Van az RTL-en ez a Sztárbox című műsor, ahol ismert emberek verik péppé egymás fejét. Róma és a gladiátorok óta semmin nem csodálkozunk, ha ez kell a népnek, akkor ezt kapja. A nézettség nagy, feltehetően a gázsi is, ami miatt – valljuk meg – a bokszolók hülyét csinálnak magukból, viszont az előbb említett két feltétel (nézők, lóvé) miatt mindenki elégedett, fanyalgásnak, szépelgésnek, filozofálásnak helye nincs. Arra ott vannak a könyvtárak, ez a műsor pedig maga a magyar valóság, annak minden szellemi színvonalával.
De nem is ez az érdekes, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban NMHH), illetve a Mandiner nevű fideszes tudományos szaklap (szintén a továbbiakban M), akik, illetve amelyek fogást találtak a műsoron. De nem igazán azért, amiért amúgy gondolhattuk volna. Magyarország olyan hely ma már, ahol nem mindegy az sem, melyik adón csinál magából bohócot a színész, celeb meg a többi, tudvalévő, hogy az RTL-be a rendszerkritikusok járnak, a másik kereskedelmi csatornához meg a más érzelműek.
Olyan ma már a csatornaválasztás, mint annak idején a kokárda viselése vagy nem viselése, amit szintén köszönjünk meg magának Orbán Viktornak, ami kokárdázás elég régen volt már, de azóta hadban áll az ország. Ennek a sajátos háborúnak – ki magyar, ki nem, ki van velünk vagy ellenünk és a többi – egy sajátosan bájos, ugyanakkor letaglózóan kijózanító szeletkéje, hogy az NMHH vizsgálatot indított a Sztárboksz című műsor ellen, az M pedig mindezt csűrdöngölve és sajátosan primitív módon értelmezi.
Az NMHH részéről van a hivatalos szöveg: „hatósági ellenőrzés keretében vizsgálják a műsort, hogy az mindenben megfelel-e a törvényi előírásoknak” és ezen a ponton fölrémlik bennünk a könyvek fóliázása, a Nemzeti Múzeum kiállítása, s mindezek folyományaként az, hogy olyan törvényeket hoznak, amilyeneket csak akarnak. Másfelől, és tényleg csak miheztartás végett, hogy a magunk részéről nem is azért foglalkozunk vele, mintha ez a téboly valóban annyira lényeges lenne. Hanem újabb bizonyság csupán arra, mivé fajult valaha kies hazánk.
Ahol élnünk, halnunk, illetve ahonnan menekülnünk kell, ha ilyen hivatalok és ilyen újságok vannak benne. És most, hogy tömören elmeséltem az egész nyomorult életünket, térjünk vissza arra, miért is az. Az NMHH tehát hatóságilag vizsgálódik, az M pedig hozzá teszi a saját kifogásait, amivel az a baj, hogy a fideszes médiában (ami Rogán szerint nincsen is) semmi sem történik véletlenül. Azaz, ha az M azt ír, amit, annak az utasítása, de az ideája mindenképpen „fölsőbb” helyekről érkezik, és innen nézve félelmetes az egész.
Az M azt kifogásolja a Sztárbox-szal kapcsolatban, hogy „a legnagyobb megdöbbenést az keltette, hogy a Sztárboxban két, eredeti szakmájában kevésbé ismert színész is szerepel”. No most, hogy Molnár Áron és Nagy Ervin – mert róluk esett szó – kinek ismerős a szakmában és kinek nem, az nézőpont kérdése, de végül azért kibújuk a szög a zsákból, mert az M-et az érintette kiváltképp érzékenyen, hogy Molnár Áron a ringben aratott győzelmét amúgy Iványi Gábornak ajánlotta, akivel az a baj, hogy gyakran bírálja a kormányt.
Körbeértünk. Helyben vagyunk, akárha a svédek, akik azért nem kapják meg a Fidesztől a NATO csatlakozás ratifikációját, mert szintén gyakran bírálják a kormányt. Azaz és tehát ellenvéleménynek is kritikának helye nincs, mert különben nem nyomjuk meg a parlamentben azt a nyüves gombot, illetve mostani példánkban: rád küldjük az NMHH-t, aki, illetve amely majd szénné büntet, mert képletesen nincsen rajtad sapka. Ilyen verőlegények még a rendszerben a NAV, a GVH és az ÁSZ is, csak, ami hirtelen beugrik.
Viszont ezekkel látjuk kiteljesedni a diktatúrát, hogy ne használjunk bűnösen eufemisztikus szavakat. „Baloldali aktivisták” mérkőztek a Sztárboxban az M szerint, ami szerintük hallatlan és tarthatatlan, mert ezek alapján, akinek a szíve nem Orbánért dobog, az már a saját fejét sem veretheti szét. És megint ott vagyunk az alaptételnél, hogy aki nincs velük az nincs, és ott vagyunk újra a saját sorsunknál, mint az előbb, hogy így élnünk, így halnunk, illetve menekülnünk kell. Más lehetőség momentán nem látszik.
Jaj, szegény László / Készült: 2023.11.07 A forradalom fölfalja saját gyermekeit – mondta annak idején Saint-Just, miközben Franciaországban fröcsögött a vér, és hullottak a fejek. Ehhez képest, bár az alaphelyzet voltaképp ugyanaz, L. Simon László olcsón megúszta. Őt csak kirúgták a Nemzeti Múzeum főigazgatói székéből. Magától Csák minisztertől kapta meg az útilaput, és az a sajátos morális és emocionális helyzet állott elő, hogy elkezdtünk tűnődni ebbéli viszonyunkról hősünkkel és a helyzettel kapcsolatban. Tanulságos eset.
A rock ’n’ roll az nem egy tánc / Készült: 2023.11.05 Amikor Dúró Dóra a butaság eposzi bátorságával elérte Csák miniszternél, hogy a Nemzeti Múzeumban elhelyezett World Press Photo 2023 kiállítást tizennyolc év alattiak ne látogathassák, azonmód kellett volna pofára esnie, mert a múzeum előtt elkezdtek nőni a sorok. Ugyanaz volt a reakció, mint amikor ledarálta a Meseország Mindenkié könyvet. Akkor boldog-boldogtalan szaladt a könyvesboltba megvenni a kötetet, sőt, a szerkesztője felkerült a Time magazinnak a világ száz befolyásosabb emberét tömörítő listájára.
Németh Szilárd házhoz ment / Készült: 2021.10.26 Németh Szilárd kilátogatott egy film forgatására. Hogy miért, azon majd mélázunk pöttyet, de most in medias res vagyunk, és a nyájas közönség elé tárjuk a sztorit, ami úgy megdobogtatta lankadozó szívünket. Szóval tehát, mint olvassuk a lapokban Molnár Áron színész szíves közlése nyomán, „Találkoztam ma egy forgatáson Németh Szilárddal, a Fidesz alelnökével. Jó napot – kezdtem egy kézfogás után, Molnár Áron vagyok, Gvadányi Józsefet játszom ebben a filmben. Milyen érzés magába szívnia egy kis kultúrát?” – Molnár szerint erre Németh visszakérdezett, hogy miért, nem úgy nézek ki, mint akiben van? Mire Molnár közölte, hogy nem.
Boldogok a tetőfedők / Készült: 2018.03.11 Németh Szilárd már megint magához igazította a világot, és egy nagyot feredőzött is benne. Pétfürdőn tartott előadást a saját, jól bejáratott közönségének, ebből fakadóan pedig egészen jól meg is értették egymást, így a szeánsz tanulsága az volt, hogy a részeges bölcsészek fölöslegesek a munka alapú társadalomban, mert elszívják a ’zoxigént és fölzabálják a felesleges zabot.