Hírek
Kocsis Máté és a megvetés
- Részletek
- Készült: 2021. március 19. péntek, 17:25
- Találatok: 1830
Tegnap megtudtuk, hogy Gyurcsány az új Báthory Erzsébet. Ám ő nem is szűzleányok, hanem egyenest nemzetünk vérében feredőzik, míg azonban a kedves vezető arra intett olcsó, Operett-púderes ábrázattal, hogy „a pártpolitikának nem szabad elsőbbséget adni a nemzet ügyei elé”. E kettő között éljük a nyomorult életünket, míg meg nem halunk a kínai lélegeztetőn szürcsögve. Nem tudom, kiérezzük-e a kedves vezető mondatából, szintaxisából és szókészletéből a reformkor ízét – „a nemzet ügyei elé” –, ezt maga Széchenyi sem mondhatta volna szebben, amikor egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalakítására.
Különbség csak két darab van: a mi minielnökünk szétveri a tudós társaságot, és maga teszi zsebre a nemzet egy évi jövedelmét. Viszont a baloldal, mint a nemzet ótvara. A minielnök még azt is megjegyezte ugyanis falvédőre kívánkozó aforizmájában, hogy a nemzetért való permanens dolgozás és aggodalom pátoszát nekik is meg kellene érteniük, ámde – sejtette púderbe bújtatott véreres szemeivel – ezt nem teszik. A baloldal nemhogy feledi a pártpolitikát, odahagyja mintegy, hanem épp lubickol benne. Csak a hatalom érdekli, és a nemzet életére tör, mint évtizede tudjuk. Ráront nemzetére, hogy hívek maradjunk a bevett szóhasználathoz. 
Itt van mindjárt ez a Gyurcsány, akit Kocsis Máté megvet. Sőt, egyre jobban vet meg, hogy ez a Gyurcsány már egészen aprócska a permanens megvető tekintettől. Nem lennénk Gyurcsány helyében, ha egy Kocsis Máté veti meg az embert, akkor nincs maradás ezen a földön, az ember nyüszítve menekül Kocsis Máté eszelős tekintete elől. Vagy pediglen nem. Node mért veti meg Kocsis elvtárs ezt a Gyurcsányt, az itt a dolog, már majdnem hangszórót érő feladvány. Elsőként történelmi távlatok miatt. Hogy ugyanis – mint ez a Kocsis előadja – az anyukájának a haverjaival 2006-ban “gumilövedékek záporában kellett menekülniük”.
Amit akkor feltehetőleg a Gyurcsány zúdított a kedves mamára enkezével. Rossebeket. Ám egyrészt, mit keresett a kedves mama a csőcselék sűrejében – akik kaptak gumilövedéket, mert az alkotmányos rend megdöntésére készültek épp a mai kedves vezető felbujtására és szervezésében –, mint azt azóta tudjuk. Másrészt pediglen ha Kocsis Máté így is alakítja a valóságot, mi lehet az oka annak, hogy – mint kifejti – most meg még annál is jobban megveti, mint eddig. Ez látszik is ezen a Kocsison, ilyen megvetésbe merevedett képe van. De ez az általános fideszi fizimiska, a pökhendi megvetés ül az arcuk helyén.
Mind az összes külön-külön szarta a spanyolviaszkot, ahogyan most ez a Kocsis is teszi létrehozva egy olyan logikai képződményt, amibe bele is fulladna – rossz, ámde hatásos képpel –, ha volna hozzá esze. De az nincsen neki. Mert arra jut elsőként, hogy Gyurcsány a tornyokban álló magyar halottakból politikai hasznot húz, és egy merész csavarral azt szeretné szuggerálni, ezeket a halottakat Gyurcsány állítja elő – ahogy korábban is lövetett –, kitépkedi a nyugdíjasokból a katétert, kihúzgálja a lélegeztetők zsinórját a konnektorból, kiveri az orvosok kezéből a vakcinát, ilyenek. És ezt a romlást Kocsis elvtárs összegzi is.
“Amit most tett és tesz, az még bűnösebb, még gonoszabb, még aljasabb dolog. A felelősség pedig egyszemélyben az övé”. – Rossz hírem van. Rendeleti a kormányzás, aminek az elején a kedves vezető meggondolatlanul kijelentette, hogy innentől mindenért vállalja a felelősséget, ami dőreséget azóta már erősen bánhat. És úgy is tesz, mintha ez soha el sem hangzott volna, ám azonban igenmégis. És most, hogy eláradt a kín meg a halál, az egész kompánia kenegeti szét Orbán és a saját szarát. Ma már nem csak Gyurcsány, hanem az orvosok, sőt, az istenadta nép is bűnös a kudarcukért, amit Kocsis a gumizáporban menekülő anyukájának képével turbóz fel.
Nem kéne a kedves mamát a történetbe hozni, mert még rossz fény vetül rá, és megbánja, hogy ilyen fia van. Ezt egyébként mi is erősen sérelmezzük, de majd helyre állítjuk a világ rendjét. Egy a félés csupán, hogy az ilyen kocsisok akkor is fölszedik majd a kockakövet, és azt várják el, hogy ezért az ember megsimogassa a buksijukat. Hát nem. Mint ahogyan jelenleg sincsen semmilyen pozitív érzelmünk, ha ránézünk az egyre nagyobb ábrázatára, összegezve viszont azt a tanulságot, hogy ez a Kocsis kit vet meg és nem, egyáltalán, hogy ezen a világon van, teljességgel érdektelen. Ő maximum egy pörsenés a világ ülepén.