Kocsis Máté összes versei
- Részletek
-
Készült: 2021. augusztus 29. vasárnap, 09:51
-
Találatok: 2014
Ötödikesek lehettünk talán, amikor Takács Laci egy hétig idvezült, idióta mosollyal az arcán mondogatta a kis versikét, miszerint „utolsó óra, utolsó nap, nem fog az óra, nem fog az agy, aki eztet megszegi, Szájmon Templár leüti”. Hogy maga szerezte-e a rímeket vagy készen találta valahol, az soha nem derült ki, de mire véget ért a tanév, mindenkinek elege lett Takács Laci bárgyú képéből, és legszívesebben leütöttük volna, mint az általa emlegetett Szájmon Templár, akit a fekete-fehér Kékes típusú televízión lehetett látni odahaza, mint a világ rettenthetetlen hősét.
Nem az volt a furcsa, hogy Takács Laci kataton ódon ismételgeti a hülyeségét, hanem, hogy egyáltalán megjegyzett valamit, mert például az Anyám tyúkját nem lehetett a fejébe verni. De meg kell hagyni, Takács Laci jódógos, jómunkásember lett, szerette a focit, építette előbb a szocializmust, most pedig – gondolom – a NER-t. Takács Laci nem azért jutott az eszembe, mert vénségemre felébredt bennem a múlt iránti nosztalgia, hanem, mert Kocsis Máté is váratlanul versben kezdett beszélni. Olyan lett a feje, mint Takács Lacinak ötödikben, így meg kellett állapítanom, hogy az idő körben forog.
“Kenyér, mustár, virsli, ketchup – ne ugrálj, mert Gyurcsány kicsap!” – ezt szerezte Kocsis Máté, ez az összes verse és műfordítása, bár nem világos a költő célja. Hogy esztétikai-e, morális vagy kizárólag gyakorlatias, amolyan munkadal-e a mű, mint az emberiség őskorából, a múlt mélyiről származó ősi alkotások, ami a tudat genezise maga. Jakab Péternek szól a műalkotás, a lacikonyhák világából merítve képi anyagát, hogy aztán lecsapjon az erkölcsi mondanivaló, mégpedig a Gyurcsány. Ő a Fidesz rézfaszú baglya, akivel a kocsismátékat riogatják.
Ő pedig a rettegéseit tovább adja, kivetíti mintegy az egész világra, mert Karácsony Gergelyt is behelyezte a saját rémálmaiba, amikor azt állapította meg: „Karácsony-féléket Gyurcsány reggelizni szokott”. Láthatjuk, itt a rézfaszú bagolytól való rettegés olyan fokú, hogy versbe sem sikerült önteni, pedig egy napon hangzott el a két bölcsesség. Bár a múzsa sem csókolgathatja örökké az ember zsíros homlokát, a szájmontempláros után Takács Lacit sem hallottuk soha többet rímekben beszélni, pedig utána is felelt magyarból, de semmit sem tudott soha.
Innen jön az a furdalás, hogy Kocsis Máté mit tud ezen az egy virslis kínrímen kívül, de arra kell jutnunk, nem sokat. Orbán belepumpálta a fejébe a Gyurcsányt, és az szivárog belőle, mint valami lyukas tartályból. Hogy mennyire ürült ki, az nem látszik, mert a szintmérő elromlott, viszont, ahogyan fogy belőle a Gyurcsány, más nem tölti ki a hiátust, csak valami maradék gyurcsányos gőzök gomolyognak a sötétben. De a Máté gyerek ennek ellenére áll a vártán, pörgeti a macsétét, csak néha így jár. Egyébként valami tömegpszichózis figyelhető meg a fideszistákon.
Mert amint meglátnak egy kamerát, mikrofont, újságírót vagy csak egy mezei slapajt a közelben, bekattan a Gyurcsány, és az jön belőlük. Olyanok – ahogyan emlékezhetünk –, mint a Mester és Margaritában a Tömegír munkatársai, aki Korovjov vagy Behemót varázslása nyomán a legváratlanabb időkben és helyeken fakadtak dalra, és mindig mind ugyanazt énekelte önkéntelenül, hogy nem tehettek ellene semmit. “Kenyér, mustár, virsli, ketchup – ne ugrálj, mert Gyurcsány kicsap!” – Ebből sláger lehetne, ha Ákos dalszerző szülne hozzá ilyen tévészignálos dallamot pár milláért.
Lehetne aztán, mint a MÁV, hangosbemondón keresztül tömni az emberek fejébe, el lehetne adni csengőhangként, de ne én találjam ki a propagandát, ott van arra egy komplett minisztérium. Ám, ha már az önkéntelen aktivitásnál tartunk, az is megfigyelhető, hogy mások viszont elfáradnak a vérzivatarban és permanens szabharcban. Rétvári elvtársat például azóta nem láttuk, hogy pár hete bánatosan ücsörgött Márianosztra felé félúton az országút szélén, azóta se egy zsák krumpli, semmi vasárnap délelőtti örömhír a nyugdíjasoknak. Akár aggódhatnánk is érte.
Ilyet azonban nem teszünk. Nem a gonoszság okán, hanem, mert mindig van másik, az emberanyag kimeríthetetlen, mint az oroszoknak Sztálingrádnál. Látjuk, hogy Varga Judit kamarahangversenyeket ad, Kocsis Máté verseket ír, vagy Kásler csontokkal legózik. Mindenki teszi a dolgát. Nem azt, amit kellene, de az aktivitás csillagos ötös. Mondom, mint Takács Laci a múlt ködeiben, idióta képpel és vigyorogva, totálisan elégedetten azzal a nihillel, amiben élt. “Kenyér, mustár, virsli, ketchup – ne ugrálj, mert Gyurcsány kicsap!” – ez épp ugyanaz. A dedó maga.
Kapcsolódó cikkeink:
Tiltsuk be az ovit / Készült: 2021.08.10
Kocsis Máté szerint a magyar óvodákban a „hat éves kislányokkal elmondatják, hogy leszbikusnak lenni jó dolog” – ezt számos felvétel igazolja, tette még hozzá. Ilyet mutatni azonban nem tudott, forrást meg nem jelölt, és innentől fogva hazugságként is értékelhetem az állítást, ami nem lenne nagy újdonság, ha Kocsisról és a hasonszőrűekről van szó. Mindezt a homofób pedofiltörvény létjogosultságának igazolásául osztotta meg velünk és a bávatag nagyközönséggel azzal a különbséggel, hogy kies hazánk nem minden tagja él a kételkedés jogával, egyszerűbben fogalmazva mindent elhisznek, amit a fideszisták az arcukba tolnak.
Nyáladzás / Készült: 2021.08.06
Határozat született arról, hogy tegnaptól minden kormányzati középületen jól látható és méltó helyen ki kell függeszteni a Nemzeti hitvallást, mert örülnünk kell az Alaptörvény tíz éves születésnapjának. Innentől fogva ez már kabaré, és tessenek is akként értelmezni, igaz a groteszk hangján, ami stíl attól nyeri az erejét, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy röhögjön tőle. Egyként fojtogatja és birizgálja a torkát mindkét inger, esetünkben pedig ezek küzdelmétől elhányja magát. Nem tudható ugyanis, mitől kellene boldognak lennünk az Alaptörvény korosodásától, ami szöveg nem konszenzuson, nem közös értékek alapján született, ilyképp nem egyéb, mint a fideszmaffia működési elveinek gyűjteménye, mint azt sorsának alakulása mutatja is.
A kérdezés joga / Készült: 2021.07.05
Mint azt Kocsis Mátétól megtudtuk, ezúttal Soros György fia hergeli a világot kies hazánk ellen. Ez az a szint, amikor belefáradunk abba, hogy Kocsis Mátét lehülyézzük, aztán még meg is sértődne, így az ember elábrándozik azon, van-e értelme egyáltalán akárminek is. Józan szavakra, érvelésre és tényekre, amikor jól kivehetően eláradt az aljas gonoszság ostobasággal elegyest, és ebben hancúroznak a polgártársak, hogy csak úgy fröcsög. Sprickolnak a hülyeséggel, alámerülnek a habjaiban, összefoglalva tehát az a méla, hogy Arany Jani tanítása szerint félreálljunk, letöröljük, vagy pöröljünk, míg el nem fehérül a száj is.
Kocsis Máté és a megvetés / Készült: 2021.03.19
Tegnap megtudtuk, hogy Gyurcsány az új Báthory Erzsébet. Ám ő nem is szűzleányok, hanem egyenest nemzetünk vérében feredőzik, míg azonban a kedves vezető arra intett olcsó, Operett-púderes ábrázattal, hogy „a pártpolitikának nem szabad elsőbbséget adni a nemzet ügyei elé”. E kettő között éljük a nyomorult életünket, míg meg nem halunk a kínai lélegeztetőn szürcsögve. Nem tudom, kiérezzük-e a kedves vezető mondatából, szintaxisából és szókészletéből a reformkor ízét – „a nemzet ügyei elé” –, ezt maga Széchenyi sem mondhatta volna szebben, amikor egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalakítására.
