Hírek

Helló, blökik!

Részletek
Készült: 2022. december 12. hétfő, 09:11
Print 
Találatok: 1605

vgy_vakitMint tudjuk, doktorminiszterelnök urunk ezen a héten hanyagolja az ország gondját, mert megy futballt nézni. Fenségesen megtekinti a labdarúgó világbajnokság mindkét elődöntőjét, majd a döntőjét is, utána pedig bánatosan hazatér. Rossz kedvének oka az lesz, hogy a nagy játék kezdete előtt szimpátiáit megváltoztatva Szerbiának kezdett szurkolni, sőt, mint a futball nagy tudora, azt is kijelentette, hogy új kedveltjei nyerik a kupát. Nem fogják, mert már rég kizúgtak. No most, azt nem tudjuk, hogy talál-e a négybe jutottak között (Franciaország, Argentína, Marokkó, Horvátország) új, szívének kedves láblabdásokat, vagy olyanokat, akiknek névleg szurkolva politikailag üzenhet. De azért elmegy.

Mennie kell. Ebből fakadóan nem lesz itt, s elutazása előtt még gyorsan-gyorsan intéznie kellett ezt-azt, például szombatra kormányülést hívott össze, de, hogy miért, azt nem kötötték az orrunkra egyáltalán. Úgy van vele doktorminiszterelnök urunk, hogy örüljünk a luknak a seggünkön, még inkább annak, hogy jól szelel, más igényeink nekünk ne legyenek egyáltalán, de ezt majd máskor tisztázzuk. Egyébiránt a kormányülésről azt lehetett tudni, hogy az Unió kurvannya, mert migránsok, szankciók és genderek, de ezekkel már nem is igazán kell törődnünk, annyira régi a lemez és már teljesen le is járt. Az Uniónak azonban velünk ellentétben végtelen a türelme. Most is kioktatták kegyelmes urunkat.
 
Elmesélték neki, hogy nincsen Európában semmiféle szankciós olajár, továbbá, hogy az olajembargó nem befolyásolja a magyar ellátást, és legyen szíves, ne etesse ilyenekkel a bamba népét. De kegyelemes urunk mégis táplál minket végtelen bölcsességével továbbra is. Még továbbá azt is jegyezzük meg, hogy a vétózgatást megunva úgy döntött az Unió (a mocsadékok), hogy Orbán le van sajnálva, odaadják Ukrajnának azt a pénzt, amit előtte Varga kezével Orbán megvétózott, majd kórusban letagadták. Ez az a helyzet, amikor partvonalra kerül az ember, ha már futball vébé, illetve a tó partjára, ha olyan hal, mint a mi egyetlenünk. Mindebből süt a magány, hogy jobb is elutazni.
 
Ilyen kormányülés volt még szombaton, vasárnap viszont, mielőtt a nem is kormánygépre szállna, ahogyan harminc éve mindig is, menhelyi kutyákat látogatott meg a kedves vezető. Enkezével pakolta le a páncélozott, géperejű járműről a kutyakaját, és kijelentve, boldog karácsonyt a négylábúaknak, az egyikkel még külön is kvaterkázott haverilag köszöntve őt, hogy aszondja: helló blöki. Deja vu, rikkantott ekkor az ember elégedetten, mert a múlt ködéből előkúszott ugyanő a disznóól előtt állva, és helló röfivel üdvözölve aktuális barátját, úgy látszik, ez áll a szájára a sok jelszó után. A tőszavas röfi, blöki. Majd még keresni kell háztáji jószágot, akit ilyképp a jövőben köszönthet, ha már az embereket le sem szarja.
 
Hogy ilyen jóban van ezúttal a kutyákkal, hogy még hajlékukba is megy, azt a kínosan lehangoló kérdést feszegeti, hogy például diákokkal tanárokkal, ápolókkal, és még valahány szakma a naptárban, illetve mindmegannyi sors és nyomor, miért nem bír az állatoknak ezek szerint kijáró kedvességgel törődni. De a kérdés költői, vagy inkább teljesen fölösleges, mert rossz a kiindulópont. A kutyákat sem szereti ugyanis, és a disznókat sem, egyáltalán senkit nem szeret, nincs meg benne ez az áldás vagy átok. Halad végig az életén, körötte díszletek, kutyák, macskák, emberek, egyre megy, akik eszközök a célhoz, amit el szeretne érni, de jelen helyzetben az a sejtésünk, hogy már maga sem tudja, mi az.
 
Vagy mi volt valaha. Felrémlik valami a messzi időben, hogy nagy és hatalmas futballista lesz, de nem lett. Nem is lehetett volna, mert nem volt meg hozzá a készsége és képessége. Fölbukkan a világ ura és irányítója, a nagy formátumú államférfi, mint másodrendű óhaj, vágy és szándék, ami szintén nem sikerült. Minden adott volt pedig, kedvező széljárás és környezet, szárnyaló konjunktúra, pénzbőség és kétharmad, de a jellem nem engedte a kibontakozást, és így lassacskán öregedve már nem tudjuk, mi maradt. Túlélni a zivatart? Hamis nagyság jelmezében lubickolni kétes eszű emberek szemében? Ilyesmi, és ez nem sok. Egy leszálló ívű pályát látunk, amit visz a kezdeti lendület, a tehetetlenség, erő nélkül.
 
Helló röfi vagy blöki, egyre megy, szánalmas pitiánerség, amikor tudjuk és látjuk azt a torzulást, amit a hazugságban és törtetésben leélt élet okozott, már azt sem sejtjük, arra van-e igénye, hogy valaki szeresse, a kennel és a disznóól előtt állva, a kamerának bohóckodva azonban már ez is mindegy. Egy elhúzódó végjátékot látunk, egy embert, aki a szemünk előtt megy szét, miközben lelke már rég elrohadt, és így vonszolja maga után az országot, amit már egyáltalán nem is ismer. Ha most olybá tűnne, hogy ezek valamelyest megbocsátó szavak, ahogyan a reszketeggé váló gyilkossal lesz elnéző az ember, akkor ez a tűnés tévedés. Ez kies hazánk urának lehangoló sorsa, és vele együtt a miénk. Homkos, füves, vizes sík.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

vgy_korompaleszOrbán és a hős parasztok / Készült: 2022.05.22
Csehország az egyik legnagyobb fegyverszállítója az életéért küzdő Ukrajnának, a lengyelek azok lengyelek, ha az oroszokról van szó (mert ők nem felejtenek), a szlovákok pedig sorra csukogatják le a korrupcióba keveredett nagyjaikat. A V4 idillje oda, barátaink elhagytak minket illiberális álmainkban, a világ egyre szűkösebb és ellenségesebb. Nincs kinek pancsolt koviubit ajándékozni, és az erkélyre is egyre kevesebben járnak velünk csodálni a panorámát, a város képét, amelynek lakói utálnak minket nagy győzelmeinkben. S holott csak tavasz van, de közelít a tél, amikor a tapasztalatok szerint hideg van, és a gyomrok is egyfolytában korognak.

vgy_thTeli pofával / Készült: 2021.12.20
A gyerekek megtudhatták a héten, Orbán Viktor azt szereti a karácsonyban, hogy együtt énekelhet a szeretteivel. Ebből a mondatból feldereng talán, hogy advent jegyében folytatódott a kis magyar politikai pedofília. Nekem viszont, mivel már nem járok oviba, Orbán és az éneklés kapcsán a legutóbbi elcsalt választás utáni danászás jutott eszembe, amikor a kedves vezető jól láthatóan félrészegen óbégatott a színpadon Semjénnel. Akkor tehát érezték a karácsonyt ők, vagy csak annyit mondtak, szüret, folytatjuk. Mármint a lopást, az örömök tehát indokoltak voltak, viszont ezek szerint Semjén is a szerettek közé tartozik, akivel énekelni oly jó.

vgy_konyOrbán megtekint / Készült: 2022.01.26
A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.

247268286_1nOrbán Viktor alavju / Készült: 2021.12.12
„Ha van miből adni, az ember szívesen ad.” – üzente tegnap a nyugdíjasoknak maga Orbán Viktor, ami már majdnem olyan, mint amikor Feri bátyámnak ígérte be novemberben a nyolcvanast. Igaz, azt személyesen, és pállott sörszagú ivóban, valamint Völnerrel az oldalán, aki viszont azóta elesett a csatában. Illetve nem egészen, nem vitték el pórázon, mintha szoci volna, és nem csináltak belőle nemzetféltő zokogást, szintén, mintha szoci volna a megtévedett, de ez ma mellékszál. Feri bátyám az érdekes, illetve Feri bátyám, mint általános alany (people, we) viszonya, nexusa mintegy a diktátorhoz, legalábbis annak olvasatában és előadásában.