Titkok, pénzek, életek
- Részletek
-
Készült: 2022. január 13. csütörtök, 09:56
-
Találatok: 1780
Tíz évre titkosították az operatív törzs „minden döntését és dokumentumait”, ami – a gonoszság kísértése nélkül – azt az érzést, illetve már bizonyságot erősíti az emberben, hogy valami ezekkel nem stimmel. Ha az operatív törzs „döntése és dokumentumai” megfelelnének teljesen annak a célnak, amire a törzs létrejött, a járvány megfelelő kezelésének és az emberi élet maradéktalan védelmének, ha olykor hibák is belecsúsztak volna, nem lenne mit titkolni rajta. A titkosítás sandaság, a titkosítás az igazság elrejtése.
Azzal a szándékkal, ha majd tíz év után, amikor a titok feloldódik, kiderülnek a súlyos bajok, nem fáj már annyira, mert a negyvenezer halott sírjain elhervadt az utolsó szál virág is, elhullt az utolsó könnycsepp az eliramló életek miatt. A titkosítás a felelősség elkenése, a titkosítás a számonkérés lehetőségének megtagadása. Az operatív törzs „döntései és dokumentumai” nem nemzetbiztonsági kérdések, hogy más államok ellopják és lemásolják az utolérhetetlen magyar módszereket, mert nincs mit.
Vagy kiderülne, hogy ezek a „
döntések és dokumentumok” belátást engednének abba, hogyan sakkoztak az emberéletekkel a választások tükrében, magyarán, hogy a hatalom fontosabb volt mindennél, mert annak függvényében semmi sem számított.
Vagy fény derülne arra, miként döntöttek tíz és százmilliárdok haveri körökhöz juttatásáról a járvány ürügyén, a halottakat mintegy fedősztorinak használva ehhez, s ha ez kilátszana, kő kövön nem maradhatna. De ez nem egy olyan ország, ahol ilyesmitől tartani kellene.
Megvan erre a jobb szövegük, a hallgatás és az eltussolás, mint ahogyan minden nagyobb léptékű lopás, értékek átjátszása, minden messziről bűzlő svindli a Fudantól a Budapest-Belgrád vasútig, Paks II-ig titok, ami azt mondja a választópolgárnak, semmi köze ahhoz, hogyan döntenek a sorsáról, a pénzéről, és a járvány kapcsán ezek szerint az életéről is. Minden ember, legyen az békemenetelő vagy forradalmár, biodíszlet Orbán nagy lopásához, ami során nem csak a pénzüket tulajdonolja el, hanem az életüket is.
És mégis mindenki hallgat. „Az ülésekről készült dokumentumok megismerését megtagadom, mivel azok a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adatok és a keletkezésüktől számított tíz évig nem nyilvánosak” – ezt felelte Lakatos Tibor rendőr dandártábornok, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője a hvg.hu adatigénylésére, amiért őt illőn pofán kéne vágni.
Megkérni, hogy először is magyarul válaszoljon, mert ebből a terjedelmes mondatból csak az vehető ki, hogy bekaphatod, minden más az értelmetlenség homályába vész. Másrészről felhívni a figyelmét, hogy az ország nem kaszárnya, és ilyen stílben „megtagadom” még a beosztottjaival is csak akkor beszél az ember, ha hatalmi defektje van, a hvg.hu viszont nem közlegény vécépucolás közben. Bár igazából annak is örülhetnek, hogy szóba álltak velük egyáltalán, ami így viszont elég lehangoló.
És mégsem Lakatos Tibor rendőr dandártábornok a hunyó, ő is csak eszköz a nagyobb stílű mocskos játszmában, és ő is azok közé tartozik, aki és akik haptákba vágják magukat Orbán érkeztekor, ami mindent megmagyaráz: a hangnemet és a titkosítást is. Ami végül is nem meglepő, eddig sem árultak el semmit, ami egy kicsit is kellemetlen lett volna, csak a permanens győzelmi jelentéseket lehetett hallani, és lehet majd ezután is. Csupán immár rendszerré állt össze a ködbe burkolózás, és mindenki leszarása.
Ami szintén nem nóvum. Semmi sem újdonság már, de olyannyira, hogy ezek varázsának elmúltával azt hisszük, illetve a széles tömegek azt hiszik, ez így természetes. Az elképzelhetetlen így válik mindennapossá, a normaszegés normává, az abszurd reálissá, végül is, így gyaloglunk bele csendben a halálunkba zokszó nélkül, hogy észre sem vesszük, hová jutottunk. Veszélyes ez a létállapot, eredményét már most érezzük, amikor az ingerküszöbünk kitolódik, és semmire sem reagálunk.
A halálra ítéltek apátiája ez. A minden mindegy levertsége. Mindeme spleen mellett arra azonban erő még marad, hogy azt az egy nagyon lényeges kérdést feltegyük: a titkosítás kinek az érdeke, magyarán: cui prodest? Ő a bűnös, akinek a záloga a kezünkben van, s ha ez világossá válik, a megfelelő döntéseket is könnyű lesz meghozni a megfelelő időben és helyen. Volt egy pont a kuplerájban, amikor Orbán – legalábbis elméletileg – kijelentette, hogy onnantól mindenért ő a felelős. Tetszenek emlékezni? Akkor ezek szerint tovább.
hvg.hu
Tíz évre „titkosítják” az operatív törzs minden döntését és dokumentumát / 2022.01.12.
Milliókat érintő járványügyi korlátozásokat és döntéseket hoz, illetve javasol a kormánynak a csaknem két éve működő operatív törzs, ám az, hogy mit mérlegel és mi alapján dönt a testület, legkorábban 2030-ban derülhet ki, mivel az ülések dokumentumai tíz évig nem nyilvánosak. - „A kormány a helyén van, az operatív törzs működik, elemzik a helyzetet, a legjobb koponyák folyamatosan dolgoznak, és amikor arra jutunk, hogy egy döntést meg kell hozni, akkor a kormány célratörően, gyorsan és hatékonyan hozza meg” – beszélt a járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs és a kormány kapcsolatáról, munkamegosztásáról Orbán Viktor még tavaly júliusban …
Kapcsolódó cikkeink:
Ne várd a májust / Készült: 2022.01.10
Csípős, de csendes hétvégénk volt, Neria keleti-déli tájékain havazott. Mért ne havazott volna, hiszen tél van. Szolnoknál feltűnt a népeket napok óta lázban tartó fekete párduc, aki szinte szellemként közlekedik ide, s oda, vizsgálják a lába nyomát, hogy igazi-e. De senkinek az eszébe sem jutott, hogy Bagira ő, aki keresi a Maugliját, hogy a mese az életünkbe költözött, mert mi ilyen megátalkodottak vagyunk. Hogy csak a pénz, csak az Orbán. Kiölték belőlünk a gyereket és a csodát. Nyugaton nem volt hó, az itteniek melankolikusan néztek ki a szürkén laffogó felhőkre, és azon tűnődtek a nagy spleenben, hogy most már soha nem történik semmi ebben a földi életben.
Covid-monológok / Készült: 2021.12.26
Akik alább megszólalnak lapunknak, a frontvonalból látják az immár majd' két éves birkózást a járvánnyal. Csak nevük említése nélkül beszélhettek, ugyanis az egészségügy irányítói a vírusnál is jobban félnek a nyilvánosságtól.
Le vagyok győzve / Készült: 2020.10.31
Ment, mendegélt a poros úton a vírus szomorkásan a májusi langymelegben. Aranyos vírus volt, ilyen kis szőrös, koronás, aki ott fütyörészett, akárha madárka volna. Csattogtak a lábai, mert egy kis lúdtalpa volt. Fütyörészett tehát, és azt dúdolgatta, hogy lesz maga juszt is az enyém. Nem lehetett tudni, mire gondolt, mert, mint mondtam, május volt, pünkösd hava vagy másképp zöldönös, reszketett a szerelem a levegőben, nyílt az orgona, és a lányok egy szál pólóban jártak már. Mindezek ellenére szomorkodott a kis vírus, lógatta a szőrös fejét mentében, meg legyintgetett a szőrös kis karjaival, mint egy idióta, éppen úgy.
