Ha és amennyiben pedig mégis megtudnák, hogy semmi közük ahhoz, mit művelnek azok az alakok, akiket ők szolgálatra küldtek a parlamentbe amúgy, hogyan szarják telibe az egész országot, akkor nagy többségükben eltelten lefetyelik a fekáliát, éltetik a Viktort, és pofán vágják az ellenzéket. Négy nap van a választásig hátra, és az események, amelyek fölforgatják az ember gyomrát, olyan ütemben követik egymást, hogy képtelenség róluk beszámolni, csak egy nagy, barna tónusú kép az egész, amitől permanensen görcsben áll az ember gyomra és öklendezik. A NER olyan berendezkedés, ami tizenkét éve teszi ezt velünk, a téma azóta naponta bőséges. Közelít a mocsokkal foglalkozó dolgozataim száma a háromezerhez, és csak a töredékét tudtam megírni a kívánatosnak.

 

Ma is, leülve a morfondírhoz a gép elé, mivel örvendeztessem meg az én nyájasaimat, egyszerűen képtelen volta választani a bőséges kínálatból, hogy épp Orbán böfögése, Varga J. nyüszítése, Menczer kiábrándító dumája, Budai Gyula arcpirító hazugságai, Hoppál degeneráltsága etc., etc. legyen a kiválasztott. Mindegyikről kolumnákat lehetne értekezni, és még ez is csak a töredéke lenne annak, amit meg kellene énekelni, de ez a dilemma az én nyomorom, amit vasárnapig már föloldani nem lehet. Itt már, ezen a ponton észre és érvelésre idő és hely sincs, itt az érzelmek pattanós húrjain kell játszani, hogy az ember kifejezhesse a benne dúló óceánokat, és ezek segítségével egy esszenciáját adja annak, mi az, aminek vasárnap véget kell vetni.

 

Legelsőleg is Orbán Viktornak, így a kínálatból, ami elibénk tárul, mint megéneklendő dolog, őt választjuk, és nem azért, mert pikkelnénk rá, vagy a terroristákat összegző kártyapalinkban ő lenne az ász. Azért inkább, mert a bájos történet, ami vele kapcsán ma előadható, esszenciálisan foglalja magába mindazt, ami a Fidesz, és azt is, hogy általa mivé lett az ország. Nos, a kedves vezető a kampány ezen szakaszában nekilátott nosztalgiázni, felidézi most redves életének azon szakaszait, amikor még fiatal volt és hamvas. És legfőképpen, amikor még liberálisnak hazudta magát, és mind az összes bölcsészlányok állva pisáltak ha nem is érte, de a Dájcstomiért mindenképp, aki tényleg jobban nézett ki mint Kádár apánk és élcsapata, de ez már a múlt ködébe vesző történelem és kifestő, oder emlékkönyv kamaszkorunk legszebb nyaráról.

 

Nos, a megtrottyosodott fiatal demokrata, akinek manapság már a füle is lekonyul, hogy rossz ránézni, pár napja elővette a hajdani szlogent, miszerint „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre”. Gyönyörű ez, de mégsem hatódunk meg tőle, mert egy olyan alak szájából hallottuk újra, aki aljasságában odáig jutott, hogy háborúval fenyeget, ha nem ő győzne, ami büntetőjogi kategória. (Ja, és ha már idáig jutottunk, az oroszok külügyes bulija is, amiről Szijjártó és csapata tudott, de nem tett semmit ellene. Ezt nevezik Btk-s hazaárulásnak.) Visszatérve azonban a felcsútihoz, elővette a háború vagy béke uszítása kapcsán a régi trükköt, szó szerint a „Háború vagy béke? Tessék választani!” szöveget, ami a fiatal demokraták harminc év előtti plakátjára hajaz.

 

Emlékeszünk, mert emlékezni már nem is annyira jó, hogy a hamvas fiatalok akkor legyártattak egy, Brezsnyev és Honecker csókolózását mutató képet, alája pedig egy szerelmetes fiatal pár hasonló aktusát, és odaírták, hogy „Tessék választani!” Ezt vette elő Orbán. A brezsnyeves-honeckeres képről viszont elmondta egy történelemtanár, hogy azt a diákjainak a pedofiltörvény miatt meg nem mutathatja, nem taníthatja. Ha van szimbolikus aktus, hová jutott a Fidesz Orbán alatt, és hová jutott szintén a kedves vezető országlása nyomán kies, elátkozott hazánk, akkor ez az. Idáig, a pállott fasizmusig, és mi is elővesszük emiatt a Fidesz szlogenjét és kifordítjuk: Hallgass az eszedre, ne szavazz a Fideszre.

 

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2022/03/30/hallgass-az-eszedre/

 

klubradio.hu