Nemzeteccsége
- Részletek
-
Készült: 2021. szeptember 12. vasárnap, 08:58
-
Találatok: 1961
Kovács Zoltán állami levelező, de úgy is, mint agancsügyi megbízott, büszkén mutatta, hogy készen van a nagy mű, igen, és a helyére szállítódott a ciklopi agancskapu, ami bazi ronda, de legalább jó drága. Mindig örülünk, ha ilyeneket finanszírozhatunk, s pláne úgy, hogy meg sem kérdeznek róla. De ilyen ez a mi hazánk, és ilyennek nem szeretjük. Az élet pediglen csudaszép. Mindez nem ingerküszöb, sem a giccs, sem az ellopott milliók. Az már viszont, hogy Kovács levelező-agancsügyes szerint ez a bigyó nemzetünk egységét fejezi ki más csodák mellett, nos, az már delikát.
Ennél már csak az lenne klafább, ha majdan egy adag szarvasürülék is szakralizálódna, és megjelenne benne nemzetünk esszenciája mintegy, ahogyan a földre placcsant szarban lépnének egymásra talpaink. Mert olybá tűnik, mindenben, a bazi nagy Univerzum összes atomjában, amit szertesprickoltak a szétrobbanó csillagok, mindenben is a nemzeteccsége manifesztálódik. Hogy mindezideig olybá tűnt és az is hittük, hogy ez műpátosz, ez cirkusz, bábozás a bávatagoknak, de egyre inkább az csupaszodik le a tébolydában, hogy nem egészen és nem is úgy.
Minden bizonnyal komolyan gondolják, amit permanensen delirálnak. Viszont akkor új irányt kell kijelölni tépelődésünk számára, mert ez a mostani sehová sem vezet. Illetve egy kimenetele azért bizonyos, és ez a zárt osztály főnénivel, szurival és a kedves ápoló bácsikkal, mint sorsunk beteljesülése. Viszont, mint tudvalévő, semmi sem tökéletes, mindenben van gebasz, éteriebben kavics a teremtésben, de igazán profánul szar a propellerben, ami viszont fröcsög, mint a rospic, mégpedig ebben pont az, hogy a nemzeteccsége agancskölteményt az éj leple alatt vitték a helyére.
És, hogy miért, vagy mitől rettegve történnek most már egyre inkább éjszaka a dolgok, nos, ez hatalmas morfondír. Mert, hogy Semjén a genya törvényjavaslatait ilyenkor adogatja be, az még szódával elmegy, nodehogy a nemzeteccsége is halkan, suttogva és sötétben szállítódik a kihalt utakon, az már necces. Mindezzel egyébként elvették tőlünk az örömöt, hogy álltunk volna az utak mentén, s ahogy araszolt volna az orrunk ellőt a nagy, nemzeti agancshalom, benne a bús magyar sors, de mi kiáltozunk volna mégis, hogy éjjen, éjjen soká. És főleg Orbán.
Vagy pediglen egyáltalán nem is. És, ha nem is, akkor vajon mit kiáltoztunk volna, de ezt már sohasem tudjuk meg, mert csak álmodunk az agancsok gubancában megbúvó szencségtűl, ami számunkra föl nem fogható, meg nem érthető, hozzá mi föl nem érünk, mert mégsem mondhatjuk Kovács agancsfelelősre, hogy hát debil ez, pedig olybá tűnik, hogy sajnálatosan az. Egyébiránt szavunk nem lehet, mert ekképp kerek lett a világ, piros és pöttyös is, mint a japáni seggünk, olyannyira éppen. Itten bennem most lobog a lét türelme, mint kitetszik elég erősen vélekedésem szerint.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, és ilyen cuki kurvaságok. Tényleg levegőért kapkod az ember, hogy mit lehet még lerántani a porba, mi veszíti el végleg a jelentését, amikor átkerül a Fidesz-újbeszélbe, mert ugyan eddig is tudtuk, de most válik teljes bizonysággá, hogy a magyarságban fetrengő fideszisták magát az anyanyelvet is szétcseszik. Auschwitz után nem lehet verset írni, mondotta nékünk Adorno, mi pedig úgy látjuk, hogy a NER után képtelenség lesz magyarul beszélni, mert a szavak új jelentéseket kapnak, vagy teljesen elveszítik azokat.
No de mégis ábrándoljunk ezen az agancsba ojtott nemzeteccsége himnuszon kicsinyég, hogy a költőt mi késztette a sajátos következtetés levonására, hogy mit lát abban a kusza szaruban, amit mi képes nem vagyunk. Hol búvik meg benne Arany, hegyeink és lankáink, de mint legfőbb eccsége az, ahogyan Orbán Gyurcsányt a kebelére öleli, amitől zúgni kezdenek a bércek és az ember feje is erősen. Mert ilyen nincs és nem is lehet, de olyannyira, hogy még a mesében sem egyáltalán, következésképp ez a bomlott elme szüleménye, és ezzel már birizgáljuk is az igazat.
Bújtatják pedig nagyon, hogy mire megy ki ez az egész játék velünk, és bizonyosan arra, hogy elvertek hetven milliárdot, nagyját a zsebekbe, és abból mutatni kéne valami maradandót, és hát, ez sikerült, hogy az agancshalom a nemzeteccsége, a kismaci farka pediglen a szent jogar. Más kiváló példát is mutathatnék, milyen képzetek jelenek meg az ember fejiben, amikor szivárog el az esze, de nem győzöm elégszer mondani Ursula igazát, aki José Arcadio Buendiának, a hites urának mondta kérlelve, ha meg kell őrülnie, őrüljön meg magának. És hát, így valahogy.
hirklikk.hu
Kovács államtitkár kutyájának faszobra / 2021.09.12.
Tisztelt Kovács Zoltán államtitkár úr! A sajtóból értesültem arról, hogy Szőke Gábor Miklós faszobrász az Ön kutyáját is megörökítette, és az öt méteres fakutyát ki is állítják a Nemzetközi Vadászkiállításon, nem messze a tíz tonna szarvasagancsból 240 millió forintért előállított agancsos kapu mellett. Tájékoztatom Önt, hogy nekünk is van kutyánk, nem olyan nagy kutya, mint az Öné, de hát mi nem is vagyunk olyan hatalmasok, mint Ön és társai …
Kapcsolódó cikkeink:
Nyitva van az agancskapu / Készült: 2021.08.28
Milyen szép is lesz majd, amikor a magyari kisiskolások átbújnak a vadászati kiállítás agancskapuján (vö: bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, etc.), és így megérkezvén Semjén csodáinak birodalmába, hálatelt szívvel gondolnak a fővadászra, mert nem kell iskolába menni. Aki emlékszik még boldogult úrfikorára, s abban is a nebuló korszakra, jól tudja, milyen kincset érő minden lógási lehetőség. Mi annak idején almát szedtünk, ezek a maiak vadászati kiállításra járnak, s ráadásul ingyen. Nézhetik a molyette kitömött oroszlánt, a tározókat, amelyek között – ha őszinték akarnának lenni – szentelni kellene egyet Semjén svédországi házi rénszarvasos kalandjainak.
