Kvótadal

Részletek

Készült: 2016. június 12. vasárnap, 22:03

Print 

Találatok: 1718

A kormány sokkal fontosabbnak tartja a közvélemény-kutatásokat, mint ahogy azt a nyilvánosság számára mutatja. Nem is annyira a népszerűségi mutatókat, bár azok alakulását is érzékenyen nyomon követi – hanem sok minden mást, amiből politikai hasznot lehet kovácsolni.

A párt és a kormány az egyeztetések, szakági meghallgatások és az örökösen hiányolt hatástanulmányok rovására kérdeztet. Sokszor, sok témában. Az eredményeket nem veri nagydobra, sőt kifejezetten belső használatra rendel felméréseket a hozzá közelálló intézetektől, így nem csupán a dolgozatok konklúzióit, de a rájuk költött pénzt is zárt láncban tartja.

Amikor valahol egy új témát dob be a miniszterelnök, előfordulhat, hogy csak egy telefonos megkérdezésre reagál. A nép lelkének húrjain tehát a saját megérzésein túl a tudományos alapossággal elé tárt tetszési indexek birtokában játszik Orbán Viktor. Beszédei tartalmában, hangütésében sokszor ott rejtőznek a kérdezőbiztosok felvételei, amelyek akkor erősödnek fel igazán, amikor ezek összeérnek saját véleményével, pontosabban harcálláspontjával. Ilyenkor egész konstruk­ciók születnek, ismétlődnek a legkülönbözőbb hangszerelésben, széles közvetítői és előadói gárdával, kellő leegyszerűsítésekkel, a tények sajátos értelmezésével. A lojalitás aranyérméért versengők képzelete ilyen esetekben szárnyakat kap, és az összeesküvés-elméletek olyan szintjére jut, amely talán még az eredeti alkotókat is meglepi. Az elegy pedig végképp alkalmas rá, hogy amikor igazán kell, összefűzze, mixelje a kormánypárt és a Jobbik bázisát.

A Századvégtől bírósági úton nyilvánosságra kényszerített munkákból azonban kiderül, hogy bőven készültek olyan közvélemény-kutatások is, amelyek előre figyelmeztették a kormányt terveik kockázataira, fogadtatásuk veszélyeire. Az ellenoldalon szívesen állítják, hogy Orbán Viktor tesz rájuk, ha szívének, ízlésének kedves, árkon-bokron keresztülviszi szándékát, de ez sincs egészen így. (Lám, beletörődött Felcsút focicsapatának kiesésébe is az élvonalból.) „Egy sima, egy fordított” alapon kötögeti hatalmi hálóját, úgy kalkulál, hogy táborának kohéziós ereje, kommunikációs zsonglőrködése „elviszi a balhét”, s számtalanszor alakult úgy, hogy a történések szintén a malmára hajtották a vizet. Amellett, bár sokat kopott valóságérzéke, néha képes a korrekcióra.

Megérzi, ha olyan adu kerülhet az ellenzék kezébe, amelyikkel tartósan ütni lehet, s visszavonulót fúj. Igaz, azt is sebbel-lobbal, váratlanul teszi, gyakran saját emberei köré­ben is zavart okozva, akik buzgón fújják a régi nótát, mert az új kotta még nem ért el hozzájuk. Ezek az esetek bepillantást engednek a döntési mechanizmusba, abba az önkényes, rögtönzésekkel, hátsó szándékokkal és érdekérvényesítésekkel teli világba, amely átjárja a kormányzati munkát. Lassacskán minden gyanússá válik, ám ebből is építkezik a hatalom.

Az egyik oldalon gyártósoruk – médiumaik támogatásával – teljes kapacitással működik globális, de a legpitibb helyi ügyekben is, hogy annulláljanak kritikus kezdeményezéseket, meghurcoljanak kezdeményezőket, megosszanak, fárasszanak, vizsgáljanak – olyan közeget teremtve a témák és alanyok vidékén, amely a legnemtelenebb eszközökkel igyekszik elfojtani, de legalábbis lokalizálni az ellenállást. A másik oldalról nézve kétessé lesz minden, ami a hatalomhoz kötődik, egyre-másra lepleződnek le azok a törvénnyé emelt indítványok, lépések, amelyek bizonyos személyek, csoportok érdekében születnek, arcátlanul, közpénzen dotálva üzletüket, karrierjüket. A járadékvadászat minden korábbi rekordot megdönt, fertőz, lefullaszt becsületes munkát, vállalkozást, versenyt. Sok embert a revánsvágy tart életben, hogy egyszer majd ő lesz felül, megfoszt, visszavesz, átnevez, bosszúvágyból rosszat rosszal korrigál. Szétfoszlanak a normák, növekszik a rezsim károsanyag-kibocsátása.

Csekély vigasz, hogy bár a kitartás, a bátorság nyílt színen kevés követőre talál, egy-egy helyi választás mégis sejteti – a kormánypártok mért előnyével jobb óvatosan bánni. Viszont jelenleg komoly támogatói bázissal, szervezettséggel nincs jelenleg a hazai politikai palettán olyan progresszív erő, amelyik az elégedetlenséget kanalizálva képes volna a folyamatokat kordában tartani, jobb- és baloldalt valamelyest átívelő paktumot tető alá hozva rendezett, gyümölcsöző változásokat elérni. 

A miniszterelnök tisztában van ezzel, és a bizalmasan kezelt kutatásokban leginkább arra keresi a választ: preferált rétegei kormányhoz kötődő szálai lazultak-e, s ha igen, hol, miért és mennyire. Egyre inkább az alsó középosztály felé próbál nyitni. A leszakadók változatlanul nem érdeklik, olyan tömbnek tartja őket, amely választások idején üveggyönggyel hamar megnyerhető, vagy szokásához híven távol marad a szavazóhelyiségtől. Városlátogatásain már most hihetetlenül bőkezű, ­holott a kampányüzemmód alighanem később kezdődik. Érezhetően türelmetlen, sikerittassága vegyül a győzelem bebiztosításának nap-napi igényével.

Közben állama egyre mohóbb, a központosítás költségei az egekbe rúgnak, problémái halmozódnak, amelyekkel újabb és újabb átszervezésekkel, bürokratikus machinációkkal próbál úrrá lenni. Kudarcait emberein veri le, már nem oly vonzó szép pénzt, némi hatalmat hozó állásokba kerülni, néhol a kontraszelekció  látványos. Az autonómiák folyamatos felszámolásával nem csupán a kezdeményezőkészség alszik ki, hanem az önállóság maradékát feltételező munka is – minél lentebbiek a szintek, annál inkább. Auto­matikusan torlódnak és tolódnak föl a döntések, mert a szervezetek ideig­lenesek, embereik bizonytalanok, a módosítások, főnökcserék mindennaposak. A GDP váratlan csökkenésével, az uniós pénzosztás szigorodásával a költekezés veszélyes méreteket ölthet, ezért újabb találékony ötletek várhatók a bevételek növelésére – úgy, hogy az látszólag ne érintse közvetlenül a lakosságot. Kérdés, hogy annyi kedvezőtlen tapasztalat után az emberek bíznak-e még ebben.

Az arrogáns hittérítés eredményei is felemásak mind a kultúra, mind a közszolgálati média területén, és semmiképpen nem arányosak a rájuk fordított temérdek pénzzel. A lakásokba, a privát szférába behatoló hatalom lerakatokat akar építeni mindenhová, olyan idegvégződéseket érintve, amelyek könnyen összerándulnak, ellenállnak. Elképzelhető persze, hogy a hatalom csúcsain megelégednek avval, ha a rezsimet elviselik. Nem szeretni kell, hanem megszokni, alkalmazkodni hozzá, vagy csak félni mindentől, például a még rosszabbtól, a változás bizonytalanságától is. Az erő és a határozottság e tekintetben nyerő lehet, ezért létfontosságú, hogy mind több magyar érezze: Orbán, és csakis ő védi meg az országot a leselkedő, sőt nagyon is jelen lévő veszedelemmel szemben. A „kényszerbetelepítés” (amelyet a Kósa Lajos szerint máris uniós bürokratává lett Navracsics Tibor cáfolt a minap) az a terep, ahol teljes önbizalommal, kart karba öltve mozog a kormány és a közvélemény-kutatói gárda, teljes hangerővel perdít táncra a kvótadal a „Brüsszelt is megvédjük önmagától” refrénjével. A szocialisták is készek beleszédülni a fergeteges forgatagba, amelyre a felesleges, de drága népszavazás tesz majd koronát. 

Addig is kénytelenek vagyunk a Habony-művek, G. Fodor Gábor vagy Lánczi András tételeivel megbarátkozni a politika mibenlétéről, amelyek kevésbé foglalkoznak az általuk vélt közjó képviseletével, mint inkább a hatalom megszerzésének és megtartásának praktikáival, a kormányzással mint a „pillanat uralásának művészetével”. Értésünkre adják, hogy a polgári Magyarország megteremtése pusztán ábránd, hívószó, politikai termék volt. A korrupció értelmezésével is bajaink vannak, mert az – elvi alapvetésként – nem más, mint a kormánypártok politikájának szerves része, fontos eszköze...

Teljes cikk: http://nol.hu/velemeny/kvotadal-1619089

Orbán Viktor füle jelentős kormányzati tényező
A Vasárnapi Hírek információi szerint kitört a háború kormánykörökben. A Matolcsy-Varga-Seszták trió Lázár János mindenminisztert aprítja teljes erővel. Orbán Viktor füléhez igyekszik mindenki közel kerülni, mert aki oda bele tud duruzsolni, az előnyben van azokkal szemben, akik csak a vezér tyúkszemét csókolgathatják, vagy az aranyerét masszírozhatják. Spéder Zoltán FHB Bank és Index-tulajdonos véres lemészárlásából többen profitálni óhajtanak, például Szemerey Tamás Matolcsy unokatesó is, valamint a kormány örömmel zabálná fel az Indexet, mivel egymagában nagyobb a lefedettsége, mint a rohadtul sok közpénzből senkit nem érdeklő Habony-Vajna médiának. Miután Spéder Lázár János kebelbarátja és ennek ellenére Orbán engedélyt adott a kilövésére, sokan úgy vélik, hogy az üzenet Lázár Jánosnak szól.

Orvost, orvost! Balog Habony bulvárlapjában oktatja demokráciára az USA rabszolgatartóit
Összenő, ami összetartozik: a papminiszter nagyot ment G. Fodornál. - Régen olvastunk egyszerre annyi hülyeséget, mint amit a dúlt keblű papminiszter, Balog Zoltán adott le ma Habony Árpád bulvárlapjának, a 888.hu-nak. Mintha csak a (harmadmagával) kérdező G. Fodor Gábor legszebb álmait látnánk megvalósulni a pillanat uralásának művészetéről, Balog olyanokat szól, hogy arra nem lehet nem odafigyelni.

A megvalósult Orbánia: stadiont formázó vetítőhely épült az Eb-re Csepelen
Makovecz Imre és Lenin szelleme a gyárkapuban találkozik Orbán Viktorral. - A Magyarországon – közismert okokból – tomboló stadionépítési téboly újabb tragikomikus állomásához érkezett. Immár tényleg kozmikus méreteket ölt a hülyeség. Budapest XXI. kerületében, Csepelen, az egykori Csepel Vas- és Fémművek valamikori 1-es kapuja és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola közötti üres telkeken, ha úgy tetszik téren, hatalmas, stadiont formázó vetítőhely épült a labdarúgó-Európa-bajnokságra – természetesen közpénzből. A vonatkozó beszámolók szerint az önkormányzat roppant büszke is a láthatóan méregdrága műalkotásra, amelyben az M4 nevű állami sporttévé közvetítéseit nézheti majd, némi élő szakértéssel és tánccal fűszerezve Csepel nagyérdemű lakossága, ingyen és bérmentve.

 

---

Kapcsolódó cikkeink:

Vajon meddig? / Készült: 2016.06.07
Meddig képes egy nép többsége békében együtt élni azzal a tapasztalattal, hogy ugyanazon alapkérdésre folyamatosan ellentétes válaszokat kap? Meddig lehet a többséget megnyugtatni, lenyugtatni azzal, hogy állandóan zagyva és átlátszó élményekkel traktálják olyan ügyekben, amelyekben amúgy neki is meglennének a maga közvetlen élményei.

Orbán nagyon fél, mondja a pszichológus - A rezsim bukása után kiderül, hogy Sancho Panza királyságában éltünk / Készült: 2016.06.03
Először társai, majd mi is idomultunk Orbán „stílusához”, de előbb-utóbb szembefordul vele a népe. - Az egykor megrugdosott gyerek ma is félelemben él, és egyszercsak összeroppan.- Az évtizedek óta nagy hatalmú vezetőkkel dolgozó neves pszichológussal, dr. Varga Zoltánnal beszélgettünk.

• Előző
• Tovább