Hírek

A Fidesz négyéves országlása: Súlytalanul, avagy hová jutott és hová tart a magyar társadalom? – 2.

Részletek
Készült: 2014. április 03. csütörtök, 17:41
Print 
Találatok: 1439

ceasarAz első részben arról volt szó, hogyan rombolta le a Fidesz a magyar társadalom három egyébként is ingatag alapintézményét, a szolidaritást, a jogot és a szabadságot. Arról, hogy a szolidaritást miként államosították, a jogot hogyan privatizálták, azaz miként silányították az Orbán–Simicska-klán érdekeit kiszolgáló törvényhozássá, és arról, miként fosztották meg az egyéneket a szabadságuktól, hogy helyet csináljanak a hatalom szabadságának, vagyis korlátlanságának. Most azt szeretném felvázolni, miféle társadalom alakult ki ennek eredményeként, és mi lesz a következménye, ha nem sikerül helyreállítanunk társadalmunk alapintézményeit.

A Fidesz-társadalom sajátosságai

A politikai rendszer jellege

A Fidesz által létrehozott rendszer lényege, hogy minden, a demokráciában független intézményt járszalagra fűz és közvetlenül vagy közvetve egyetlen ember, Orbán Viktor uralma alá rendel. Már a 2010-es kormányváltás előtt tele voltak a kulcsintézmények az embereikkel, de ez csak arra volt jó, hogy előkészítsék ezeknek a szervezeteknek a teljes annektálását és a párt 2010-es győzelmét. Természetesen a Fidesz vezetői és propagandistái továbbra is arról beszélnek, hogy demokrácia van Magyarországon, de ez csak annyira igaz, amennyire igaz volt akkor, amikor Rákosi Mátyás beszélt róla. Mondhatjuk azt is, hogy a magyar diktátorok mindig azt tartották az „igazi”, a „népi” demokráciának, amikor végre korlátlanul uralkodhattak. Ezért van az, hogy Orbán Viktor mostanában a jogállam 2010 utáni visszaállításáról beszél. Arra azonban valóban vigyáztak, hogy legalább messziről demokratikusnak látsszon az intézményrendszer és a törvényalkotás – sokan be is vették ezt a maszlagot az Európai Néppártban, ami arra utal, hogy vagy ostobák, vagy ők is ilyen politikai rendszert szeretnének a saját hazájukban (lásd a Néppárt új vezetőjének lelkesedését). De nemcsak Európa távoli vidékein hiszik el sokan ezt a trükköt, idehaza is számosan vannak, akik demokráciának mondják ezt a politikai rendszert. Felesleges ezen csodálkoznunk, hiszen 1990 előtt sokan nyertek egyetemi katedrát azzal, hogy a demokratikus centralizmust a polgári demokráciánál magasabb rendűnek mondták. / galamuscsoport.hu

Egy politikai rendszer jellegét az intézményei, a problémák megoldásának módja és az határozza meg, hogy alárendeltség vagy mellérendeltség dominál-e benne. A korábban is létező intézményeket – Orbán Viktor hite szerint – örökre megszállta a Fidesz, kilenc évre nevezett ki szolgákat az élükre, és újraírta jogosítványaikat. Talán ennél is fontosabb, hogy új intézményeket hozott létre, amelyek sokkal jobban megfelelnek a lényegének. Ezek mind erősen centralizáltak és a pozicionális hierarchia szerint épülnek fel, azaz a hierarchiát nem a feladatok ellátása, hanem a hatalom elosztása szerint alakították ki bennük. Ennek megfelelően ezek a szervezetek nehézkesek és teljességgel alkalmatlanok azoknak a feladatoknak a megoldására, amelyekre elvileg szánták őket. Mintapéldájuk a KLIK, amely látszólag az iskolák országos irányítására alakult. De ne tévedjünk, az összes ilyen új szervezet a hatalom koncentrálására és az alattvalók ellenőrzésére jött létre, és nem a feladatok megoldására, ezért nem is okoz a Fidesz számára különösebb gondot, hogy nem képesek ellátni az állítólagos feladataikat.

A legfontosabb azonban az, hogy a közhatalmi intézményeket Orbán Viktor magánhatalmi szervezeteivé alakították át. A Fidesz elmúlt négyéves uralma alatt Magyarországon kialakult politikai rendszernek a hagyományos diktatúrákkal rokon vonása az, hogy az igazságszolgáltatás szervezeteit felhasználják vagy megpróbálják felhasználni (mindig csak a bíróságokon bukik el ez a törekvésük) politikai ellenfeleik, gazdasági versenytársaik lejáratására és/vagy lehetetlenné tételére – az ötvenes években koncepciós pereknek nevezték ezeket az eljárásokat.

A problémamegoldás első lépése mindig a problémák meghatározása, az első kérdés tehát az, mit választanak ki problémának az Orbán Viktor járszalagjára fűzött szervezetek. Visszatekintve az elmúlt négy évre egyértelműnek látszik, hogy szinte az egyetlen probléma, amelyet a Fidesz észrevesz, a tőle független intézmények létezése. Egyelőre még nem tart ott, hogy minden tőle független egyént is problémaként kezeljen, de már úton van efelé, és már létrehozta azokat a szervezeteket, amelyek révén szankcionálhatja az önállóságot (KLIK, a különböző karok és kamarák, a TEK korlátlan megfigyelési joga stb.). A sajtószabadság korlátozása, az alkotmánybíróság eljelentéktelenítése, az egyetemek és az egyetemi tanulás lehetőségeinek ellenőrzés alá vonása, a szakszervezeti jogok felszámolása, a választójog sunyi átírása, az önkormányzatok alárendelése a kormányzatnak és nyilván van még rengeteg egyéb. Voltak olyanok is, amiket látszatproblémaként kezeltek, mint például a devizahitelesekét. Évekig ígérgették, hogy tesznek valamit, miközben a forint árfolyama egyre csak romlott, aztán amit tettek, az csak a gazdagoknak volt jó, a többiek nem érdeklik őket. Valószínűleg szándékosan tartják fenn ezt az állapotot, hogy állandóan az előző kormányokra háríthassák a saját bűnüket. Nem volt viszont probléma számukra a tőke kivonulása, a versenyképesség zuhanása és a nyomor elképesztő mértékű növekedése. Az utóbbira jó példa a hajléktalanok esete, de ez már átvezet a problémakezelés módjához. Ugyanis semmit sem tettek a hajléktalanok gondjainak enyhítésére, viszont mindent megtettek azért, hogy ne legyenek szem előtt: kitiltották őket az aluljárókból és a közterekről, börtönnel fenyegették meg őket, lerombolták a kunyhóikat, az egyik helyről a másikra kergették őket.

A Fidesz által alkalmazott problémakezelésnek két eleme van. Az egyik a látszat: jelentős erőráfordításokkal azt a benyomást akarják kelteni, hogy annak ellenére, hogy semmi érdemlegeset nem csinálnak, majd összetörik magukat a gondok elhárításáért. A másik az erőszak: ha valóban tesznek valamit, az mindig az erőszak különböző formáinak az alkalmazása. Ide tartozik a törvényalkotásuk, amelyet mindig egyeztetés, az érintettek tudta és beegyezése nélkül folytattak. Erőszaknak tekintem azt, ahogyan elvették milliók nyugdíjmegtakarítását, trafikjait, földjét, takarékszövetkezetét, mind-mind törvényekkel, mégis jogtalanul és erőszakkal. Ide sorolom az államosításokat is. Nyilvánvaló, hogy ebben a rendszerben nincsen mellérendeltség, az alá-fölérendeltség a vezérelve és a lelke...

A szerk. megj.: Krémer Ferenc kétrészes írásával a Fidesz négyéves országlásáról indítunk sorozatot.

Teljes cikk: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/365866...


Megjelenés ideje: 2014 ápr. 3. - A Start Plusz vendége Krémer Ferenc szociológus.