Zsákutcába vezet a NER - interjú Bod Péter Ákossal
- Részletek
-
Készült: 2020. március 07. szombat, 13:26
-
Találatok: 2697
Véget ért a magyar gazdaság kiváltságos időszaka, és a kormányzat nem készült fel a világgazdaságban is tapasztalható ciklusváltásra – vélte Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
A koronavírus-járvány nemcsak egészségügyi, de gazdasági pánikot is okoz. Mire számíthat a magyar gazdaság?
A világgazdaság sok térségből áll össze, míg Kínában csökken a gazdasági növekedés üteme, Afrikában továbbra is örvendetesen bővül a gazdaság. Csakhogy eddig a kínai növekedés önmagában egyharmadát adta a világgazdaság bővülésének, ezért az ott történtek erőteljesebben hatnak a konjunktúrára. A magyar gazdaság, egyébként nagyon helyesen, erősen beépült a nemzetközi, főként európai termelési láncba. Jó példa erre a győri Audi, az ott gyártott motorok találhatók a márka modelljeiben, amelyek jelentős részét az amerikai, illetve a kínai piacon adják el. Az USA esetében most a vámokkal való fenyegetés generál komoly politikai kockázatot, Kínában pedig a koronavírus okozta termelési, lélektani és esetleges politikai zavar az új tényező. Mindkét ügy közvetlenül meg sokféle áttétellel érinti a világ autóiparát, és kihat a magyarországi termelésre, beleértve a beszállítók tág körét is. A közvetett hatások sokfélék, például több nagy autógyárat megviselt az, hogy Vuhanban, abban a kínai tartományban, ahonnan kiindult a világjárvány, olyan vállalatoknál állt le a termelés, amelyek jelentős beszállítók. Azonban nemcsak a feldolgozóipar sínyli meg a vírus okozta válságot, hanem a pánik nyomán egyebek mellett a turizmus is.
A legtöbb feldolgozóipari ágazatban, így az autóiparban is szinte percre pontosan ütemezve érkeznek az alkatrészek. A szállítási lánc megszakadása megbillentheti a hazai gazdaságot?
Ez bizony az iparban, sőt a kínai importtól meglepően nagymértékben függő agrárgazdaságban, valamint sok szolgáltató tevékenységben zavart vagy költségnövekedést okoz. Szerencsére a magyar gazdaság nem függ akkora mértékben az autóipartól, mint ahogy azt sokan gondolják és amennyire azt egy időben a kormányzat ambicionálta. Ez azért megnyugtató, mert az ipari monokultúra roppant kockázatos: ha az adott ágazat bajba kerül, megbillenhet az attól nagyon függő gazdaság. Ma már, hasonlóan egyebek mellett Lengyelországhoz, Romániához, nálunk is nagymértékben kiépültek a nemzetközi üzleti szolgáltató központok, amelyek más üzleti ciklust követnek. De valóban, a feldolgozóipart az ütemezett szállítások korában a kis készletek miatt különösen nehéz helyzetbe hozhatja a kínai import kiesése.
Van erre valamilyen megoldás?
Bizonyos esetekben át lehet állni más termékek gyártására vagy alternatív beszállítókat is fel lehet kutatni. Ilyen akciókat el is indítottak az érintett cégek. Így állt elő, hogy ami a kínai gazdaságot lehúzta, az a vietnáminak váratlan növekedési lehetőséget hozott. Még akár magyar termelőknek is bejöhet eddig nem várt rendelés.
A korábbi évtizedekben is voltak nagy járványok, mégsem okoztak ilyen gyorsan érzékelhető gazdasági megtorpanást. Mi változott?
Az AIDS, a SARS, a madárinfluenza, sertéspestis és most a koronavírus járvány egyre gyorsabban terjedt szét a világban. Ennek az egyik fő oka a kapcsolatok megsokszorozódása, a globalizáció. Tudomásul kell venni, hogy a világfalunak nem csak előnyei, de hátrányai, kockázatai is vannak.
A világgazdasági bizonytalanság csak a járvány számlájára írható?
Nem kizárólag, mert a járványtól függetlenül trendfordulóval is szembe kell néznünk, mégpedig globális léptékben. A magyar gazdaság is túljutott a konjunktúraciklus csúcspontján. E megállapításból még nem következik nagy ütemesés, pláne recesszió. Itt vannak például az uniós pénzalapok: a 2014–2020-as uniós költségvetési keretből még bőven jönnek pénzek egy-két évig. Az már más kérdés, hogy az uniós pénzek minél gyorsabb lehívásának taktikája helyett a felzárkóztatásra szánt források minél hatékonyabb felhasználására kellett volna törekedni, akkor most nyugodtabban nézhetnénk a jövő elé. A várakozások, a lélektani hatások egyébként roppant fontosak a gazdasági életben, hiszen a beruházások jelentős részben attól függnek, hogy a befektetők mit gondolnak a jövőről. A bizonytalanság eleve nem tesz jót a gazdaságnak, ez pedig most nagyon megnőtt világszerte.
Nekilódult a hazai infláció, miközben zsugorodni látszik a GDP-növekedés, a forint pedig tartósan lejtmenetre kapcsolt a meghatározó devizákkal szemben. Mire számíthatunk?
Az elmúlt négy-öt évben kegyelmi állapotban működhetett a magyar gazdaság, elsősorban a nemzetközi folyamatoknak köszönhetően. Az olajárak 2014 után leestek, a nemzetközi cserearányok a javunkra változtak. Az európai konjunktúra ugyan nem dübörgött, de azért volt annyi lendület, hogy magával húzzon minket, miként a térség többi gazdaságát is. Egy ideig a növekedéssel nem járt együtt inflációs nyomás. Arra azonban már akkor figyelmeztettek elemzők, hogy csínján kell bánni a pénzpumpálással, mert az pénzügyi buborékhoz vezethet, a túlfújt lufi egy idő után kipukkadhat. A kormányzat és a jegybank vezetői mintha figyelmen kívül hagyták volna a figyelmeztető csengőket. Ma már nincs mit csodálkozni azon, hogy a nulla inflációt követően nekilódult a pénzromlás üteme. Tavaly decemberben a fogyasztói árindex elérte a 4,1 százalékot, és idén januárban már 4,7 százalékra ugrott. Lehet, hogy éves szinten valamelyest csökken a dinamika, de még úgy is jócskán meghaladja a jegybank 3 százalékos célszámát, ami már eleve elég magas szint.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, de mások is jelezték, visszatérnek a monetáris politika lazításához. Ez mintha igazolná a Magyar Nemzeti Bank eddig követett útját. Vagy nem?
Azért van egy óriási különbség. A Fed és néhány más jegybank azután lazít, hogy előtte szigorítottak. Az MNB viszont, ha esett, ha fújt, vitte lefele és alacsonyan tartotta az alapkamatot. Az MNB monetáris politikája ma már láthatóan késésben van. Nem teremtette meg óvatos emeléssel azt a kamatszintet, amelyről lazíthatna a monetáris viszonyokon. Márpedig most jelentős termelésiütem-lassulás jön. A tavalyi 5 százalékos GDP-bővülés rendkívüli kiugrás volt, idén már a 3,2–3,5 százalék is jó eredménynek számítana.
Véget ért a két számjegyű reálbér-növekedés korszaka is. Idén a kormány egyebek mellett a belső fogyasztástól is várja a GDP-bővülés stabilizálását. Megalapozott ez a várakozás?
A hazai bérek még a régió országaihoz képest is alaposan lemaradtak éveken át. Ennek okai között szerepelt sok egyéb mellett, hogy a kormány tartósan alacsonyan tartotta a bérszintet, benne a minimálbért. Kimondva-kimondatlanul az alacsony bérektől és csekély nyereségadóktól, valamint a gyenge forinttól várták a magyar gazdaság versenyképességének javulását. Ez a politika azonban csak nagyon rövid távon lehet sikeres, stratégiának nem válik be. A kormány korrigált az elmúlt években a bérfolyamatokra való rásegítéssel. Nekem viszont kétséges, hogy az érdemi reálbér-növekedés 2020-ban folytatódhat-e. A konjunktúrajelentések már tavaly is előre jelezték a tízéves ciklus lezárulását.
A lakosság érzékeli a változást?
A fogyasztás egyelőre érdemben igen erőteljes, és még mindig élénk a hitelfelvételi kedv. Pedig a túlzott adósságvállalással volt már baj, és most is lehet. Nem mindenki figyelt fel a kamatkockázat létezésére, és már bizony megindult a hitelkamatok drágulása. Ami azonban a legnagyobb kérdés minden ciklusfordulóban: megmarad-e a munkahely, és ha igen, a munkáltató képes-e és hajlandó-e további nagy béremelésekre. Van egy pont, ahol az nem munkaadói, pláne nem politikai szándékokon múlik, hanem a gazdasági szereplők képességein. Kétséges, hogy ha akarnának is, a törékenyebb helyzetbe kerülő cégek tudnának-e továbbra is emelni a béreken.
A forint gyengélkedése tartósnak ígérkezik. Érezhetjük a bőrünkön?
Már érezzük is. Elég az árcédulákra pillantani. A hazai drágulásban a forint leértékelésének nagy szerepe van. Aztán ha akár csak Szlovákiába ruccanunk át, szembesülünk a forint külső gyengülésével. Főleg, mert északi szomszédunk nálunk dinamikusabb fejlődési utat járt be, és leelőzött minket vásárlóerőben. A forint gyengesége egyfelől jelzője helyzetünk gyengéinek, másrészt viszont még ront is relatív állapotunkon. Rajkán mondják, hogy egyre több a szlovákiai lakos, mert a pozsonyi lakásárakhoz, lakbérekhez képest a magyarországi ingatlanárak az eurójövedelműeknek igen kedvezőek, miközben az itthoni forintfizetés mellett roppant drágák.
Nemrégen jelent meg „A magyar gazdaságpolitika – tűzközelből” címmel egy elemző kötete. Lesz folytatása?
Ez a könyv nem csupán gazdaságelemző szakkönyv, hanem életem izgalmas fordulatainak összefoglalása is. Azért került a címbe a „tűzközel”, mert fiatalemberként az új gazdasági mechanizmust előbb egyetemistaként, majd kormányzati kutatóintézet szakembereként vizsgáltam, majd pedig a rendszerváltozásban tevékenyen részt vállalhattam. A politika tűzvonalából kikerülve később elemzőként, tanácsadóként dolgoztam, dolgozom. Ám úgy vélem, mindannyian tűzközelben vagyunk. Az események a szemünk előtt történnek. Gyakran hallom, hogy „engem nem érdekel a politika”, pedig nem szabad feladni az önálló tájékozódás jogát, átengedve a közügyeket a politikusoknak és azok propagandistáinak. A könyvemben bőven írok a 2008–2010-es válságévekről meg ami utána jött. Ha megírnám a folytatást, abban biztos szerepelne 2020 is. Amit most látunk itthon, az jelentős részt következik 2008-ból és az arra adott válaszokból. A mai magyar viszonyokra vonatkozó kritikám lényege, hogy bár markáns válaszokat adott az Orbán-kormány, de ezek között rengeteg rossz választ találni. A NER zsákutcába vezet; ebből mielőbb ki kell hátrálni. Egyebek mellett az újraiparosítás, az állami rezsimegállapítás, a gyenge forint, az alacsonyan tartott bérszint, az uniós pénzek alacsony hatékonyságú gyors felhasználása: első ránézésre talán védhető intézkedések. Ám második, harmadik ránézésre már kiderül, hogy több problémát generáltak, mint amennyit megoldottak. A kérdésre válaszolva, igen, folytatása következik. Nem élünk unalmas időkben.
Bod Péter Ákos
Szigetváron született 1951-ben. Közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Corvinus egyetem professzora. 1990-1991 között Antall József kormányában ipari és kereskedelmi miniszter, illetve országgyűlési képviselő, majd 1991 decemberétől 1994 végéig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke volt. Orbán Viktor első kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója volt. Gyakran bírálta az MSZP-SZDSZ kormányok költségvetési politikáját. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor Fidesz-elnök őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek.
www.atv.hu / videó
A koronavírus gazdasági következményei egy közgazdász szerint / 2020.03.17.
Az Egyenes Beszéd vendége Bod Péter Ákos közgazdász, az MNB volt elnöke (Skype-on).
www.es.hu
Fejjel a falnak / 2020.03.06.
25 évvel ezelőtt gyökeres fordulat történt a magyar gazdaságpolitikában. Megkezdődött a gazdaság és főképpen az államháztartás pénzügyi stabilizálása. A program kettős célja a legkevésbé sem lopakodó államcsőd megakadályozása és a gazdaság fenntartható, tehát egyensúlyőrző növekedési pályára állítása volt. A gyors egymásutánban bevezetett intézkedések e két legfontosabb célt elérték. A stabilizáció egyértelműen sikeresnek bizonyult: a magyar gazdaság elkerülte mind az államcsődöt, mind a gazdaság visszaesését. Stabilizáció recesszió nélkül – így köszöntötte a programot Kornai János és a nemzetközi piaci közvélemény. - A gazdaságpolitika romlása az új évszázadban csaknem egyenes vonalú volt. 2001-ben a Fidesz letért az exportvezérelt, hatékony beruházások által fűtött és pénzügyileg fenntartható, egyensúlyőrző növekedés vonakodva követett útjáról. Az örök guru, Matolcsy meghirdette a fogyasztás által vezérelt, túlköltekezéssel fűtött, így súlyos pénzügyi egyensúlytalanságot eredményező gazdaságpolitikát. Medgyessy úgynevezett jóléti rendszerváltása ezt az ordítóan észszerűtlen és szakszerűtlen, a társadalom szempontjából károsnak minősülő gazdaságpolitikát emelte négyzetre, vagy inkább köbre. Ezt folytatta legalább két évig Gyurcsány Ferenc kormánya is …
Kapcsolódó cikkeink:
Bod Péter Ákos: Etetni kell a NER oligarcháit, ők pedig viszonzásul visszafogják a gazdasági fejlődést / Készült: 2019.08.09
A volt jegybankelnök szerint a kormányzat gazdaságvédelmi terve inkább korrekció. Magyarország jobban teljesít, de nem az Orbán-kormány miatt, hanem inkább az Orbán-kormány ellenére. Minden ígéret, hogy 2030-ra el lehet érni az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát, komolytalan. Interjú.
Az Orbán-rezsim és a gazdasági versenyképesség / Készült: 2019.06.25
Mit jelent a magyar gazdaságra nézve az, hogy Orbán Viktor szerint az Európai Unióhoz való magyar viszonyulás legfőbb célja a „nemzeti szuverenitás megőrzése”?
Nem a gazdaságpolitika miatt, hanem annak ellenére megy jól a magyar gazdaság / Készült: 2019.03.05
Amióta van tőkepiac, azóta él az igény az értékpapírok kockázatának felbecslésére, és ennek tesznek eleget a hitelminősítő intézmények. Kockázatosnak tartott papírokkal is kereskednek, sőt az izgalmat élvezők direkt szeretik az ilyeneket. Persze a BB vagy pláne B kategóriás vállalati kötvénybe vagy ilyen besorolású állampapírba való befektetésük fejében szép magas hozamot is várnak. Aki pedig nem akar spekulálni, a biztonságot kedveli, az fektessen svájci vagy német állampapírba, amelyek a hitelminősítőknél AAA, vagyis csillagos ötös besorolást élveznek.
Eljátszotta az ország jövőjét az Orbán-rezsim / Készült: 2019.01.01
Teljesen felkészületlen Magyarország a világban gyors ütemben zajló gazdasági és társadalmi kihívásokra – állította Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója.
Hiába a rengeteg pénz, egy helyben toporog a magyar gazdaság versenyképessége / Készült: 2018.10.17
Elképesztően szerencsés időszakban van a magyar a gazdaság. Alacsonyak a kamatok, konjunktúra van a világgazdaságban, bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.
Eljátszottuk az uniós pénzek adta történelmi esélyt a felzárkózásra - Inotai András / Készült: 2018.02.16
A jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik a magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik - ezt Inotai András közgazdász mondta a Klubrádiónak adott interjújában. Az MTA Világgazdasági Intézetének professzora szerint az uniós források történelmi esélyt adtak a felzárkózásra, ezt az esélyt azonban eljátszottuk.
„Ne tessenek elhinni, hogy a magyar gazdaság hasít!” / Készült: 2018.02.12
„A magyar versenyképesség helyzete szomorú, ne tessenek elhinni, hogy a gazdaság hasít, politikamentesen is látszanak a komoly problémák” – zárta előadását a Stádium 28 Kör pénteki beszélgetésén Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, a Corvinus Egyetem volt rektora, az MTA rendes tagja.
Róna Péter: Magyarország zsákutcában vergődik / Készült: 2017.05.22
Magyarország esélye arra, hogy felzárkózzon Nyugat-Európához, immár elveszett, hazánk történelmileg továbbra is abban a zsákutcában vergődik, amibe legkésőbb az első világháború után belekerült – a borúlátó, vitára ingerlő kijelentés Róna Péter közgazdász részéről hangzott el a péntek esti, szokásos Magyar Nemzet Szalonon.
