Hírek

Seres: Nem érdemlünk több esélyt

Részletek: Készült: 2014. április 04. péntek, 19:40
Print; Találatok: 1766

Négy éve várok a protest napjára, nincs az a csábító bojkottfelhívás, ami ezt a napot elvehetné tőlem. Ha a NER-nek nincs alternatívája, hát akkor szavazok a NER ellen. Egyszer élünk.

"Legszívesebben - mondotta K. úr - kibékíthetetlen ellensége lennék egy jól működő demokráciának." (Dalos György)

Ennek a választásnak valójában nincsen tétje. Nem az a kérdés, hogy ki nyer vasárnap, mert ezt a döntést az állampárt már meghozta, jó, a megvalósítás gépezetébe még kerülhet homokszem. Nem az a kérdés, kétharmadot kap-e e Fidesz, mert az alkotmányos kár már megtörtént, szabadságunk és piacgazdaságunk tervezett további lebontásához már nemigen kell ez az eszköz. Arról sem szól ez a döntés, hogy helyette milyen alternatívát szeretnénk megvalósítva látni, mert ilyen alternatíva vagy nem látszik, vagy látszik, de az meg rémisztő.

Egy dolgot tehetünk: elmegyünk és nemet mondunk.

"Én azt mondom, felejtsük el a taktikázást, hagyjuk végre abba a kisebbik rossz állandó mérlegelését. A Fidesz kétharmadát szinte illúzió megakadályozni, a Jobbik meg úgyis bekerül, és hogy »lent« tartsuk, mindenképpen el kell menni szavazni. Hadd javasoljam, hogy tekintsünk méltósággal önmagunkra és demokráciánkra: éljünk az elvi, meggyőződéses szavazat esélyével! Már ha vannak elveink" – igyekeztem négy éve megindokolni, miért voksolok arra a jelöltre, aki a kínálatból még a leginkább képviselte a szabadság és a piacpártiság elveit. Mára ez a kérdés megoldódott: nincs ilyen jelölt.

Biztos van választó, aki tud nemcsak érdekei, de elvi meggyőződése alapján is szavazni, én nem tudok. A parlamentben és azon kívül, a gigantikus szavazólapon bal- és jobboldali állambarát, a kapitalizmust, a fogyasztást és az individuumot leginkább lenéző alakulatok várják Kádár népének X-ét./ Seres László

Úgyhogy visszatértem húsz éven át folytatott választói magatartásomhoz, munkaidőben taktikázok, vasár- és ünnepnapon a kisebbik rosszat mérlegelem.

... "A Nemzeti Együttműködés Rendszere semmilyen szempontból nem nevezhető rendszernek", ezért nem is konszolidálható – érvelt Tallián Miklós a bojkott mellett, és ez igaz, de ezt ugyanígy beláthatja az is, aki bojkott helyett legalább egy nyomorult táviratot el akar küldeni a NER-nek: Rendszer nem vált be, STOP. Amúgy akarja a halál konszolidálni a rendszert, inkább eltüntetni akarom, ha nem most, akkor majd, egyszer. (Most ugyan esélyük sincs, de ha az általam nem éppen nagyra becsült baloldal nyer, választási reformba akarna fogni, ez azért mellettük szól. Ellenük pedig az, amit szintén Tallián kolléga ír: "köztük sincs senki, aki felvállalná egy működő, nyugati típusú intézményrendszer kialakítását". Ez is abszolúte tény, de most nem ez a kérdés. Előbb valaki szedjen le az akasztófáról, vágja le a nyakunkról a kötelet, aztán utána megbeszéljük a nyugati típusú intézményrendszert.)

"A mi részvételünkkel legitimálják Orbán 4-8-12-16 esztendejét" – érvelt Tamás Gáspár Miklós is a bojkott mellett. Így van, ahogyan 1990 a részvételünkkel (és, by the way: távolmaradásunkkal) legitimáltuk az összes eddigi kormányt. A rendszeren kívül is van élet, de minek: javított-bővített kiadásban, de alkotmányos-parlamentáris rendszer kell, nem bázisdemokratikus, permanens népszavazásos utópia (ezt épp elég ideig képviseltem, úgyhogy tudom, mennyire káros), arról pedig nekünk kell gondoskodni, hogy legyen épelméjű politikai választékunk.

"Aki a kisebbik rosszat választja, az is a rosszat választja" – emelte fel a szavát a mindig morális indíttatású Sólyom László félreérthetetlenül a baloldal ellen, az LMP mellett, kiemelve ezzel az ökopártot a kisebbik rossz – nagyobbik rossz mérlegelési köréből. Miért is? Számos jó ok létezhet az LMP megszavazására, én pl. Schiffer Andrást kifejezetten becsülöm és okos politikusnak tartom, de a párt mélyen antiliberális, ökoszociális filozófiája és időnként megmagyarázhatatlan Fidesz-közelisége számomra igenis a nagyobbik rossz a konfúz, részben hiteltelen, de alapvetően nem Nyugat-ellenes "kormányváltókhoz" képest.

Az év sajtófotója lehetne az a fekete-fehér fénykép, amit ezrével osztottak meg a Facebookon: egy budapesti buszban ülő-álló szürke tömeg alatt volt látható a "Nem érdemelnek több esélyt" felirat, a fideszes kontextus nélkül. Nagyon találó felvétel. A mi passzivitásunk, igénytelenségünk és nihilizmusunk termelte ki a NER-t. Rajtunk áll, mihez kezdünk vele: nem pont most, de azért előbb-utóbb eltakarítjuk, vagy szépen, kényelmesen berendezkedünk arra, hogy mások szépen, kényelmesen berendezkednek az életünkben.

Teljes cikk: http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20140403_Seres_Nem_erdemlunk_tobb_eselyt

Kapcsolódó cikkek:

Tóta W.: Nem kell, hogy szeress
Választani lehet szerelem nélkül is. Ahogy autót szoktunk. Ha nem tesszük, döntenek helyettünk a szerelmesek. - Nincs kire szavazni, jaj. Mindenki olyan gáz. A kormányzás szar, az ellenzék béna, különben is minden párt tele van ciki arcokkal, a programjuk meg kidolgozatlan, illetve hülyeségek vannak benne. Nincs is más megoldás tehát, mint kukit/puncit/kétfarkú kutyát rajzolni a szavazólapra, vagy elmenni helyette bulizni.