Hírek
Gyurcsány csapdában
- Részletek
- Készült: 2017. április 21. péntek, 22:57
- Találatok: 1602
Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete. Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna.
Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal.
Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek.
Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.
A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol.
Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél...
A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent.
A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja.
Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása.
A szocialisták nem cicóznak, azt állítják, hogy azok az ellenzéki pártok, akikkel az elmúlt hónapokban leültek tárgyalni – ide értve a Demokratikus Koalíciót is – nemet mondtak a koordinált jelöltállításra, a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre.
Pedig a Jobbik segédcsapatai által megtámogatott Fidesz-tábor egységét csak egy másik, annál erősebb egységgel lehet legyőzni – vélekedett a kommunikációs igazgató.
Hogy a DK-val nem ültek le tárgyalni, mégis mást állítanak, ez csak őket minősíti, de ha a második mondatukat komolyan gondolják, akkor a viselkedésük vagy a demokrácia elárulása, vagy szánalmas elmekórtani tünet.
Természetesen alapvető tévedés az, ha egy választási összefogás során diktálni akarnak.
Diktálni diktatúrákban szokás, és ha ezzel nyernének, akkor az mégcsak nem is proletárdiktatúra lenne, hanem az elmeosztály skizofrénjeinek győzelme a szociopaták felett.
A szocilistákkal kapcsolatban elég sok konteo terjed, kezdve a hetven-harmincas osztozkodástól a Gyurcsány kiirtására Orbánnal kötött megállapodásig, ez a viselkedés is szépen beleillik a sorba.
Semmit nem segít ezen a tenyeres-talpas Botka, aki ugyan hozhat néhány szavazatot csak azzal, hogy bánatosan belebőg a nagy magyar politikai éjszakába, de ettől ő még önjelölt mutyista marad, aki ki tudja, milyen érdekeket képvisel a szocialisták megválasztott tisztségviselőinek nyakára telepedve.
Ezen persze nem nekem kellene elgondolkodni, hanem a Szocialista Párt tagjainak és választóinak, míg csak nem késő. 
Az LMP szerint a helyzet még nem érkezett el addig a határpontig, melynél ki lehetne lépni a demokratikus keretek közül, ellenben van rengeteg probléma a külföldön dolgozók szavazásától a kormánypropaganda finanszírozásáig.
Nagy igazság ez, habár szerintem a bojkott - bár nem értek egyet vele - vastagon belefér demokratikus játékszabályokba, alkalmazásához semmiféle határpont nem kell, csak elhatározás.
Ami meg a külföldön munkát vállalók savazásának kérdését illeti, ki akadályozza meg itt akármelyik parlamenti pártot abban, hogy törvényt kezdeményezzen ebben az ügyben?
Nem élek álomvilágban, nem az LMP lesz ez a párt...
A Jobbik szerint ők indulni és győzni akarnak, ami szép példája annak, hogy a magyar politikus oldalfüggetlenül álmodozó, hogy finoman fogalmazzak.
Ők viszont támogatják a baloldali pártok bojkott-kezdeményezését, mert azok így végre eltűnnének a közéletből - ez viszont realista közelítés...
Nyilatkozott a Momentum is, akik elmondták: „Nem csatlakozunk, mert a Momentum országjárása során kiderült, hogy a magyar emberek új, cselekvő, választható pártokra vágynak, nem pedig 100 százalékos Fidesz parlamentre 2018-ban” .
Igazuk van, a magyar választó minden választásra új pártokat akar, új, ismeretlen figurákkal, aztán vagy csalódik, vagy csalódik, harmadik út nincs.
A politika ugyanis itt hitéleti kérdés, de még a hit is olyan, mint a zsidó-keresztény kultúra Tóra/Biblia nélkül ...
A többiek is mondtak ezt-azt, de miután a kongresszusaikat a konyhában tartják a szomszédasszonyt használva vattának, így túléljük, hogy ők is egyedül akarnak nyerni. Talán Bokros kivételével, aki arról álmodik, hogy az emberek ki tudnak lépni a párt-karámokból, ahova önként manővereztek bele magukat, és most azt hiszik, hogy ha otthagyják azokat, akik eleve esélytelenek, de rombolják az összefogás lehetőségét, akkor valami rosszat csinálnak, holott a választásokat - többek között - éppen azért találták ki, hogy korrigálni tudjuk tévedéseinket.
A kép ma olyan, mintha mindenki Gyurcsányt akarná legyőzni, holott van itt egy Orbán nevű faszi is, aki a rendszerváltás utáni időszak legkártékonyabb és legerkölcstelenebb politikusa, a szegény ember vérszívója, az ország tönkretevője, erkölcsi-gazdasági értelemben egyaránt.
Mikor megy uszítani, azokon az autópályákon megy páncélozott autójával, melyeket Gyurcsány építtetett, hallgatósága azokból az ipari parkokból kerül ki, melyeket Gyurcsány idején hoztak létre, választói azokból a falvakból jönnek, melyek földjeit a családja és a haverjai lopták el a falu népe elől, nekik meg megmaradtak az árokpartok.
Ezzel együtt, a DK-nak nem kellene kapkodni, Rákosi ellen se volt valami nagy népi összefogás, aztán egyszer csak megindult a föld alatta.
Ceaușescu se máról holnapra tette meg az utat Bukaresttől a falig, de végül is megtette, mikor már a vazallusainak is kényelmetlenné vált.
Itt is ezt kell kitürelmeskednünk...
Cikk: http://www.pupublogja.hu/2017/04/gyurcsany-csapdaban.html
Gyurcsány Ferenc / 2017.04.21.A műsorvezető Rónai Egon.
