A kígyó gyomrában
- Részletek
-
Készült: 2024. június 09. vasárnap, 09:53
-
Találatok: 1707
Indonéziában, közelebbről Dél-Celebesz tartomány Kappang falujában egy negyvenöt éves nő elindult otthonról, hogy csilipaprikát adjon el egy felvásárlónak, de nem tért haza. Szerettei, férje és a rokonság keresni kezdte őt, de csak az elhagyott holmiját találták meg, illetve egy, a közelben eltelten heverésző, ötméteres pitont leltek gyanúsan domborodó hassal. S bár azt nem tudjuk, olvasták-e a Kis herceget, s abban a kalapot, ami nem egyéb, mint csukott óriáskígyó, de fölvágták a szörnyeteg hasát.
Abban pedig megtalálták a nőt holtan. Sajnálatosan tehát ez nem Piroska és a farkas, amikor a nagymama és a főhős is élve kerül elő a gonosz farkasból, ami azt mutatja, hogy az élet nem habostorta, és mindenütt óriási veszélyek leselkednek benne. Ugyanakkor amennyire sajnálatos ez az esemény a csilitermelő – és ebbe ily módon belehaló – asszony számára, nekünk az elmúlt hetek hangzavara után, amikor csak azt hallottuk, mit mond Menczer, hol bukkan fel Orbán, s mikor kezdenek az atombombák hullani a fejünkre, maga a felüdülés.
Most olybá tűnik, hogy az ember érzéketlen a messzi távolban történt tragédiák miatt és okán, ami nincsen így, csupán arra szeretett volna rámutatni, milyen fura is azt érzékelni, hogy a kampányon kívül is van élet. Ugyanakkor bizonyos szempontból irigyli is a csilitermelőket, mert hozzájuk nem kopognak be az óriáskígyó küldöttei, hogy szavazzanak rá, különben fölzabálja őket, ilyképp, bár az élet lehet, hogy arrafelé veszélyesebb, mégsem telik permanens rettegésben, mint nálunk a sparhelt mellett Mária nénié.
Megmutathatjuk a természet oldaláról is a dolgot ezzel a kígyóval, mert Füst Milán Hábi Szádija nyomán tudjuk, hogy ez a kígyó – bár rossz a híre – nem gonosz, hanem azt teszi, amit a természet követel tőle, és nincs erkölcsi törvénye, nem tudhatja tehát, gonoszság-e az, amit művel. Ezzel szemben a gonosz ember is azt teszi, azzal a különbséggel, hogy tisztában van cselekedete elítélendő voltával és mégis megteszi. S hogy mentse magát, rendesen másik erkölcsöt teremt magának. És már helyben is vagyunk.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy mindez hiábavaló. Ma eljött a nap, amikor ordítanak egy utolsót, hogy szavazz rájuk. Netán busszal visznek, esetleg krumplit adnak, megfenyegetnek vagy leitatnak, azaz, mindenféle módon rá akarnak venni, hogy olyat tegyél, ami nekik jó valami miatt, neked viszont nem feltétlenül. Ilyenkor nem tehet egyebet az ember, mint aeterno modo szemléli a világot, eszébe jut, hogy egy kígyó gyomrában is végezhetné, és az így elnyert szabadsággal nevet a világ ostobaságán, és az összes szaros jancsin. Az ilyen menczereken.
Meg az összes többin természetszerűleg, ha rájött már arra, túl van minden jón és rosszon, veszíteni valója nincsen. Voltaképp ez az, amikor a barlangból nézi a hosszú esőt. Ugyanakkor kedveseim, a másik oldalról ismét Milán bácsi jön, aki végtelen bölcsességében ilyeneket vetett papírra: „Hited szerint nem ő teremtette-e az ostobákat is? És milyen sokat! Úgy látszik tehát, hogy Allah kedveli őket, különben nem teremtett volna belőlük annyit, hogy már-már azt kell gondolnom: butaságra és gonoszságra vannak ráterhelve e világ minden oszlopai”.
Most, hogy mindezt tudjuk, jobb-e nekünk, ez a kérdés. Egyáltalán nem, de nem is rosszabb, mégis valami kis könnyebbséget adhat az a tudat, hogy nem csak a mi egünkön van borulat. Adódhat ugyanakkor a dilemma, mit tegyünk a kígyónkkal, aki, ha nem is minket, de köröttünk már mindent fölzabált. A magyar folklórban ezért is nevezik olykor kis gömböcnek, illetve olykor egészen másnak is. Viszont kitetszik, nem vagyunk mi indonéz parasztok, akik csak úgy fölvágják a hasát, és meglelik benne, amit kerestek. A kedves nejünket.
Ugyanakkor a fentiekből következően, hogy tudjuk, nem az a veszély, ha nem Orbánra szavazunk, akkor mindmeghalunk, hanem az, ha ő továbbra is a nyakunkon marad. S bár a mai nap ugyan nem arról szól, hogy módunkban állna elzavarni, de egy jelzés küldhető, már megtaláltuk az eltűnt holmiját az árok szélén, már látjuk a szörnyeteget eltelten, domborodó hassal heverészni, azaz, mindent tudunk. Ha ezt a kampányt sikerült ép ésszel túlélni, akkor a beígért atombomba ehhöz képest kutyatöke. Azaz, kalandra fel, polgártársak.
Kapcsolódó cikkeink:
Hangzavar / Készült: 2024.06.07
Brüsszel bele fog remegni a békepárti győzelembe – osztotta meg velünk álmait Orbán Viktor Mohácson járván, az állítás igazságtartalmáról azonban nem igazán vagyunk meggyőződve. Nem úgy állnak a számok, hogy bármi remegés, megrendülés, Holdról látszás lenne ennek a vége, abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a Fidesz hétfő reggelre az eredménytől függetlenül hatalmas győzelmet arat. Mindegy mi lesz.
Házak, jószágok, két nő, meg az Orbán / Készült: 2024.06.05
A kampány kiteljesítése volt az ígéret a hétre, a „java” érkezése, ami az, hogy Orbán levelét állítólag a Fidesz aktivistái cipelik el több millió háztartásba. Hogy hány millió az a több, azt nem kötötték az orrunkra, mint ahogyan azt sem, ki fizeti a cuccot. Bár tudjuk, hogy mi magunk, az azonban érdekes volna, hogy pénzünknek az a része-e, amely a párt zsebében, illetve az-e, amely a kormány brifkójában landolt. Mert ez nem mindegy.
Békeharc, beszarás / Készült: 2024.05.27
Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint Piliscsaba KDNP-s polgármestere, meg a helyi fideszes választókerületi elnök „összecsinálta magát, és teljesítette azt a parancsot, amit a helyi háborúpárti baloldali politikusok kiadtak”. Delikát. Mármint, az, hogy eleddig nem volt tudomásunk róla, miszerint baloldaliak kényszerítenének hivatalban lévő fideszistákat bármire is. Ez a téboly új szintje.
