Matolcsy György szerint az évtized két legjobb éve következik. Ezt a jegybankelnök – akinek egyébiránt erősen kifelé áll a rúdja – a Nagyvállalati Klub csütörtöki találkozóján vizionálta, innen nézvést tehát alapból lehet, hogy nem is a lakosságra gondolt, mint aki el fog alélni a gyönyöröktől. Nehéz is lett volna, hiszen ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok szemszögéből és nevében egy szakértő cinikusnak, érzéketlennek és a hatalom gőgjének nevezte a 3,2 százalékos jövő évi emelést, ami majd egy kiló kenyérre lesz elég.
2025 tehát nyugdíjas szemmel kilőhető, mint akiknek annyira jó lenne, de úgy nagyjából ez a véleménye azoknak is, akik a minimálbér emelését véleményezték. Ez a két társadalmi csoport kitesz vagy ötmillió honpolgárt, akik ezek szerint megszenvedik az elkövetkező esztendőt (is), a maradék még nem nyilatkozott. Hogy borítják-e már a tejet meg a vajat a kádba, hogy abban feredőzzenek önfeledten. Innen nézvést tehát nem tudjuk azt, mi lesz az a csoda, amit amúgy várunk Orbán Viktor útmutatásai alapján, így Matolcsyt is kevéssé értjük.
Főleg azért mégpedig, mert momentán folyik épp a kis magánháborúja Nagy Mártonnal, s ennek keretében az MBN (Matolcsy) épp most jelentette ki, hogy mostani miniszter urunkat annak idején a sorozatos szakmai hibák és vállalhatatlan vezetési stílusa miatt rúgták ki. No most, mint tudjuk, Matolcsy megy, Nagy Márton viszont gazdasági csúcsminiszter lesz, azaz, igazán nehezen érthető a Kánaán-várás, vagy Matolcsynak már édesmindegy, és össze-vissza beszél, miközben várja az útilaput a talpa alá.
Valami ilyesmi is lehet a levegőben, hiszen a forint árfolyama napok óta kitartóan zuhan, tegnap benézett 415 fölé, ugyanakkor azt is tudjuk, a jegybank egyik feladata lenne ennek megakadályozása, ami ellen jól láthatóan Matolcsy semmit nem tesz. Helyette ő is a fényes jövőről álmodozik és azt jósolgatja, mint akinek már minden mindegy. Neki lehet, nekünk meg nem, hiszen a gombákon kívül, akik forinttal fizetnek, tehát nem érdekli őket az euró, mindenki tudja mit jelent a romlás az inflációra nézvést.
Nem sok jót. Így, ha a kormány nyugdíjemelése cinikus és érzéketlen, Matolcsy álmai is azok, nem kellene vele terhelni tehát a megalázottakat és megnyomorítottakat, azaz, minket. De még ezen túl is kiváltképp csudálatos, hogy az elmúlt száz év tíz legsikeresebbike után ígérnek nekünk még további kettőt azzal az etetéssel, hogy ez az új gazdaságpolitika sikere lesz. Ha újra van szükség, az annak a bizonyítéka, hogy az elmúlt tizenöté minimum nem volt megfelelő, így minden eddig hazudott hatalmas siker is érvényét veszíti.
Ehhöz képest Matolcsy szerint a magyar gazdaság az újrakezdés és újjászületés felé halad, csak erről nem ártana értesíteni a gazdaság szereplőit is, akik pedig haldokolnak. Kivéve az oligarchákat, mert például a jövő évi békeköltségvetésben fix tételként szerepel, hogy a nemzet vejétől százhúsz milliárdért vesz az állam irodaházat. Erről mondták más gazdasági szereplők, nagy valószínűséggel nincs Magyarországon olyan vállalkozó, akinek a jövő évi tervei között szerepelne százhúsz milliárd biztos bevétel.
A múlt köde ... ------------------------------------------------>
Hogy Matolcsy meg Nagy Márton csodaváró ilyesmikre gondolt-e doktorminiszter urunkkal együtt, aki szerint – mint emlékezhetünk – jövőre soha nem látott dolgok fognak történni hazánkban és hazánkkal, az nem ismeretes, de innen nézve nem is érdekes igazán. Mert, hogy mi van az álmok birodalmában és mi a bolti pénztárnál, ezeknek semmi közük egymáshoz, következésképp a sorsunkra nézvést irreleváns minden, ami ezeknek a szájából elhangzik, most már sajnálatosan tizenöt hosszú esztendeje.
Visszatérve Matolcsyra, a csodaváró szeánszon az is kijött a szájából, hogy a családok által érzékelt infláció pedig mintegy kétszeresen haladta meg a hivatalos rátát. Innen látszik, hogy azért vannak tiszta pillanatai, de, hogy most megint elengedi az árfolyamot, annak a jele, hogy ez nem igazán érdekli. Bár mondjuk, arra a rövid időre, ami még hátra van neki, lehet, hogy mindegy is. Csak akkor ne tessenek bennünket etetni, mint a kacsákat a tóban, különösen úgy, hogy elhangzott más is, ami igazán húsba vág.
Ma Magyarország az EU-ban a negyedik legrosszabb termelékenységi szintjén tart, az élelmiszeripara csak Bulgáriát előzi. Erre nem lehet az osztrákokhoz közelítő béreket építeni – mondta szintén Matolcsy, és ez volt az a pont, amikor az egész katyvasz miatt az emberben elszakadt a cérna, és Störr kapitány apukájára gondolt (Füst M., A feleségem története), aki így fakadt ki egyszer: „Unom és ezt az egészet, unlak én beneteket, de nagyon”. Mondhatnánk, hogy a szánkból vette ki a szót. És tényleg így van.
Élet feltételes módban / Készült: 2024.11.26 Kies hazánkban minimálbéren vagy garantált bérminimumon dolgozik uszkve másfél millió ember. Úgy nagyjából a munkavállalók harmada, innen nézve tehát egyáltalán nem mindegy mi az a semmi, amit kapnak. Ahogyan mondani szokás, az éhenhaláshoz sok, bár most már erre se vegyünk mérget, később meg pláne ne, amikor újra elszabadítják az inflációt. Tegnap azonban örömünnep volt, mert megszületett a bérmegállapodás, hogy mennyi emelést kapnak, kaphatnak jövőre, mindazok, akiket ekképp ver a sors.
Hegymenet / Készült: 2024.11.24 Ha még nem találkoztak volna vele, akkor készséggel mutatjuk meg a NER legfrissebb darabját, a legendás kék plakát sorozat új, kiemelkedő opuszát, amitől az embernek az a képzete támad, hogy Phenjan utcáin kóborol. Másfelől, hogy A tanú világába csöppen bele Virág elvtárs szavaival, miszerint, „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”
Színvonal / Készült: 2024.11.19 Legyünk nagyvonalúak, és számoljuk csak 2010-től (korábbról is lenne mit számbavenni, gondoljunk csak a Tiszti Kaszinó árának elsíbolására). Kezdődött azzal, hogy Kósa Lajos az államcsőd-hazugsággal bedöntötte a forintot, a tőzsdét, meg több százezer devizahiteles maradék reményét. Annyira nem volt államcsődközeli helyzet amúgy, hogy még az Orbánék által elátkozott IMF-hitel nagyobbik fele is ott pihent a széfben, abból vették meg végül a Mol-részvénypakettet. A forintleértékelésen nyerészkedő jegybank „profitja” elvesztette közpénz-jellegét, majd átalakult Matolcsy Ádám, az MNB-elnök fia Porsche-gyűjteményévé.
Mi az, ami soha nem volt? / Készült: 2024.11.16 Most, hogy lecsengett a Trump győzelme miatt kialakult eufória, amelynek mámorában az a kényszerképzet alakult ki, hogy Orbán Viktor innentől a világ erős embere, aki a szalmahajúval az oldalán elhozza a békét, és újra nekifut Európa átalakításának a patriótáival, mondani kellett valamit arról is, hogy mi lesz itthon. Merthogy már készen is van az új világrend, csak éppen abban kies hazánk mint valami lukas fenekű ladik süllyed éppen, csűrdöngölésből ugyanis megélni nem lehet. Még bőséges körettel sem.
Matolcsy György szerint az évtized két legjobb éve következik. Ezt a jegybankelnök – akinek egyébiránt erősen kifelé áll a rúdja – a Nagyvállalati Klub csütörtöki találkozóján vizionálta, innen nézvést tehát alapból lehet, hogy nem is a lakosságra gondolt, mint aki el fog alélni a gyönyöröktől. Nehéz is lett volna, hiszen ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok szemszögéből és nevében egy szakértő cinikusnak, érzéketlennek és a hatalom gőgjének nevezte a 3,2 százalékos jövő évi emelést, ami majd egy kiló kenyérre lesz elég.
Élet feltételes módban / Készült: 2024.11.26
Hegymenet / Készült: 2024.11.24
Színvonal / Készült: 2024.11.19
Mi az, ami soha nem volt? / Készült: 2024.11.16