, különösen a kleptokraták hallani szeretnek”.

Egy saját világában élő, mániáit tökéletességre fejlesztő politikusról van szó, akihez már nyilvánvalóan nem jutnak el a racionális érvek. Hiába mondanánk neki, hogy Magyarország már régen túl van azon a fejlődési szakaszon, ami Kínának, Indiának, Oroszországnak vagy Törökországnak magas növekedést biztosít a mezőgazdaságból az iparra való hatalmas váltással, vagy a nyersanyagok rabló kitermelésével. Hiába bizonygatnánk neki, hogy már egy olyan fejlett országcsoportba tartozunk, ahol a verseny hosszútávú beruházásokon, a szolgáltatások színvonalán, az oktatáson, az egészségügyön, az innováción, a jó kormányzáson és a jogállami biztonság szintjén dől el, mert e feltételeket éppen most semmisíti meg. Nincs értelme szóba elegyedni vele arról, hogy Európa életformák és civilizációk versenyét, egymás mellett élését jelenti, olyan “soft power”-t, amelyre mindenütt vágyakoznak a világon, és hogy éppen az orosz, a kínai vagy a török “soft power” az, amire nemhogy európai, de még az orosz, a kínai és a török fiatal se vágyik.

Teljes cikk: http://szendamondja.wordpress.com/2014/08/10/atmenet/


Tusnádfürdő: utórengések és kérdések - Közzététel: 2014. aug. 10. - A műsor vendégei: Rényi Pál Dániel és Tamás Gáspár Miklós.