Helytelenkedem, hazát árulok

Részletek

Készült: 2013. június 08. szombat, 17:17

Print 

Találatok: 1159

Az egyik hírportálon, a dunai árvízhelyzettel kapcsolatos cikk alatt a minap a következő (tipikusan “jobber”) kommentet olvastam: “Az Egész (sic!) Országot fenyegető katasztrófahelyzetben nincs, nem lehet helye a politizálásnak! Azok, akik ezt az Elemi Csapást IS a Miniszterelnök Úr és az Ország bírálatára, becsmérlésére használják fel ahelyett, hogy példát véve a Miniszterelnök Úrról saját testi épségük és életük kockáztatásával az első sorokban kűzdenének a gátakon, egyszerűen HAZAÁRULÓK! Becsületes magyar ember most csak azt mondhatja, hogy ‘Köszönjük Miniszterelnök Úr! Köszönjük Dr. Orbán Viktor!’” (Szöveghű idézet, a “sic!” betoldás tőlem!)

Nos, ha már “Jobberkém” szerint egy bármiféle katasztrófahelyzetet politikai célokra felhasználni helytelen sőt, egyenlő a hazaárulással, akkor én most biza’ helytelenkedni és hazát árulni fogok! Sőt, mindezeken túl még a “Mifajtánktól” (© Morvay Krisztina, a “Náci Barbie”) abszolajte megszokott “kettős mércét” is használni fogom. Utóbbit pediglen úgy, hogy az azonos körülmények között elkövetett hasonló (propaganda)tevékenységek között nem fogok különbséget tenni annak alapján, hogy az illető “bűnöző” a politikai paletta jelenleg aktuális színösszeállítása szerint a “nemzeti“, avagy a “nemzetellenes” szegmenshez tartozik-e!

Mivel pediglen jelenleg az úgynevezett “nemzetiek” vannak kormányon, s ők alkotják a Törvényhozás (kétharmados) többségét, úgy illik, hogy velük kezdjem a dolgot!

Amikor még a (“gaz és embertelen”) Gyurcsány-kormány idején ippeg pont augusztus 20.-án csapott le a trópusi vihar Budapestre, s okozott sok-sok embernek úgy anyagi kárt, mint fizikai sérülést, a jelenlegi hatalombirtokos (állam)párt szóvivője (igen, Ő!) nem győzte úton-útfélen pocskondiázni a korabeli kabinetet mondván: a szocialista kormány saját magának megünnepeltetése érdekében még arra is képes volt, hogy felelőtlenül kockára tegye a “zemberek” testi épségét. AzOrbán-párt iniciatívájára megalakult (mert akkor még megalakulhatott ilyesmi, bár ugyi ippeg ”diktatúra” volt!) parlamenti vizsgálóbizottság természetesen nem jutott semmire...

Teljes cikk: http://szendamondja.wordpress.com/2013/06/07/helytelenkedem-hazat-arulok/

Kapcsolódó cikk:

• VÍZFEJ
  Faguriga legyek, ha – dacára annak, hogy Kádár rendszerében szocializálódtam – olyan társadalmi rendet képzeltem el kívánatosnak hazámban, melyben árvíz esetén a miniszterelnök személyesen csámpázik a gátakon, utasításokat harsog és miután csicskásainak a közút mellé elképzelt gátépítési javaslata nem talál kedvező fogadtatásra, akkor hajóról kíván partraszállni a víz által bekerített településeken. Aztán a hömpölygő víz láttán persze - joggal – inába száll a bátorsága, és nem meri leengedtetni a hajó csónakját, így csak szemmel veri Visegrád szorgos népét, majd elhajózik.
• Bartus László: Paprikajancsi
  Megnéztem az Orbán Viktorról készült videót, amint éppen a Dunának parancsol, szemmel veri, és látványosan az árvíz ellen védekezik. A hangot elnémítottam, mert nem vagyok képes hallgatni ennek az embernek a hangját, és inkább a gesztusaira akartam koncentrálni. Nem értem, hogy a magyarok hova tették a szemüket és az eszüket. Ennek az embernek az arcán a tömény butaság és az érdektelenség látszott, képtelen volt megjátszani a legkisebb érdeklődést. Valamiféle élet akkor költözött bele, amikor körbeállták és rajongták, és élvezte a helyzetet, de már abba is kezd belefásulni. Fontoskodott, nyalogatta a szája szélét, ment az apró lábaival, mint a dúvad, mint akinek azonnal intézkednie kell, vagy bátorságot kell lehelnie az elcsigázott védekezőkbe. De ilyet nem láttunk, mindenki békésen nézte a látványosságot, amint fel-alá rohangál, kezel, annak biztos tudatában, hogy a kézfogása nagy megtiszteltetés. Igazi paprikajancsi.
• ÁRVIZI HAJÓS
  ... A víz nagy úr, az épeszű ember pedig ösztönösen tud súlyozni, első a létfenntartás ösztöne, minden más csak ez után következik. Így aztán alig van példa arra, hogy valaki kilógna a sorból, teszi mindenki a dolgát. Egy ember kivételével, aki mint pályatévesztett exhibicionista áll a gát tetején és magát mutogatja – neki ehhez nem kell széthúzni a harci kacagányát, és a sliccét sem kell lehúzni, ő ottan maga képezi a botrányt. A Nemzet persze ájult csodálattal lesi a Nemzet Vezetőjét, az állampolgárok meg szánakozva figyelik ócska mesterkedéseit, mellyel önmagát kívánja az országmentő szerepébe pozícionálni, miközben azért lopni és gusztustalankodni nem felejt el.
• A Duna az mindig jön
  A rakodópart alsó kövén ülnék és nézném, hogyan úszik el a dinnyehéj. De nincs rakodópart, vagyis, valahol még megvan, mélyen a víz alatt, láthatatlanul. Azért a víz az úr. Ezt persze nem mindenki tudja, vannak, akik azt gondolják, hogy az árvíz sem más, mint olcsó bolsevista trükk. Látványos háttér és díszlet a Nagy Nemzeti Mutatványhoz: csak azért kellett ez a sok víz, hogy a vak is lássa, velünk nem lehet kikukoricázni.
• Buják Attila: Az árvízi hajós
  Kikelnek medrükből a folyók, sárga, iszamos lével öntve el a partokat, hab, uszadék-fa, oszló csirketetem sodródik a fékezhetetlen zubogásban, mert azért persze, mint tudjuk, a víz az úr, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy a természet őserejének végső bizonyítéka a szenny. Az a mindent beterítő, végtelen, fertőző bio burjánzás. Nehéz, hűvös nyarunk lesz minden értelemben. Romlott elmével arra gondolok, persze, hogy a Főnök Úr ezt mennyire élvezi majd. Imádja menteni a népét, imádja ezt az árvízi hajós szerepet (ilyenkor néha a csáklyával oda-oda sóz), miután előző éjjel maga hasogatta darabokra a demokratikus gátakat, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy fékezzék az ember ragadozó, szabadságrabló ösztönét. A gátakat, amelyek nehéz időkben hivatottak lettek volna gátat vetni a vad és kiszámíthatatlan áradásnak. Most aztán lesz kit menteni.

 

• Előző
• Tovább