A magtár miniszterelnöke
- Részletek
-
Készült: 2024. április 23. kedd, 07:25
-
Találatok: 1940
„Ha most nem is könnyű a helyzet, rendbe fogjuk hozni a dolgokat, és a gazdavilág meg fogja találni a számítását” – jelentette ki Magyarország örökös miniszterelnöke egy magtárban, Nemesgörzsönyben. Mivelhogy kampány van. Nem tudom, érezzük-e ennek a mondatnak a fonákságait, mert az az ember mondta, aki másodjára immár tizennegyedik éve dirigál, ezen belül is nyolc éve teljhatalommal, rendeleti kormányzással (tömeges bevándorlás okozta veszélyhelyzet 2016-tól, aztán a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, a járvány miatti veszélyhelyzet, majd a háborús veszélyhelyzet) irányítja a birodalmát.
Nos, ehhez képest most egy magtárban ígérget szebb jövő néhány tucat traktoristának, csak szavazzanak rá. És senki nem akadt a gazdák között, aki megkérdezte volna, eddig mit csináltál aranyom, illetve azt sem, hogy mesélné is el, hogyan képzeli a „
rendbe fogjuk hozni a dolgokat” kitételt. De az sem ugrott be, hogyha most nem jó, akkor vajon ki cseszte el. Nyilván az elmúlt nyolc év, meg a tudjuk kik.
Olyan volt ez, mint pár nappal ezelőtt Nagy Márton miniszter, aki hat évre taksálta, hogy Magyarország majd eléri az uniós fejlettségi szint kilencven százalékát, amire szintén volt tizennégy évük, csak elcseszték és ellopták.
De nem is ez most, hanem a magtár. Mielőtt ott hirtelen és váratlan megjelent doktorminiszter urunk, azt közölte a közösségi oldalán, hogy „berúgta a kampányt”. És itt sem érdeklődött senki tőle: hová, ha meg motorbiciklire utalt az elcseszett hasonlatában, akkor meg, hogy ki az, aki berreg. De megszoktuk már az ilyesmit a dakota lovak óta, csak sajnos erősen unjuk. Viszont most, amit a magtárban előadott még a már idézetten kívül, az nagy valószínűséggel mindennek az alja, illetve az sem tisztázott még, hogyan került oda. Hogy miért, azt látjuk. Mert meghirdetve a nemesgörzsönyi kirándulás nem volt sehol.
A gazdák viszont tudtak róla. Ám nagy valószínűséggel gondos válogatáson estek át, hogy az esemény zavartalan legyen, ne fordulhasson elő elégedetlenség, éppen úgy, mint annak idején Feri bátyámmal a kocsmában, akinek be lett ígérve a nyolcvan. Mindegy is. De feltehetőleg a magtárban óhatatlanul meglévő patkány populációt is átvilágították, hogy a szeánsz tökéletes legyen, mert érdemes még a már idézett kijelentésen kívül is odafigyelni arra, ami ott történt, mert ez a cirkusz még Orbántól is szokatlanul volt röhejesen alávaló. Látjuk, ahogyan ez az ember hogyan süllyed egyre lejjebb a morális és intellektuális ganyéba.
Idézzük fel azt a pillanatot, amikor doktorminiszter urunk bérből és fizetésből élő alkalmazott volt szavai szerint, most viszont paraszt. Illetve és jobban mondva az ő előadásában: „Én volnék Magyarország első falusi miniszterelnöke, kitől várjon a magyar gazdatársadalom, meg a magyar vidék, meg a magyar falu segítséget, hogyha nem a közülük jövő miniszterelnöktől”. Fölsejlik itt egyébként Rákosi atyánk híres képe a búzakalásszal, de könnyű lenne ezt a magas labdát leütni, mert tudjuk, hogy minden populista épp az, ahol van, ezek ilyen kaméleonok. Illetve jellemtelen bagázs, akik közül elég neves már ez az Orbán.
Szavazz rám! Nem az Európa Kiadó zenéje jutott az eszembe, hanem a magtári látogatás célja, amit a kedves vezető ki is mondott a kalapos gazdák előtt, ekképp: „Önök fegyvert adnak a kezembe. Én nem leszek rest az előrántani, lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell, de csak akkor, ha van a kezemben eszköz. Az én fegyverem az önök szavazata”. Már megint ez a vadnyugati lövöldözős stíl meg a suhintás. A történeti hűség kedvéért, meg, hogy szó ne érje a házunk elejét, tisztázzuk, hogy mindezek után lett beígérve az eljövendő Kánaán, ami viszont ezek szerint most épp, már megint, vagy még mindig nincsen.
De majd lesz a lövöldözés után, illetve akkor, ha „új vezetőket választunk az Európai Unió élére.” De ki legyen az, hát, a magyar, jobban mondva magtári miniszterelnök, és tessenek engem megkövezni, hogyha valami disszonanciát érzek az Európa fura ura, versus egy nagy halom búza előtt pofázok válogatott gazdák előtt képben, de nekünk ezt dobta a gép. Ebbe a bukolikába azért belezavarhatna az a dilemma, hogy aki ezt a lufit fújja, az futballistának készült a pártfunkci papa ütlegei mellett, de nem ez az első, és nem is ez a legnagyobb hazugsága alavju Vitornak, de ezt is megszoktuk. Viszont rohadtul unjuk a manust.
De ki nem, ugye – volna feltehető a kérdés, és egyben az a csodálkozás is fölbugyog mibennünk, hogy arra a katyvaszra, amit most a magtárban előadott, még mindig van fogadóképes kereslet. Mert van, elnézve a nemesgörzsönyi képeket, így nagy valószínűséggel ezekben benne van a komplett ország tragédiája is. Nem tudható, mert ez is titokban szerveződött, indul-e még „vidékre” a főni, s az sem, ha igen, ott összefut-e egypár „szőrét hullató rossz, vidéki rókával”. Vagy erre csak mi emlékszünk, ahogyan arra is – és nézzenek utána -, hogyha „falusi” miniszterelnökről van szó, akad néhány elődje a ládafiában. Tehát ebben is hazudott.
Szenzációs megtekintés Jászapátiban - Nem mindennapi attrakcióra készült Fazekas Sándor miniszter. De vajon sikerült-e neki? Izgulja végig a Nagy Megtekintést az Index videójában!
Kapcsolódó cikkeink:
Újra szól a hatlövetű / Készült: 2024.04.20
O. Viktor, a kedves vezető profilképet cserélt a Facebook-oldalán. Szép darab, sok munka lehetett vele, amíg olyan lett, amilyen. Dolgozatunkhoz azért nem tettük ide illusztrációként, mert nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy elmegy a kedves étvágyuk. Aki mégis vállalja a kihívást, föl is keresheti ezt a lapot a szájbertér tengerében, aki félős kicsit, annak szavakban elmondjuk a látványt. Hogy milyen is.
Nemzeti disznóvágás / Készült: 2024.02.15
Ha azt hinné a nyájas olvasó, ennek a Kázmérnak elment az a kevés maradék esze is, ami esetleg valamikor volt neki (feltéve, ha), akkor nagyot tévedne. Mindezzel azonban csupán arra szeretnék bizonyságot adni, nem én hülyültem meg, hanem a világ körülem. Bár, mint tudjuk, az őrület és józanság megítélése szimplán nézőpont kérdése. Ebből fakad, hogy azon, amin magam eltelten mosolygok – na jó, fetrengek a röhögéstől -, mint annak bizonysága, hogy valakinek elment az esze, az épp neki halálosan komoly. Mi több, pátoszos hitvallás.
