Hírek

Egy óvodás naplója 27. – Viktorapó

Részletek: Készült: 2021. december 09. csütörtök, 09:15
Print; Találatok: 1818

45-orszagos4 Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy gondolkodjunk nagyon mármer nagy napunk lesz nekünk, hogy a Mikulás alkalmából kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor. Gondolkodjatok gyerekek, hogy okossat kérdezzetek a miniszteres bácsitól, nehogy a szégyenbe hagyjuk őt, hogy buták vagyunk és nem egészen jók. Mondtam az apunak az este, hogy micsoda jó dolgunk lesz nekünk, hogy kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor, és hogy ő mit kérdezne tőle, de azt mondta az apu, hogy ezt inkább hagyjuk.

Felbontott egy sört, de nem kezdett el kiabálni, amikor az anyu azt szokta mondani neki, hogy ne a gyerek előtt. De most nem kiabált, már régóta nem kiabál, hanem csak néz szomorúan maga elé, és az anyu most is mondja neki mindig, hogy ne a gyerek előtt. Reggel ott volt a zoviba a képviselő bácsi is a papbácsi is, mondta a Pityu, hogy biztos ők is kérdezni akarnak a miniszteres bácsitól Mikulás alkalmából, de aztán kiderült, hogy nem, csak azt nézik, hogy mi mit kérdezünk, nehogy butaságot kérdezzünk, mert nem mindegy az, hogy mit kérdezünk egyáltalán.

Fölsorakoztatott minket az Ibojnéni, ott álltunk, szembe a papbácsi, a képviselő bácsi meg az Ibojnéni, hogy akkor kérdezünk, de nem volt ott egyenesen Orbán Viktor, a miniszteres bácsi, így nem tudtuk azt sem, mit kérdezzünk, de leginkább azt, hogy kitől. A képviselő bácsi mutogatott, hogy épp ezért már ideje lenne egy képet kiakasztani a feszület mellé a falra a miniszteres bácsiról, az Ibojnéni bólogatott, hogy úgy lesz, meg meglesz, de akkor is csak álltunk ott sorba, hogy akkor most mi is van, mit is akarunk, vagy mit kellene csinálni, de nem történt semmi sem.

A dadus állt az ajtóba, és nézte, hogy hogyan kérdezünk, de senkinek nem jutott az eszébe semmi sem, hogy mit akarna tudni a miniszteres bácsitól, mire a képviselő bácsi monta, hogy kérdezzük meg, szereti-e a narancsot, hogy ennek örül majd biztos, de senki nem kérdezte még ezt sem, mert nem volt ott a miniszteres bácsi sehol. Akkor a papbácsi mondta nekünk, hogy képzeljük el, hogy olyan, mint a Mikulás, hogyha kérdezünk tőle és jók voltunk, akkor majd válaszol is, csak azt nem tudtuk, hogyan és hol, a dadus legyintett, és kiment a konyhába csöndessen.

A Pityu erre mondta, hogy akkor ő a Viktorapó, hogyha jók leszünk, akkor válaszol, de a képviselő bácsinak elkezdett lilulni a feje, hogy ő neki nem Viktorapó, hanem csak miniszterelnök úr, úgyhogy vigyázzon a Pityu, meg megint megkérdezte, ki az apja és hogyan hívják, és a Pityu ugyanazt válaszolta mint eddig mindig, hogy úgy hívják, hogy apu, amitől kicsit zöld is lett a feje a képviselő bácsinak, a papbácsi meg vetette a keresztet erősen, hogy uram irgalmazz meg Krisztus kegyelmezz, és a Pityu még megkérdezte, hogy kinek.

A papbácsi is zöldült, az Ibojnéni kapkodta a levegőt, mi meg álltunk ott csöndesen sorba, hogy addig nem megyünk sehová, míg nem kérdezünk a miniszteres bácsitól, és kezdtem megérteni, hogy az apu miért szomorú mostanában, és miért olyan hallgatag. Mi sem tudtunk megszólalni már, mert nem volt mit mondani, a Kisböske szája nekilátott görbülni lefelé, és látszott, hogy mindjárt bömbölni fog, és a dadus jött vissza a konyhából, hogy mi az a nagy csönd, és látta ám, hogy készül kitörni a baj, a fejek zöldek, a levegő eltűnt, és a Kisböskének már akkora a szája, hogy látni a gyomrát.

A dadus, hogy megelőzze a katasztrófát, ott az ajtóba nekilátott énekelni, hogy Télapó itt van, hó a subája, és mi is, mi gyerekek is énekeltük a Télapót meg a teli zsákot, de ettől csak rosszabb lett megint, a képviselő bácsi, mint valami osztrák traktorista, kiabálta, hogy nix Télapó, csakis Mikulás, hogy fölgyújtja ezt a kommunista fészket, a papbácsi csitittotta, hogy na de képviselő úr, ordittott már mindenki, és láttam, hogy most már nem kérdezünk mi semmit a miniszteres bácsitól, aki maga Orbán Viktor vagy Viktorapó, úgyhogy gondoltam, na, vára dömperemmegyek.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2021/12/09/egy-ovodas-naploja-27-viktorapo/

varosikurir.hu

Orbán-önkép: már a krampusz is fél tőlem! - Miniszterelnöki bonmot advent második vasárnapjára / 2021.12.05.
Kint zord hideg, a kandallóban ropog a tűz, az asztalnál ül a nemzeti család, mindegyikük előtt papiros, kezükben korunk pennája és kobakukat törve levelet fogalmaznak Orbán Viktornak, mert olyannyira kíváncsiak a karácsonyi sztorijaira. Egy tipikus történet hazánk idei adventjét várva. Kéz a bilibe: ez kérem politikai pedofília a javából!

Kapcsolódó cikkeink:

Egy óvodás naplója (26.) – Vicsorgó maci / Készült: 2021.10.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma vadászatira megyünk, a kiállósra, ami egy a természettel, de senki nem tudta, az mi is. Aszonta még, hogy hozzunk magunkkal ebédet meg uzsonát, mer sokat leszünk a vadászatin, sőt, busz visz minket a természethez, ami egy velünk. Fizetni se kell, aszonta az Ibojnéni minden ingyenbe lesz, csak amikor az apunak montam, hogy ingyenbe megyünk a vadászatira, olyan csúnyát mondott, mint amikor a rádióban van pénteken a Viktor bácsi, vagy a tévébe sokszor.

Egy óvodás naplója 25. – Bohóc / Készült: 2021.07.17
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma jön egy bohóc hozzánk az oviba, hogy nevessünk sokat. De mi anélkül is sokat szokunk nevetni, ha a Pityu bolondozik meg hüjéskedik, de azért örültünk neki, hogy bohóc jön mihozzánk az oviba. Montam is az apunak, hogy érkezik a bohóc, amire kérdezte az apu, hogy melyik, a képviselő vagy a pap, mire az anyu mondta neki, hogy nade Karcsi, de azért mosolygott. Nem kellett ünneplősbe menni, hogy jön a bohóc, tehát nem megyünk ki a timpanoni emlékműhöz a homokozóhoz. Jó lesz nekünk.

Egy óvodás naplója 24. – Szivárvány / Készült: 2021.06.19
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma rajzolni fogunk. Nem tudom, miért jelentette be előre, máskor is szoktunk rajzolni, és nem készülődünk hozzá két napig, pappir, kréta vagy ceruza, és már rajzolunk is. Akkor szokunk rajzolni, amikor az Ibojnéni csöndet akar vagy esik az eső, vagy már nem bir velünk eggyáltalán. Amikor rajzolunk, akkor csönd szok lenni, még a Pityu se hüjéskedik, és a Kisböske se nyafog, hogy éhes. Rajzolásból még soha, semmi rossz nem eredt, minden gyereknek kidugva a nyelve, ahogyan erössen koncentrálódnak a sárkányokra meg a kirájfikra és a kirájlányokra, akiket meg kell menekitteni a fogságukból mindig.

Egy óvodás naplója 23. – Timpanon / Készült: 2021.06.06
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy ünneplősbe jöjjünk, mer ünnepülünk a tavaly fölállított timpanoni emlékműné, amit a Béla bácsi éppittett, akit azóta se láttam. Eltűnt a Béla bácsi a nagy járványba, nem hallottuk, hogy ojtakozott volna, se azt, hogy nem, senki nem tudja, mi van a Béla bácsival. De az emlékező timpanoni oszlop ott áll, lóg rajta a zászló, egy kicsit koszos, egy kicsit szakatt, de a miénk. Összetartozunk nemzetileg, aszonta az Ibojnéni, azért kell ünneplősbe jönni, hogy itt lesz megin a papbácsi celebrálódni, meg a képviselő bácsi is, aki labdát szok hozni meg vinni minket migráncsnézőbe.