Hírek
Rétvári keresztje
- Részletek
- Készült: 2021. július 26. hétfő, 11:41
- Találatok: 1989
Amikor Kaletáról kiderült, hogy erősen pedofil, akkor ő azzal védekezett, hogy viszont mélyen vallásos. Mégpedig keresztény, és innentől nem én tehetek arról, hogy mindezzel relativizálta a kereszténységhez való viszonyunkat, ha nem lett volna már amúgy is ambivalens attól, hogy Orbán a szájára vette a térdre, imához ordítása után. Ez a közismert megtérés nem valami megvilágosodás, hanem a hatalom akarásának eredménye, innen nézvést tehát a Fidesz – és csatolmányai – elvesztették azt a jogukat, hogy az ő kereszténységükkel szemben elnézőek legyünk, mert váltogatott köpönyegekkel szemben miért is lennénk azok.
Másrészről a kereszténység is csak egy gondolat a világ megmagyarázására, ebből a szempontból pedig nem különbözik a húrelmélettől, ami indokolja azt, miért nem borulunk le Sheldon előtt, hanem figyelmesen hallgatjuk okfejtéseit, aztán olykor kiröhögjük. Mindez magyarázza azt a Bödőcs megnyilatkozást is, amikor azt jelentette ki egyik előadásában, hogy „Azt mondják, istennel nem viccelünk. – De.” Mert, ha ezt nem nézzük el, akkor tálibok leszünk, akik máglyára küldik Bödőcsöt. Ez azonban azért nincs így, mert hiába mondogatja reggeltől estig a kedves vezető, hogy Magyarország keresztény ország, Bödőcs lecsapásával: Nem az. 
Többen vannak benne a hitetlenek és a kétkedők, akiket a kisebbség meg akar téríteni figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ez a XXI. század, mi nem ágyékkötős vademberek vagyunk, ők viszont sajnos misszionárusok. Hogy mi is a baj a Fidesz kereszténységével, arra azt hozom fel magyarázatul, hogy az egyik télen fatornyosomban a helyi Fidesz azon háborodott fel, mert a kiszolgáltatott emberek tüntetni mertek a rabszolgatörvény ellen, mégpedig ádvent időszakában, amivel szerintük szentségtörést követtek el, mert nem suttogva közlekedtek a téren. Ez a budapesti szent szánkók esetének helyi megnyilvánulása, és hasonképp gyomorforgató.
A keresztények ránk akarják kényszeríteni a gondolkodásukat, ha az nem megy, az életmódjukat, kitelepülnek a térre vagy körmenetelnek azon elvárva azt, ha lóbálnak közben egy füstölőt, mindenki, leboruljon. Hát, nem. Ha azt kérik tőlem, tartsam tiszteletben a hitüket, én azt készséggel megteszem, ha nem dörgölik reggeltől estig az orrom alá, és nem hangoztatják, hogy mindattól ők felsőbbrendűek. Mindemellett álszentek is, mert az állítólagos kereszténység a jelképekig terjed, a gondolkodásban, erkölcsben meg nem mutatkozik. A szent szánkók esete is mutatja, a Fidesz hite inkább hajlik a totemizmus felé, ami szintén mókás a maga nemében.
Ha most azt hiszi a nagyságos keresztény közösség, bántom őket, nem így van. Megtehetném, de inkább nézem a nagyító alatt a nyomorukat. Ez pedig a hangosságukban mutatkozik, és abban, hogy egyfolytában arra szólítanak fel, hogy tiszteljük őket és a hitüket. No most, egy személyt eredendően nem tisztelünk, hanem csak, ha kiérdemli. Kaletát tiszteljem például a hitéért? Vagy azt a hitet tiszteljem, amely ilyen embert eredményezett? Látjuk, hogy ezt nem tehetem, a keresztény erkölcsi fölényhez sem elég, ha magam elé tartom a keresztet, viszont szaralak vagyok. Az ilyenből nem tisztelet, hanem megvetés lesz, mint az napjainkban is kitetszik.
Ahogyan azt Rétvári ministráns elvtárs esete is mutatja, aki hamis képekkel hergelt tegnap a Pride ellen. Rétvári a képeivel hazudott, ha keresztény volna, tudná, hogy ez bűn. Emellett önmagát, mint keresztény entitást másként gondolkodóak tünteti fel, akit emiatt sértegetnek. Nem a hite miatt néznek rá morcosan, hanem a hitére rakódó társadalmi guanó miatt, a hittől messze kerülő egyház, a Kaletához hasonlatos papok, és a tőlük hallott uszítás miatt, amit a rajtuk kívül állók, a hitetlenek ellen követnek el, mint valami Eger várát ostromló janicsárok. Nem a kereszténységükkel van a baj, hanem a kizárólagossággal, amit Szent Istvántól datálnak és azzal indokolnak.
Az a hajó már a most Kásler által legózott Mátyás korában megkapta az első léket, amikor a nagy király beengedte az udvarába a humanistákat és reneszánsz embereket, mert bármennyire is gyönyörű az Ómagyar Mária siralom, már csak kultúrtörténet, ugyanis az a világlátás már odalett. Rétvárival, a Fidesszel és az ő hitükkel az a baj, hogy nem hit, hanem köpönyeg, ráadásul erőszakos azzal a meggyőződéssel, ha valamire ráfogják, hogy keresztény, elvárják a többség leborulását előtte, mint a szánkóik előtt, amiből kitetszik, hogy ez az egész magyar keresztény cirkusz nem egyéb, mint hamis pátosz. És hazug is, de miért épp ez lenne a kivétel.
A templomok is stadionok manapság, egyre több épül belőlük, és mindegyik üresen áll. Pár évvel ezelőtti adat szerint a lakosság tizenkilenc százaléka jár rendszeresen oda, de, ami a Fideszre nézvést még tragikusabb, a magukat nagyon vallásosnak tartók – mint Kaleta – aránya csupán tizenöt százalék, és a vonakodva bevallott hívőké sem éri már el az ötvenet. Rétvári nézőpontjából tehát a kisebbség, olykor elenyésző kisebbség követel magának tiszteletet, ami nem azt jelenti, hogy nézzük jó szemmel a hóbortjaikat, hanem azt, hogy lehetőleg igazodjunk hozzájuk. Ez nem fog menni. Nem a jó szándék, hanem a józan ész miatt, így az a szelíd kérés, hogy hagyjanak békén a hitükkel. Én sem várom el, hogy értsék az információparadoxont.