Hírek

Kemény Ádám: Communicare necesse est!

Részletek: Készült: 2014. január 22. szerda, 08:07
Print; Találatok: 1828

A Fidesz által 2010-ben létrehozott, és már az utólagos csinosítgatás időszakán is átesett, úgynevezett autokratikus rendszerrel egy igazán nagy baj van. Nevezetesen az, hogy a demokratikus oldalnak nevezett politikai mezőny korábbi jóslatai ellenére Orbán rendszere mindinkább stabilnak tűnik, és nagyon közel áll ahhoz, hogy 2014-ben megismételje az akár elsöprő választási győzelmet. Erre a helyzetre persze csak egy válasz lehetséges, az ellenzéknek fel kell pörgetnie magát, és ami még lehetséges a jövő évi választásokig, azt meg kell tennie. Ez pedig nem kevés, sok-sok elvesztegetett hónapot, ha nem évet kell röpke negyedév alatt pótolnia. A teendők nagy része abban merülhet ki, hogy valamiféle módon tartalmat kellene adni a kormányváltásra aspirálók együttműködésének, és 2014 áprilisában a maximumot kihozni az ország normálisabb feléből.

Ugyanakkor az a tény, hogy az ellenzéki egység többé-kevésbé megvalósult, az még mindig kevés. Az ellenzéknek úgy kell szót értenie biztos és potenciális választóival egyaránt, ha esetleg eddig nem tette (márpedig nem nagyon tette), hogy céljait, programját, a jövőről alkotott vízióját hihetően, emészthetően tegye közszemlére, vagyis kommunikáljon professzionálisan. Fel kell végre ismernie, hogy egy “terméket” be is kell csomagolni, és eladhatóvá kell tenni, hiszen a politikai kommunikációnak kulcsszerepe van a hatalom megszerzésében és megtartásában, és erre éppen a Fidesz legutóbbi győzelme a legjobb példa.

A következőkben arra térek ki – nyilván nem teljeskörűen, inkább csak a figyelemfelhívás céljával – hogy mi a fő baj az ellenzék legfőbb ereje, az MSZP mai kommunikációjával, és szerintem hogyan lehetne ezen javítani.

... Az elmúlt három és fél év belpolitikai fejleményei alapján az átlagos szemlélőnek mindenféle tudományos elemzés, felmérés nélkül is az a legfontosabb benyomása támad, hogy a szocialisták kommunikációja általában – természetesen kivételekkel – a szó szoros értelmében erőtlen, lagymatag. A megszólalások stílusának ereje, a hangvétel lendülete messze elmarad attól, amit a kormányoldalon érzékelünk, és itt most egyáltalán nem a durvaságra, hazudozásra gondolok, hanem a határozottságra, erőteljes kifejezésekre, szókimondásra. Amikor ugyanis a kormány szóvivője nemes egyszerűséggel, és következetesen „bukott baloldalnak”, „tolvajbandának” nevezi az ellenzéket, akkor nem igazán üdvös az ellenoldal főnökét folytonosan udvariaskodva „miniszterelnök úrnak” hívni, és „szépen megkérni”, hogy talán mégiscsak halassza el az adott intézkedés hatályba léptetését. Nem kell bárdolatlanul viselkedni, sértegetni, nyilvánvalóan elfogadhatatlan a gyűlöletbeszéd, akár közösségre, akár egy személyre irányul. De a kommunikációnak mégiscsak egyértelműen tükröznie kell, hogy mit gondolunk politikai ellenfelünkről, és ezt következetesen kell képviselnünk.

teljes cikk:http://nepszava.com/2014/01/velemeny/kemeny-adam-communicare-necesse-est.html

Kapcsolódó cikkek:

Az ellenzéki kommunikáció csődje
Az Orbán-rendszer műellenzéke nem csak egységes és épkézláb programmal nem rendelkezik, de a kommunikációja is egy csődtömeg. Miközben Orbán bandita módjára elfoglalta az országot, felszámolta az emberek szabadságát, kirabolta az államot és még az oroszoknak is eladta a hazát, a legfőbb kommunikációs üzenetük az, hogy a “Fidesz pánikol, Orbán fél”, ami egyrészt nem igaz, másrészt semmiféle mozgósító ereje nincs. Ellenkezőleg: elaltat. - Már a Gyurcsány-kormány is megsemmisítő kommunikációs vereséget szenvedett. 2006-ban nem tudta a hazugságokat ellensúlyozni, saját törekvéseit megértetni, a puccs előkészítését megállítani. Miközben zseninek kikiáltott kommunikációs “szakemberek” tucatjai lebzselnek az ellenzéki pártok körül, a kommunikációjuk egyszerűen nevetséges és csapnivaló. Jól felismerhetően arra a sémára épül, hogy “Orbán fél, pánikban van, a Fidesz retteg, érzi a bukását”, miközben ez nem igaz, ezért ezek a szövegek kontraproduktívak.
CAVINTONT A MAGYARNAK
... A közvélemény meg leginkább az aranyhalra hasonlít – az utolsó három másodpercről vannak emlékei, aztán az adatok törlésre kerülnek, ezért is hazudozhat ennyire gátlástalanul szeretett kormánypártunk, teljességgel légbőlkapott adatokkal etetve a nagyérdeműt – magyarember úgysem emlékszik semmire. Szép példa erre a gázárak és a rezsicsökkentés körüli vicceskedés, mikor komoly pofával kijelentik, hogy a zelmúltnyolcév alatt tizenöt gázáremelés volt, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy mennyi volt kormányváltáskor a gáz ára, meg mennyi most a rezsicsökkentés után, hogy a két időpont közötti árakról szó se essék.

Mindenesetre az „ügyek” tekintetében még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a közvélemény olyan, mint a csecsemő, állandóan etetni és altatni kell, és amit tegnap evett, az már ma nem elég neki, nem is érdekli, neki minden napra új idegborzolás kell, a régi meg megy a kukába.

Kit érdekel ma már Kaya Ibrahim? Pedig hát ez a derék ember volt az, aki az egész Fidesz-vezérkar piszkos adóügyeinek eltakarítója volt, de ma már nem érdekel senkit – legfőképpen a Fidesz tagságát nem – hogy hova lett a MN. Központi Tisztiházának ára.

Az sem érdekel ma már senkit, hogy hova lett a Postabank felszámolása során szétlopott vagyon, hova lettek a Postabank spanyol ingatlanjai. Kit érdekel ma már, hogy miért úszhatta meg szeretett miniszterelnökünk a „ne mi nyerjük a legtöbbet” ügyben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményének gyanúját. Kit érdekel ma már a Gripen ügy, amikor éppen Paks van soron a maga néhányezer milliárdjával? Kit zavar az, hogy az úgynevezett Kulcsár-ügyben tíz éve folyik a büntetőeljárás, Kulcsár már párnát hord a tárgyalásokra, különben a vádlottak padja már feltörte volna a seggét, de ma sincs jogerős, de még elsőfokú ítélet sem? ...

Mottó:

Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának. (Woody Allen)

Orbán és Simicska megérdemlik a jólétet!

A CÖF-höz Csizmadia szerint e-mailek ezrei érkeztek, amelyek szerzői „elfogadhatatlannak tartják azt a hazugságáradatot, amely a földosztásról, a trafikokról és a paksi atomerőműről szól”. (Mivel ugyanezek a levelek állítólag arra is kérik a CÖF-öt, hogy „minden erővel, igaz tényekkel, meggyőző erővel leplezzék le a hatalmi puccsra készülő Gyurcsány pártszövetségét”, Csizmadia vélhetően a fenti ügyekkel kapcsolatos ellenzéki hazugságokra gondolt.)