Hírek
Orbán lényegtelen, a rendszere fasiszta
- Részletek
- Készült: 2017. július 08. szombat, 14:55
- Találatok: 2575
Minden ismertetőjegy megvan, mindegy, mit hisz a vezér. Vélemény. - „Én nem megyek bele a Magyarországon ilyenkor föllángoló szótári-definíciós vitákba, amelyeknek semmi tetejük nincs – de nem, a szó szokványos értelmében Orbán Viktor nem fasiszta” – intézte el a fasizmus kérdését Tamás Gáspár Miklós, a Bokros Lajos nem fasiszta című írásában.
Szerintem az, hogy Orbán személy szerint fasiszta-e, meglehetősen érdektelen kérdés, az igazi dilemma az, hogy a rendszere, amelyet ma elviselni kényszerülünk, miképp viszonyul a szóban forgó politikai filozófiához. Ez ügyben a magam részéről a következőket látom:
– A klasszikus fasizmus jellemzője, hogy az állam vezetői a nemzetet olyan morális egységnek tekintik, amelyet a nemzeti mítoszok és a nemzet nagyjainak tisztelete tart össze. Kell idézni ennek evidenciájához Orbán beszédeiből, az általa megrendelt filmek és festmények, satöbbik témáiból? Nem fárasztom vele se magamat, se a T. Olvasókat.
– Fentiekből következően a fasizmusban különösen fontos a szerepük a szakrális jellegű, lehetőleg gigantomániás megnyilvánulásoknak, az ünnep túlhangsúlyozásának és a Vezér iránti, közös imádat kifejezésének. (Amiben egyébként a rendszer szoros rokonságot mutat a hozzá hasonlóan totalitarista, bolsevik állammal.) Bitó László ennek alapján már évekkel ezelőtt igen találóan szakrális nacionalizmusnak nevezte Orbán rendszerét, és azóta sem igen mondott rá ez ügyben senki frappánsabbat.
– Mint azt Mussolini összes műveiből is tudjuk, a fasizmus központi eleme a harc: minden közéleti aktivitás csak azt jelentheti, hogy az állam polgára harcba száll az eszme vagy a nemzet ellenségeivel. Az egyes eszmék nem egymás mellett léteznek, mint a valóság megismerésének különféle megközelítési módjai, hanem kizárólagos alternatívákként, „vagy-vagy” keretben állnak egymással szemben (ez szintén közös a bolsevizmussal), amiért is a „tárgyalás”, a „megegyezés” vagy a „kompromisszum” a politikában azonos a férfiatlan behódolással, a vereség elismerésével. Létezik politikus a magyar közéletben, akinek annyira a lételeme lenne a harc, mint éppen Orbán Viktornak? Hiszen kivont karddal indul Brüsszelbe, és még egy ártatlan kastélyavatáson is „polgári körös nehéztüzérségnek” nevezi a megjelenteket.
– A fasizmus a fentiek okán kiemelkedően militáns rendszer. Kell-e annál militánsabb utópia, mint az, amelyben a gyerekek testi egészségét lövészetórákkal akarják fenntartani?
– A fasizmus másik, középponti gondolata a hierarchikus rend. Minden és mindenki kizárólag egy hierarchia részeként képzelhető el, amelynek csúcsán a nemzetet megtestesítő Vezér áll. A származási elrendeződés mellett különösen fontos a biológiai hierarchia, amely jól szolgálja a harchoz nélkülözhetetlen fizikai erő kultuszát. Ezért a fasizmusban bármilyen szempontból gyenge vagy annak minősíthető emberek – tehát a nők, a fogyatékosok, a mentális betegségektől, tanulási nehézségektől szenvedők, de a „munka frontján” vagy a pénzszerzésben, gazdagodásban kevésbé küzdőképesek is („Mindenki annyit ér, amennyije van”, mondta egy kormánytag) – csak a hierarchia legaljára kerülhetnek, őket evidensen meg lehet bélyegezni, sőt, a jogaikat is más mércével lehet mérni.
Elég végignézni, ahogy az Orbán-rendszer törvényalkotási gyakorlatában szép folyamatosan szaporodnak azok a törvények és rendeletek, amelyek azt példázzák, hogy lehetséges csoportos jogfosztás is, kifejezetten a magasabb rendűnek állított nemzeti érdekre hivatkozva – ez a fasizmusnak szintén az egyik legfontosabb jellemzője. 
Meg lehet nézni, hogyan büntette, bélyegezte meg a Fidesz-kormány először a hajléktalanokat, majd vetette vissza a rokkantakat az addiginál jóval rosszabb körülmények közé, sújtotta a melegeket a házasodás tilalmával, lehetetlenítette el idén márciustól a megváltozott munkaképességűek, legutóbb pedig a tanulási nehézségekkel küzdők életét, nem is beszélve a menekültekről, egyúttal a tipikusan fasiszta akaratkultusz szellemében. (Lásd például Lukács György Nietzsche és a fasizmus című, 1945-ös tanulmányát is.) A felsoroltak jellemző tulajdonságai ugyanis a fasiszta szemléletmód szerint nem egy-egy speciális adottság vagy egy állapot jelzései, hanem az akaratgyengeség kifejeződései. A hajléktalanok, a rokkantak, a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők, a tanulási nehézségekkel küzdők és a melegek szedjék össze magukat, és mindaz, amiben eltérnek a megszokottól, el fog múlni. Az egész csak akaraterő kérdése. A menedékkérők pedig vegyék tudomásul, hogy az állam számára közülük kizárólag a keresztény világnézetűek értékesek (az ő védelmükre még egy egész intézményt is létrehoztak), a muszlimok értéktelenek, mert keresztény alapelvek ide vagy oda, itt emberválogatás folyik.
– Ugyancsak a magasabb nemzeti érdekre való hivatkozás teszi lehetővé azt is, hogy a fasiszta államban a nemzeti összetartást a gazdaságban is értékteremtő erőnek tekintsék. Ezért minden egyes gazdasági tevékenységet oldalfüggővé kell tenni ahhoz, hogy az állam válogathasson belőle. Mai példa: egy trafikos, egy állattartó vagy egy földműves sem lehet szocialista vagy liberális, kizárólag nacionalista, sőt kifejezetten fideszes pártelkötelezettségű személy lehet.
– És végül az egyik, legaktuálisabb jellegzetesség: a civil társadalom eszméjének megtámadása. A fasiszta állam számára tűrhetetlen minden olyan állampolgári aktivitás (ismét közös vonás a bolsevizmussal), amely a legkisebb mértékben is kicsúszhat az állam ellenőrzése alól, illetve amely a nagy, nemzeti közösségtől eltérő, kisebb közösségeket szervez. A civilitás gondolata e szerint önmagában bomlasztja a nemzeti egységet, ráadásul a puszta létével kritizálja az államot, hiszen azt állítja, hogy az elmulasztotta a kívánatos egység megteremtését a magán- és a közhaszon között, és ezért kell ezen a civil szervezeteknek dolgozniuk. Ezért a fasiszta állam magától értődőnek tartja, hogy minden erejével üldözze és ellehetetlenítse ezeket, akár a diabolizálásuk eszközével is. Ugye, nem kell ehhez mellékelnem a Sorost démonizáló plakátokat?
Minderről persze lehet azt mondani, hogy de hiszen ez csupán „szótári-definíciós” ügy, csak éppen nem érdemes. Mert ha véletlenül valamelyik ellenzéki párt mégis elkezdene azon gondolkodni, hogy na, vajon mivel is állunk szemben és milyen stratégiát kéne kidolgozni a valóság alapján az orbáni rendszer megdöntésére, akkor bizony azt úgy tudja a leghatékonyabban megtenni, ha pontosan nevükön tudja nevezni a dolgokat. Ha meg tudja mondani a társadalomnak, hogy mi micsoda. Ez pedig, még ha nem is egy százszázalékos készültségű, de egy szép lassan kiépülő fasizmus, akárhogy is nézzük. Márpedig ha az, akkor nem taktikázgatunk a társadalommal, csak mert abban sokan állítólag utálják a „lefasisztázást” (amihez egyébként ennek semmi köze). Majd megértik, ha vesszük a fáradságot, és világosan meg is mutatjuk, hogy mitől fogja ez a rendszer mindjárt a sokakat is bedarálni.
Cikk: http://hvg.hu/itthon/20170707_Orban_lenyegtelen_a_rendszere_fasiszta
Bartus László: Az Unió első náci állama / 2017.07.09.Ismert az ódzkodás a “fasizmus” és a “nácizmus” kifefejezések használatától. Bokros Lajos megkésett definícióját (“Magyarország miniszterelnöke fasiszta”) Tamás Gáspár Miklós a szokásos haraggal utasította el, és lendületesen elküldte a volt pénzügyminisztert nyaralni. Indoka szerint semmit nem utál jobban a magyar nép, mint ezeket a szavakat, ezért nem szabad használni, mert ellenkező hatást váltanak ki. A “fasiszta” és “náci” szavakat azonban csak a fasiszták és a nácik nem szeretik. Ugyanazt gondolják, de szeretik “kereszténynek”, “magyarnak”, “nemzetinek” nevezni azt, mert azzal felmentik magukat ezeknek az ideológiáknak a szörnyű terhétől és a felelősségtől. Kódolják ezeket az ideológiákat. Ezért a helyes magatartás nem az, hogy elhallgatjuk előttük, hanem az, hogy szembesítjük őket. A népet felvilágosítjuk, hogy kiket követ és ez az út hova vezet.
Kelet-Európában erőszakot tesznek a történelmen, akinek nem tetszik a kormányzati emlékezetpolitika, azt üldözik / 2017.07.09.Az, hogy Orbán Viktor ötletiparosai a lovas tengerészt előráncigálták a molyos sublótból, hogy szavazatokat szerezzenek, esetleg indulatokat gerjesztő vitát provokáljanak, nem kizárólag hazai sajátosság. A történelempolitika, más néven emlékezetpolitika azonban veszélyes játék. Nincs garantálva a megfelelő belföldi hozadéka, de arra fogadni lehet, hogy konfliktust gerjeszt belül is és kívül is.
TGM: Bokros Lajos nem fasiszta / 2017.07.03.És Orbán Viktor sem. De segít rajta, ha fasisztázzák. - Bokros Lajos kijelentette, hogy Orbán Viktor fasiszta. Én nem megyek bele a Magyarországon ilyenkor föllángoló szótári-definíciós vitákba, amelyeknek semmi tetejük nincs – de nem, a szó szokványos értelmében Orbán Viktor nem fasiszta (mint ahogyan mondjuk Madame Le Pen se az, meg Kaczyński se, meg Erdoğan se, meg Putyin se, meg Porosenko se). Van Orbán miniszterelnök úrral baj így is épp elég.
Kapcsolódó cikkeink:
Bokros Lajos: „Ki kell mondani végre, ezért kimondom: Magyarország miniszterelnöke fasiszta” / Készült: 2017.07.03
A Modern Magyarország Mozgalom elnöke, Bokros Lajos volt pénzügyminiszter Lehullt az álarc címmel még a mai politikai mezőnyben is kiemelkedően kemény közleményt adott ki, amiben Orbán Viktort fasisztának nevezte, és a legújabb, sorosozó plakátkampányról azt írta:A Modern Magyarország Mozgalom elnöke, Bokros Lajos volt pénzügyminiszter Lehullt az álarc címmel még a mai politikai mezőnyben is kiemelkedően kemény közleményt adott ki, amiben Orbán Viktort fasisztának nevezte, és a legújabb, sorosozó plakátkampányról azt írta: