Hírek

Egy óvodás naplója 28. – Bádogember

Részletek
Készült: 2022. január 29. szombat, 09:37
Print 
Találatok: 2311

badog_vgyAszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.

Montam az apunak, hogy szép ruhába kell illatozni máma az oviba reggel, mire csak legyintett, az anyumeg mérges lett, hogy mit képzel az Ibojnéni, hogy csak akkor mosakszunk mi itthol, ha ő azt kéri, vagy micsoda. És kérdezte is, hogy miért kell a szép ruha, hiszen ünnep az nincsen semmilyen, de azér fölvettük, és indultunk is, hogy el ne késsünk. Hát, az oviba meg nem lehetett bemenni, mer teli volt a környék ilyen páncélos autókkal meg bácsikkal, oldalukon puska, jártak az oviból ki-be, és az anyu csak nézett, hogy mi van itt, mert a tetőkön is puskás emberek voltak, az utca vége lekerítve, amikor jött egy kutyás ember, és ők is mentek az oviba be, csak nekünk nem szabadott.

vgy_kevlar

Kijött a kutya asztán és ki az ember is, az autók elmentek mind, mintha ott se lettek volna soha, csak az utca maradt lezárva a végén, keresztbe ilyen piros-sárga szallaggal, és a tetőkön se látszottak már a puskás emberek, úgyhogy lehetett menni be. Az anyu adott egy puszit, és montahogy vigyázzak magamra nagyon, de hát nagy vagyok én, már tudok vigyázni nagyon. Bementem az oviba, a folyosó végén ült egy kopasz ember, a dadust is kisérte egy a konyhába be, az Ibojnéni meg úgy ragyogott, hogy csakna, és a gyerekek zsibongtak. A Kisböske a reggelit várta, a Pityu meg bohóckodott, ahogyan szok mindig, de az Ibojnéni most nem szidta meg.
 
Az Ibojnéni mintha máshol lett volna, nem is itt, csak nekünk pisszegett, meg leste az ajtót, hogy jön-e, akinek jönnie kell, és egyszer csak jött, mert kopogtak, és az Ibojnéni fölsikoltott kicsit halkan. És kinyillott az ajtó, és bejött egy kövér bácsi, és nyalogatta a száját, hogy szerbusztok gyerekek, mi meg montuk, hogy csókolom bácsi, és az Ibojnéni a falnak hanyatlott, hogy majdnem elesett, de összeszedte magát azér. A kövér bácsi megcsókolta az Ibojnéni kezét, ráhajolt meg fölemelte a szájához a kezét, két kézzel fogva, az Ibojnéninek ettől fönnakadtak a szemei, és nekilátott remegni a lába neki. Asztán a kövér bácsi szólt nekünk, hogy na, mit hosztam gyerekek, na mit?
 
De senkise tutta, hogy mit is hozott, hát elővett egy labdát, hogy azt hoszta, és a Pityu fölsóhajtott, hogy már megin labda, mert a képviselőbácsi is hozott már egy csomót. A Kisböske meg pityeregni kezdett, hogy nem csokit hozott, görbült le a szája neki, ahogyan szok, mielőtt nekilát bömbölni. A kövér bácsi odament hozzá, hogy ne sírj kicsi, lehajolt, hogy simogassa a fejét neki, és, ahogyan hajolt ott, a Pityu megkopogtatta a hátát neki, és úgy kongott a háta neki, hogy a Pityu rásózott erősen ököllel, mire mint valami vödör, olyan hangja volt a hátának, hogy a Pityu fölkiáltott, hogy bádogember, meg csodák csodája, hogy fölvisittott mind az összes gyerekek.
 
De nemcsak visittottak, hanem rohantak kopogni mind a bádogembert, ütni a hátát neki, és akkor az Ibojnéni nekiát sikittani, hogy jajj, miniszteresúr, elnökúr, jótevőnk, mi eggyetlen örömünk, mire rohantak be a kopasz emberek, tele lett a szoba kopasz emberekkel, akik szedték le a kövér bácsiról a gyerekeket, hajigálták őket a sarokba, hogy csak úgy huppantak, az Ibojnéni elájult, a hangzavarra bejött a dadus és most már a puskás emberek is, és kiszabadítva a kövér bácsit a gyerekekből, egy pokrócot dobtak a fejire, hogy menekittik innen kifele, autó csikorgott az udvaron a homokozónál, hogy már mindenki sírt, én meg gondoltam, na, vára dömperemmegyek.
 
 

hvg.hu
Ismét kisgyerekekkel kampányolt a miniszterelnök / 2022.01.24.
Orbán Viktor ezúttal egy olyan óvodába látogatott, amit a Bajnai-kormány bezáratott. - Hiába kapott négy éve a Nemzeti Választási Bizottságtól pontosan ezért 345 ezer forintos bírságot Orbán Viktor, a miniszterelnök ennek ellenére újra gyerekekkel kampányol hétfői videójának tanúsága szerint. Orbán a videóban egy olyan acsalagi óvodába látogatott el, amit a Bajnai-kormány záratott be. Orbán nem üres kézzel ment az oviba és ha már ajándékokat vitt, nem hazudtolta meg magát: vitt magával egy labdát, valamint egy felállítható kaput is …

 

Kapcsolódó cikkeink:

vgy_konyOrbán megtekint / Készült: 2022.01.26
A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.

45-orszagos4Egy óvodás naplója 27. – Viktorapó / Készült: 2021.12.09
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy gondolkodjunk nagyon mármer nagy napunk lesz nekünk, hogy a Mikulás alkalmából kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor. Gondolkodjatok gyerekek, hogy okossat kérdezzetek a miniszteres bácsitól, nehogy a szégyenbe hagyjuk őt, hogy buták vagyunk és nem egészen jók. Mondtam az apunak az este, hogy micsoda jó dolgunk lesz nekünk, hogy kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor, és hogy ő mit kérdezne tőle, de azt mondta az apu, hogy ezt inkább hagyjuk.

dscn8924xEgy óvodás naplója (26.) – Vicsorgó maci / Készült: 2021.10.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma vadászatira megyünk, a kiállósra, ami egy a természettel, de senki nem tudta, az mi is. Aszonta még, hogy hozzunk magunkkal ebédet meg uzsonát, mer sokat leszünk a vadászatin, sőt, busz visz minket a természethez, ami egy velünk. Fizetni se kell, aszonta az Ibojnéni minden ingyenbe lesz, csak amikor az apunak montam, hogy ingyenbe megyünk a vadászatira, olyan csúnyát mondott, mint amikor a rádióban van pénteken a Viktor bácsi, vagy a tévébe sokszor.

11184-moderyEgy óvodás naplója 25. – Bohóc / Készült: 2021.07.17
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma jön egy bohóc hozzánk az oviba, hogy nevessünk sokat. De mi anélkül is sokat szokunk nevetni, ha a Pityu bolondozik meg hüjéskedik, de azért örültünk neki, hogy bohóc jön mihozzánk az oviba. Montam is az apunak, hogy érkezik a bohóc, amire kérdezte az apu, hogy melyik, a képviselő vagy a pap, mire az anyu mondta neki, hogy nade Karcsi, de azért mosolygott. Nem kellett ünneplősbe menni, hogy jön a bohóc, tehát nem megyünk ki a timpanoni emlékműhöz a homokozóhoz. Jó lesz nekünk.

szivarvanyEgy óvodás naplója 24. – Szivárvány / Készült: 2021.06.19
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma rajzolni fogunk. Nem tudom, miért jelentette be előre, máskor is szoktunk rajzolni, és nem készülődünk hozzá két napig, pappir, kréta vagy ceruza, és már rajzolunk is. Akkor szokunk rajzolni, amikor az Ibojnéni csöndet akar vagy esik az eső, vagy már nem bir velünk eggyáltalán. Amikor rajzolunk, akkor csönd szok lenni, még a Pityu se hüjéskedik, és a Kisböske se nyafog, hogy éhes. Rajzolásból még soha, semmi rossz nem eredt, minden gyereknek kidugva a nyelve, ahogyan erössen koncentrálódnak a sárkányokra meg a kirájfikra és a kirájlányokra, akiket meg kell menekitteni a fogságukból mindig.

2-the-littl3Egy óvodás naplója 23. – Timpanon / Készült: 2021.06.06
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy ünneplősbe jöjjünk, mer ünnepülünk a tavaly fölállított timpanoni emlékműné, amit a Béla bácsi éppittett, akit azóta se láttam. Eltűnt a Béla bácsi a nagy járványba, nem hallottuk, hogy ojtakozott volna, se azt, hogy nem, senki nem tudja, mi van a Béla bácsival. De az emlékező timpanoni oszlop ott áll, lóg rajta a zászló, egy kicsit koszos, egy kicsit szakatt, de a miénk. Összetartozunk nemzetileg, aszonta az Ibojnéni, azért kell ünneplősbe jönni, hogy itt lesz megin a papbácsi celebrálódni, meg a képviselő bácsi is, aki labdát szok hozni meg vinni minket migráncsnézőbe.