Hírek

Tóta W.: Euro-Batman fázik

Mint aki halkan belelépett, úgy jöttünk Európába. De nincs máshol menedék a magyarságnak, csak egy erős unióban. Soha ilyen gyalázatos EP-választási részvétel még nem volt, nem érte el a harminc százalékot az érdeklődők aránya. Európát nálunk fél ház előtt se játsszák. És ezzel az eredménnyel egyébként osztályelsők vagyunk Kelet-Európában. A kisegítő osztályban.

Egyenletesen gyorsulva döcögünk a totális közöny felé. 1997-ben még a választók fele elment népszavazni a NATO-ról, aztán rá hat évvel már csak negyvenöt százalékot érdekelt annyira maga az EU-csatlakozás, hogy véleményt nyilvánítson. Mint aki halkan belelépett, úgy jöttünk. Tessék-lássék. Az európai parlamenti választásokon folytatódott az ernyedés.

Hálátlan és kényelmetlen helyzet, amikor az ember saját hazáját kényszerül ostorozni, de mégis helyesebb, mint félrenézni vagy még hangosabban dicsérni. Úgyhogy ne rejtegessük tovább a szennyest, hanem nézzünk szembe vele: ostobán és korlátoltan cselekszünk. Tisztelet a kivételnek. És nem általában a magyaroknak vagy bárkinek.

Mintha nem lenne holnap. Mintha ne lennének feladatok, sorskérdések, külső tényezők. Mintha nem muszklizna a tőszomszédságunkban ez az istenverte, rohadt hólyag, amit Oroszországnak neveznek, és aminek az a természete, hogy időközönként degeszre zabálja magát, tönkretesz, amit tud, aztán kipukkad és összemegy megint. Ma éppen nem fogyókúrázik.

Mintha ne lennénk alanyai egy beláthatatlan méretű és jelentőségű klímaváltozásnak, amelynek a következményeit nyilván nem tízmilliós fiszfasz lapályok, hanem óriáshatalmak lehetnek csak képesek mérsékelni. Mintha nem tudhatná mindenki, hogy a technológiai haladás az utolsó reményünk, mellesleg mai jólétünk kulcsa, és ennek elősegítése szintén nem helyi ügy, hanem olyan vállalkozás, ahol minden szövetségesünkre szükség van.

De nem, betapasztjuk a fülünket, megyünk inkább a telekre. Ha esetleg mégis érdekel bárkit az európai választás, az azért van, mert valamelyik hazai pártnak drukkol, olyan indokokkal, amelyeknek az országhatáron túli ügyekhez semmi közük.

A XXI. század számunkra Európában játszódik. Rég nem arról kellene vitáznunk, hogy kit szeretünk idehaza a legjobban, hanem hogy mi legyen a kontinensen, és mitől lehetnénk együtt erősebbek. De hülyék és tompák vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk.

Mármint mi, európaiak.

Hát mit művelnek már a franciák? Svédország nácikat küld az unióba, tényleg? Meg Németország is? Visszaszavazzuk magunkat nemzetállammá, egyenként? Az nagy buli lesz, legalább akkora, mint a XX. század volt. Vagy az van, hogy felnőtt egy generáció, amelyik a világháborút már csak számítógépes játékokból ismeri, és tök menőnek találja? De srácok, világháborúban nincs internet! És ne mondjátok, hogy a lövészárokban kártyázni jobb móka, mert akkor most is inkább azt csinálnátok.

Teljes cikk: http://hvg.hu/w/20140526_EuroBatman_fazik