A kereszténység viszonya a csirkelábhoz

Részletek

Készült: 2019. november 04. hétfő, 21:33

Print 

Találatok: 1965

“A következő évtized feladata, hogy az ország utolérje az Európai Unió életszínvonalának átlagát, de ez nem járhat a keresztyén és nemzeti identitás elvesztésével.” – Ezt a baromságot Gulyás Gergely mondta, a leglényege pedig az, fennáll a veszély, hogyha mondjuk a magyar nyugdíjas nem két csirkelábat szopogat vacsorára, hanem éppen hármat, akkor egyből elveszik a sosemvolt hite, alámerül a hedonizmusba és franciául kezd társalogni, “Tapossátok el a gyalázatost” rikácsolja, sőt, “Ecrasez les infâme”, ilyeneket mond, és a bádogbánosok menekülni kényszerülnek.

Amikor pénz és keresztyénség csodálatos harmóniájáról ábrándozik a miniszter, bizonyára Borkaira gondol, a jachtbéli istentiszteletekre, sőt, Habonyra gondol Ibizán, Semjénre szarvasok között, Deutschra is gondol meg vak komondorokra, sőt és legfőképp Orbánra emlékezik, midőn térdre csuhásokozik, majd zárásul az ételosztások fölött mereng kilométeres sorokkal. Mert csak beszélnek ezek, be nem áll a szájuk, hogy az ember jó feleségként legszívesebben rájuk förmedne, hogy fogd már be, de erre módja igen sajnálatosan nincsen, és még forró ólmot sem töltene a fülébe, hogy orvosolja a hangzavart.

Az idézett kitétel nyugati életszínvonalról feudális tudattal elegyest tükrözi a mimagyarok jellemtelenségét, miszerint, hogy a lóvé az jól jön, a szabadságból viszont nem kérünk. Meg a hazugságokat is mutatja a jól teljesítő országról, amikor újabb évtizedet kérnek az Unió eléréséhez, miközben minden adat szerint csúszunk visszafelé még V4-ileg is, nemhogy brüsszelileg. Pláne burgenlandi traktoroslegény. Mindebből is kitetszik, Gulyás miniszter csak úgy mondta, amit mondott, nem igényli, hogy komolyan vegyék őtet, ezzel párhuzamosan viszont saját magát sem kellene annyira. Unalmas már a műsor.

Az életszínvonalról elmélkedvén: az én egész nyomorult életem arról szól, hogy utolérek, egy végtelen loholás a sors soha be nem hozható hendikeppel mint mindannyiunknak, kivéve miniszterügynök elvtárs és népes famíliája, valamint baráti köre. Nem mindenkinek van életszínvonala, ilyen színtelen életgörbéje van többeknek, sokaknak, úgyhogy hagyjuk egymást békén. De még mindig nem értem, hogyan viszonylik egymáshoz a teli has és a hit elvesztése, a dagadt pénztárca és a nemzeti identitás ambivalenciája. Az efölötti aggódás azt a képzetet erősíti bennem, hogy Gulyás nézetei szerint az ima és a nemzeti búskomorság addig tart, míg a nyomor.

Úgy véli, ha a magyar nyugdíjas is – mint osztrák kollégája – nyaranta két hónapig dőzsöl mondjuk épp Ibizán, akkor kevésbé törődik Istennel. Ezt mutatja, hogy a miniszter aggódik is a hanyatló nyugat lelki üdvéért, mert, mint kifejtette „Európának a keresztény értékeket a nemzetek életében fontosnak tartó polgárai joggal érezhetik úgy, hogy vesztésre állnak”, ami egyben bizonyság arra is, hogy ez a keresztény hiszti, amit ezek delirálnak, a világ boldogabbik végén egyáltalán nem fontos, ott a népek a hitbéli dolgokat elintézik magukban, és mégsem jutnak pokolra.

Viszont az a tudat is vigasztalhat minket, hogy ez sem lesz örök minálunk. Ha a kedves vezető érdeke úgy kívánja, mecseteket fog építeni stadionok helyett, piramist vagy totemoszlopokat, mert Isten annyiféle van a világon, mint égen a csillag, a hitetlenség viszont egylényegű. Két dolgot viszont megjegyezhetne Gulyás miniszter, mielőtt befogja a száját, legfőképp, hogy hitetlenül is lehet jónak lenni és erkölcsös életet élni, de Jézussal az ajkain is lehet gonosz valaki. Ez utóbbit látjuk a fideszfiúkon. Sőt, azt is látjuk, hogy kereszténységről prédikálnak, miközben pogány életet élnek.

Így hát nem attól kell félni, ha a magyar nyugdíjasnak nem lesznek napi filléres gondjai, akkor elfeledi az Istent, hanem inkább azon kellene dolgozni, hogy ők, a mai kivételezettek megtalálják magukban, ha már ennyire fontos nekik, mert láthatóan híján vannak a szakralitásnak. Nekik csupán ájtatosságuk van, ami nem hit, hanem cirkusz. És tényleg befoghatnák már a szájukat, mert csak mondják, mondják, holott azt sem tudják, mit beszélnek. Főleg akkor, amikor életszínvonalról hallunk előadásokat krumpliosztás közben, ami nagyobb ellentmondás, mint az Atya, Fiú, Szentélek egylényegűsége, pedig mennyien mentek máglyára amiatt is. Úgyhogy, hagyjuk egymást békén.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2019/11/04/a-keresztenyseg-viszonya-a-csirkelabhoz/

Csaba László: Egészen biztosan lehet tudni, hogy a következő válság nagyobb lesz, mint az előző volt / 2019.11.04.
Magyarország egykori éllovas pozíciója az előző évtizedben elveszett, a mostani pedig egyértelműen elvesztegetett évtized volt. Nemhogy nem zárkózunk fel, de még jobban lemaradtunk, állítja Csaba László akadémikus, a CEU közgazdaságtan-professzora, az egyetem Határtalan tudás rendezvénysorozatának ma esti fő előadója. - Közel sem teljesít olyan jól, mint ahogy azt a kormányzati propaganda kommunikálja. A magyar gazdaságnak sem a viszonylagos, vagyis az ország saját ligájában játszó államokhoz képesti teljesítménye, sem az ország egyedi mutatóival mérhető teljesítménye nem mondható jónak. Az azonos ligában játszó országokhoz, Romániához, Lettországhoz, Észtországhoz, Szlovákiához és a többi hasonló állam gazdaságához képest szinte minden mutatóban jelentős a lemaradás, az egy főre jutó jövedelemben éppúgy, mint a versenyképességi mutatókban.

Jönnek a leépítések - friss jelentés a magyar gazdaságról / 2019.11.04.
A GKI szerint a világgazdasági körülmények romlása és az EU-transzferek serkentő hatásának kifulladása 2020-ra markáns lassulást valószínűsít a magyar gazdaságban. A gazdaságkutató prognózisa szerint a GDP a tavalyi 5,1 százalék után idén 4,3, jövőre pedig 2,7 százalékkal nő. - A gazdaságkutató szerint a magyar gazdaságot a belföldi kereslet hajtja, a belföldi felhasználás növekedése 2017-ben közel 1, 2018-ban több mint 2, az idei első félévben pedig közel 0,5 százalékponttal volt gyorsabb a GDP dinamikájánál. Ennek megfelelően a külső egyensúly romlik.

Háttal az Uniónak, arccal Eurázsia felé a kormány / 2019.11.02.
A magyar kormány tisztában van azzal, hogy a következő uniós gazdasági ciklusban kevesebb pénz jut Magyarországnak, ezért egyre nagyobb mértékben Eurázsia felé kacsingat, pótlandó a kieső forrást. - Alapvetően elhibázott az a gyakran hangoztatott érvelés, miszerint a V4-ek országai az európai közösség motorjának képzelik magukat, miközben összesített GDP-jük az EU társadalmi termékének még a hét százalékát sem éri el. A Benelux-államok 10 százalék körül járnak, de ezt az érvet sosem használták, helyette viszont pragmatikus megközelítéssel sok évtizedes gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki az integrációt mozgató maggal. Inotai András nem ért egyet azzal, a Matolcsy György által propagált céllal, hogy egy közös eurázsiai deviza és fizetőeszköz létrehozása reális cél lehetne. Jelenleg ugyanis a világ valutatartalékának csaknem kétharmada van amerikai dollárban, és valamivel kevesebb mint 30 százaléka euróban. Gondjai ellenére az eurót számos ország használja külkereskedelmi elszámolásaiban. Az igaz, hogy a kőolaj-, illetve földgázárakat a világpiacon dollárban határozzák meg, de a kétoldalú kereskedelemben a kifizetés gyakran történik euróban.

Hiába hajtogatják az ellenkezőjét, még mindig összeszerelő üzem a magyar gazdaság / 2019.10.25.
Az uniós lista végén kullogunk az exportunk hazai hozzáadott értékének tekintetében, pedig ennek javítása nélkül hosszabb távon meg vagyunk lőve. - Az OECD 2016-os adatai alapján a magyar exporton belüli hozzáadott érték kicsivel kevesebb mint 56 százalék volt, ami uniós szinten a negyedik legalacsonyabb.

 

---

Kapcsolódó cikkeink:

Bod Péter Ákos: Etetni kell a NER oligarcháit, ők pedig viszonzásul visszafogják a gazdasági fejlődést / Készült: 2019.08.09
A volt jegybankelnök szerint a kormányzat gazdaságvédelmi terve inkább korrekció. Magyarország jobban teljesít, de nem az Orbán-kormány miatt, hanem inkább az Orbán-kormány ellenére. Minden ígéret, hogy 2030-ra el lehet érni az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát, komolytalan. Interjú.

Tíz év után éppen hogy visszaértek a magyar bérek a válság előtti szintre / Készült: 2019.08.05
Elsőre ránézésre nagyon is meggyőzően emelkedtek a magyar átlagbérek az utóbbi években. A KSH múlt heti adatai szerint idén a tavalyi évhez képest 10-11 százalék körül alakul a bérnövekedés, ráadásul a gyakran csak bérrobbanásként emlegetett meredek, tíz százalék körüli növekedési ütem már 2017 óta tart. A megelőző négy évben pedig alig volt infláció, a keresetek viszont emelkedtek, igaz, ekkor még valamivel lassabban.

Államjólét, jóléti állam, meg az Orbán / Készült: 2019.08.03
Már megint elkészült egy tanulmány, amely a mimagyarokat támadja és beleavatkozik a belügyeikbe, valami liberális ármány egyben, összeesküvés, aknamunka ez is. Mert az szerepel benne, hogy az uniós tagállamok közül csak a bolgár háztartások egy főre eső végső fogyasztási kiadása volt távolabb az EU-átlagtól 2018-ban, mint a magyaroké. Hétköznapi nyelven megfogalmazva: csak ott alacsonyabb az életszínvonal, csak ott van távolabb az uniós átlagtól, mint itt. Számok mutatják ezt, viszont a számok is kommunista csökevények csupán, bolsevista trükkök, ha az igazat mondják és nem a Fidesz rózsaszínű kifestőkönyvét.

Bod Péter Ákos: A magyar utókor átkozni fogja ezt a generációt / Készült: 2017.09.23
Ma már csak a politikai szándéktól függ, hogy Magyarország mikor kéri belépését az eurózóna előszobájába, a csatlakozási feltételeket ugyanis többé-kevésbé teljesíteni tudja. Amikor felteszik a kérdést, akarunk-e a klubhoz tartozni, nehéz lesz nemet mondani, hiszen nemzeti érdek, hogy a magyar gazdaság, a háztartások és az állam erős, stabil, kiszámítható valutát használjon.

Ennyit a dübörgő gazdaságról: előttünk a szlovákok, zárkóznak a románok / Készült: 2017.07.06
Amíg mi csak sóvárogtunk Ausztria után, a szlovákok léptek is abba az irányba, újabban pedig már a románok is elkezdtek felzárkózni ránk.

• Előző
• Tovább