Hírek

Megint jőnek, beiktatnak

viktor_felgyurLetette a nagyesküt - Hangulatos, választási nagygyűléssel kombinált szeánsz keretében iktatták be hivatalába az új-régi miniszterelnököt, egyelőre új kormány nélkül, mivel olyan még nincs neki. Pár hétig megteszi a régi is. Aki mégis abban reménykedett, hogy egyetlen kósza utalás, jel, félmondat elhangzik arról, mit tervez Orbán a hazával, annak újra csalódnia kellett. Két dolog lehetséges. Vagy nem tudja, vagy mélyen titkolja. A miniszterelnök egyébként az elmúlt hetekben mutatott formáját hozta. Lózungoktól, önfényező frázisoktól hemzsegő, fáradt beszédéből többek között kiderült, hogy újra „legyűrtük a történelmet”, Magyarország visszaszerezte elveszettnek hitt tekintélyét és nagy idők várnak reánk. Buják Attila eme nagy idők kezdetének tanúja lehetett.

A Házban emelkedett a hangulat. Jó ismerősök gratulálják meg egymást, mintha mindenki megnyert volna valamit. Egy részcsatát, békemenetet szervezett, ott volt, látta Orbánt, valamiképpen történelmet írt. Független politológusok, harcias publicisták vidám kompániája vágtat el mellettünk, az élen személyesen Bayer Zsolttal. Az utóvéd Zárug Péter Farkas. Szinte nem is a földön járnak, ellebegnek fölöttünk a folyosón. Bugyborékoló női kacagás, a hangulat túlfűtött, de csak úgy parlamentárisan. Nagy ünnep a mai.

És valóban rendhagyó is, abból a szempontból, hogy ilyen miniszterelnöki beiktató műsor alkotmányos értelemben még nem volt. Ez az első eset, amikor se politikai, se közjogi értelemben, se írásban se szóban nem rögzítettek és nem tettek közzé semmiféle kormányprogramot. Abból úgyis csak baj van. A régi rendszer szerint a programot a kormányalakításra felkért személy terjesztette elő. Ezt a parlament röviden megvitatta, megszavazta, s végrehajtására felhatalmazta a kormányzásra esélyes politikust, vagyis a jövendő kormányfőt. Az alkotmány megszövegezésekor ez a lépés valahogy kimaradt, nem is vettük észre, most szembesülünk vele. A Fidesz élt is az alkalommal, elsikálta a programalkotást. A most induló történet origója a miniszterelnök megválasztása és beiktatása. Tehát a mai nap. Erre várunk. Pontosabban a házelnök úrra várunk, aki késik, de neki erre opciója van. Mennyivel dekoratívabb, ha megjelenik s mindenki feláll. Majd ő ül le előbb./ Buják Attila

... A miniszterelnök – rutin ide vagy oda – izgatott, mint egy dübörgő rodeó-bika, akinek nemsokára kinyitják a csapóajtót, hogy az arénába vágtasson. Nyakkendőjét, nadrágszíját babrálja, Semjénje látja el lelki táppal. A háttérben Orbán körül és a szélen a „Nagy Ötök” mosolyognak kínai titokzatossággal. Rogán, Szijjártó, Lázár, előrébb Navracsics és Balog, utóbbi önmagában is erőforrás.

Kollégiumi társak köszöntik egymást, Kövér üdvözli Ádert és viszont, Orbánt, a páholyokban közméltóságok ülnek, társadalmi kategóriák szerint, rajban. Külön hely a „főpapi és bíborosi páholy”, Erdős Péterrel és a többiekkel, tisztára, mint a Kádár-korban, ott is mindig keringett néhány reverenda. Hátul a művészetek meg a tudomány. A galamb őszen is nyughatatlan Fekete György fáradhatatlanul buzog és szervez, több mint nyolcvanévesen is. A papokkal átellenben egy bensőségesebb kör, maga a miniszterelnöki nagycsalád. Asszony, gyerekek, papa, mama és a többi, ez már szinte családi ünnep.

Kövér megenyhül, midőn a Ház 130 igen és 57 nem mellett megnyugtató előnnyel megszavazza szobatársát („foglaljanak helyet”, mondja megkönnyebbülten), biztos izgult. Az ördög nem alszik. Az Index később azt írja: „sajnos az új parlamenti honlap szerint nem lehet kideríteni, ki lehet az a három kormánypárti”..., aki nem szavazta meg Orbánt...”. De ha nincs elfogadható indokuk (félrenyomtam, megszédültem) nem szeretnének a helyükben lenni.

... És az jön is menetrendszerűen, mert kezdődik a programadó-iránymutató, erre vártunk. Az új Orbáni politika kulcsszava a „közép” (középosztály, középre-tartás) és a derű (ilyen országot akar Orbán látni). Mi viszont egy fáradt, szellemileg kiürült miniszterelnököt látunk. Ami frázisban, közhelyben újrahasznosított aforizmában (a felét már hallottuk) előadható, azt újra elmondja. Néhány példa. Csak az az ország lehet sikeres, „ahol teljesítmény áll a nemzeti büszkeség mögött.” Aha. „De ehhez erő is kell.” Az erő a béke záloga. De mielőtt Orbán túl nagy teret engedne a békepolitikának, gyorsa közbeszúrja: „a béke nem a háború hiánya, hanem az igazság léte.”

Itt elveszítjük a fonalat. Fogadjuk el: a béke az igazság léte. Ha valami a jövőről távoli utalásként kihámozható, az a miniszterelnök vallomása a vita lényegéről. Mert egyrészt örömhír a népnek, hogy „folytatódnak a nemzeti konzultációk”, másrészt talán ellentétben is áll Orbán kitérőjével „a vita lényegéről.” Az általa (és Kövér által is) terméketlennek nevezett vitáról. A választás Orbán számára azt mutatta meg, hogy a közvélemény a vitákba beleunt. A vita a tett halála. Mi az, amiről Orbán szerint „nem lehet ezen túl vitát nyitni?” A Fidesz (materiális és spirituális) alapértékeiről. Lehet prüszkölni, lázadozni, de a „második rendszerváltás” (van ilyen) alapjait nem lehet többé megkérdőjelezni és punktum. (Lásd: „a néphatalomról nem nyitunk vitát”, mondta anno Kádár János.) És ilyen a „munkaalapú gazdaság”, valamint az új alkotmány.

Teljes cikk: http://www.168ora.hu/itthon/megint-jonek-beiktatnak-126740.html

Kapcsolódó cikkek:

  • A múltformáló Jellem
    Tegnap délután, ahogy várható volt, ripsz-ropsz (kormányprogram?, ellenzéki reakciók? – ausradieren!) lezavarta a Maffiapárt a Beiktatási Ceremóniát. Odabent “A Viktor” gyorsan elmotyogta az Eskü szövegét, odakint megköszönte a támogatást, néhány kanna olajat löttyintett az elvakult hülyeség magasan lobogó, no meg a harci készültség lohadni kezdő lángjára, majd visszazavarva híveit a csatamezőre sarkon fordult és elhúzott zabálni.
  • DIADALMENET
    Ülnek a választási vereséget szenvedett pártok vezetői – részben maguk is a választási vereség okozói – a televíziókészülékek előtt, és bánatos képpel hallgatják a Vezér Kossuth téren mondott beszédét, mellyel szerető híveinek kedveskedett. Újat nem mondott, programot nem hirdetett – minek az, Magyarországon a választás úgysem programokról szól, hanem hitekről és illúziókról, rokonszenvekről és ellenszenvekről, lózungokról és népbutításról.
  • A "jó miniszterelnök" vacsorája
    Orbán Viktor harmadik alkalommal tette le a miniszterelnöki esküt. Beszédében azt mondta, jó miniszterelnök szeretne lenni. A Kossuth téren több ezer ember, a Gundel étteremben pedig a politikai elit és a baráti kör várta őt. A tüntetőknek pedig azt bizonygatták, hogy nem is drága a menü - és még jutányosabb lehetne, ha a vendégek az állatkertből érkeztek volna.