Hírek

Orbán bevitt bennünket a bazárba

bazari_vgyMagyargyűlölő állásfoglalás Brüsszelben” – ezzel a címmel számolt be az Európai Parlament döntéséről a Magyar Nemzet, nyilván a központ utasításának megfelelően. És bár a tudósítás korrekten beszámolt arról, hogy a határozati javaslatra, amelyben elítélik a magyarországi jogállami állapotokat, a képviselők közül 345-en mondtak igent, és csak 104-en nemet, jól tudják, hogy az ő olvasóikat, a Fidesz-hívőket ezek a számok nem érdeklik.

A hívők nem is gondolkodnak el arról, hogy reális-e egyáltalán a cím „iránymutatása”, lehetséges-e, hogy a többség magyargyűlölő, és rosszat akar a mi hazánknak. Márpedig évek óta ez az Orbán-kormány hivatalos álláspontja, és ezt képesek is elhitetni szavazóikkal.
 
De azért álljunk meg egy pillanatra: tényleg reális-e egy olyan kép közvetítése, hogy az európai képviselők zöme gyűlöli Magyarországot? Reális- e arra gondolni, hogy még azok a „brüsszeliek” is, akik a Fidesszel voltak korábban azonos pártcsaládban, voltaképpen utálják a magyarokat? Hihető-e, hogy ez a majdnem 350 ember magyargyűlölő? És ha az lenne, miért? Pusztán logikai megközelítésben is simán eljuthatunk odáig, hogy képtelenség a kormány állítása; nyilván teljesen más oknak kell meghúzódnia a döntés mögött. Csakhogy a politikában ne, vagy ne mindig keressük a logikát, napi érdekek dominálnak, amelyek nem a következetes magatartást erősítik – ellenkezőleg. Ezért van az, hogy ugyanannak a szereplőnek a szájából tökéletesen ellentétes állítások hangzanak el egyik napról a másikra. (Persze igaz lehet ez az európai politikusokra is, és sokszor bizony igaz, itt azonban mással állunk szemben, kiváltképp akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nem egyes emberekről, hanem politikusok tömegéről van szó.) Többször leírtam már, de nem árt ismételni: Orbán Viktorra különösen jellemző, hogy könnyedén vált nézetet, szinte naponta kerülnek fel a közösségi oldalakra olyan korábbi nyilatkozatai, amelyek homlokegyenest az ellenkezőjét tartalmazzák annak, amit ma képvisel. A magyar miniszterelnök e téren bravúrt bravúrra halmoz. És a bravúr e helyütt azt jelenti, hogy képes magával rántani a teljes jobboldali politikai spektrumot. Ez a jelenlegi helyzetben azt jelenti, hogy az EP döntésére nincs is más magyarázat, mint hogy gyűlölnek bennünket. 
 
Természetesen nem gyűlölnek. Az viszont kétségkívül igaz, hogy a többségnek elege van már abból, amit a magyar kormány, élén Orbán Viktorral művel: folyamatosan szembemegy azzal, amit Európai Unió akar, és nem pusztán szembemegy, a legdurvább kifejezésekkel, jelzőkkel illeti. Ezeknek a rágalmaknak bőséges a táruk, de itt most hadd említsem csak a legfrissebbet: Kocsis Máté lenácizta az egyik német zöldpárti képviselőt… Tudom, egyébként a magyar kormányfőt az sem zavarja, ha a 26-okkal áll szemben, gond nélkül állítja: ő megy jó irányban az autópályán, és a többiek haladnak a forgalommal szemben. 
 
Akármit is állít a Fidesz itthon, a valóság az, hogy a magyar kormány viselkedése, a jogállam folyamatos tiprása olyan állásfoglalásra késztette az Európai Parlamentet, amely példa nélküli. Nekimentek a képviselők egy másik európai intézménynek, a Bizottságnak, és annak vezetőjének, von der Leyen asszonynak, amiért megnyitotta a pénzcsapot Magyarország felé, miközben szó sincs arról, hogy a kabinet, vagy a magyar parlament teljesítette volna azokat az elvárásokat, amelyeket vele szemben megköveteltek. Lehetséges, hogy hoztak néhány olyan jogszabályt, amely azt a látszatot tükrözi, mintha sínre kerültek volna itthon a dolgok, de aki egy kicsit is tájékozódik a helyzetről, az pontosan tudja – tudnia kell –, hogy ez nem így van. Az EP tagjai ezt megtették, tájékozódtak, és – ráadásul – ők nem is érezték magukat kompromisszum-kényszerben, szemben von der Leyennel, aki a látszat-egység, és Ukrajna támogatása fejében alkut kötött Orbán Viktorral. Vagyis betévedt abba a bazárba, ahol a mi kormánypárti politikusaink alkudoznak, ha kell, minden elvi szempontot félrelökve. Az európai képviselők olyan méretékben tartották és tartják felháborítónak ezt bazár-jelleget, hogy készek beperelni a Bizottságot, az elindított pénzek miatt. 
 
Hogy ennek van-e értelme egy új EP választás előtt, azt majd az idő dönti el. Fleck Zoltán jogász, egyetemi tanár szerint mindenképpen: ha döntés nem is születik ebben a ciklusban, abban eligazító ereje lesz, hogy mit engedhet meg magának a Bizottság, mennyire mehet szembe a parlamenti határozattal. 
 
Persze tudjuk: a magyarországi jogállami visszásságokat nem lehet Brüsszelből megoldani. Mi több: a magyar képviselők, az ellenzékiek és pártok csapdahelyzetben is vannak: nem követelhetik azt, hogy állítsák le a pénzek folyósítását, hisz – mondják, elfogadható indokkal –, nem büntethetik a magyar embereket.  És ez így is van, de ha így van, mi a mi teendőnk? Fogadjuk el, hogy a Fidesz uralkodása egyenlő a jogainktól való megfosztással, egyenlő az ország kisajátításával, másként: hogyan mozogjunk mi, sok szempontból jogfosztottan, ebben az Orbán által felállított bazárban?
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

18d69630-74dFülke: Besétál-e az EU a kisétáló Orbán csapdájába másodszor is? / Készült: 2024.01.18
Mi a tagállami vezetők Orbán-stratégiája a kisétálás után? Mit „kérne" a magyar kormány azért, hogy rábólintson az ukrán támogatásokra? Mit jelent az, hogy Orbán Viktor lehet az Európai Tanács elnöke, és van-e jelentősége az újabb EP-s állásfoglalásnak Magyarországgal szemben? Mi csöpögött le a brüsszeli pénzcsapból és mi az, ami örökre befagyhatott a csőbe? Tisztáztuk az elmúlt hetek EU-s híreit közéleti podcastunkban.