Hírek

Az Orbán-betegség

Részletek: Készült: 2015. december 11. péntek, 06:35
Print; Találatok: 1999

ovi_betegs Orbán Viktor az európai politika élvonalában lévő politikusnak képzeli magát, aki egy sikeres illiberális politikai, társadalmi és gazdasági modellt kínál a sikertelen liberális európai, nyugati modell ellenében. Véli, hogy ő jár a történelem főutcáján, a Nyugat a zsákutcában.

Nyugat felől nézve a kelet-európai történelem horizontja a Nyugatra érés. A magyar, lengyel, cseh, szlovák, román stb. történelmek egységes narratívája, hogy társadalmaik száz, kétszáz, háromszáz éve törekednek a Nyugat felé. 1989-es rendszerváltásaik, majd bejutásaik az Európai Unióba, a NATO-ba nem a történelem végét, hanem kezdetét jelentik, amikor társadalmaik, gazdaságaik és államaik végre szabadokká, önállóakká és „normálissá” válnak.

Orbánnál és a többi kelet-európai nacionalista politikusnál a történelmi horizont a nemzetállami függetlenség. Szemükben és választóik szemében 1989-ben „egyetlen történelmi pillanatra” sikerült kivívni a nemzeti függetlenséget és szuverenitást, de ezt azonnal fel is kellett adnunk Brüsszel, Berlin, Washington másként elnyomó, másként gyarmatosító hatalmaival szemben. A Nyugat nem biztonságos kikötő, hanem olyan viharzó tenger, ahol csak magunkra számíthatunk. És következnek a leltározott sérelmek: a Nyugat elárult minket, amikor megcsonkított Trianonban az első, majd Párizsban a második világháború után, 1956-ban, amikor nem jött segítségünkre forradalmunkban. Becsapott minket 1989 után, amikor multinacionális cégei kiprivatizáltak és kifosztottak minket, amikor bankjai eladósítottak és kiszivattyúzták jövedelmünket. Cserbenhagyott és csak saját érdekeit nézte a gazdasági válságban. Nyakunkra hozta a menekülteket és egyedül hagyott velük szemben. (Ugyanezt éneklik kórusban a lengyel és cseh, szlovák és román, horvát és bolgár nacionalisták – Orbán dicsősége, hogy szólót énekelhet.)

Nem akarjuk a Nyugatot! Ez az újdonságuk a kelet-európai jobboldali vagy baloldali nacionalista mozgalmaknak. Nem az európai vagy az atlantista intézmények egyike-másikának vagy valamennyinek elutasításáról van szó, hanem a Nyugat egészének. Magyarország és a magyarok mindig rosszul jártak, ha bíztak a Nyugatban! A 20. századi mélypont az 1921-es Trianon, a csúcspont 1941 tavasza, amikor kardcsapás nélkül, a Nyugat és felfuvalkodott szomszédjaink ellenében szinte mindent visszaszereztünk: Kassa és Kolozsvár, Ungvár és Újvidék újra a miénk. Mi vagyunk a legnagyobb hatalom Közép-Európában, nincs Csehszlovákia, nincs Nagy-Románia, nincs Jugoszlávia.

2015-ben, ha Németország és Oroszország újra békén kiegyezne, mi jól ellennénk szabadon és szuverén módon az új európai rendben.

1989 és még inkább 2006 mélypontok a magyar történelemben, hiszen a Nyugat-barát idegenszívűek elárulhatták a nemzetet, 2010 ellenben csúcspont, amikor végre győzött a nemzet. 2015 a magyar modell győzelme Kelet-Európában. De buknak már a Nyugat képviselői Nyugaton is: Obama/Clinton, Merkel és Hollande, Renzi és Faymann percei megszámláltattak. A nemzet javára működtetett gazdaság sikeres. A kerítés sikeres. A Nyugat sikertelen. Modellt kínál Lengyelországtól Bulgáriáig, de létezik ajánlata francia, olasz vagy spanyol, sőt amerikai változatra is. Lehet, hogy egy napon az egészet Orbán-betegségnek fogják nevezni.

Orbán sokat tanult és tanul a gerillaelmélet és -gyakorlat mestereitől az aszimmetrikus hadviselésről, vagyis mi a teendő, ha az óriások világában kicsik, ha a többséggel szemben a kisebbség vagyunk. Mind a hazai, mind a nemzetközi politikában fontos stratégiai elve: kulcshelyzetbe konfliktusképességgel és nem konszenzus teremtésével lehet kerülni. Nem az igazán erős, aki teljesítménye hozzáadásával igyekszik megoldást találni, hanem aki teljesítménye megvonásával képes büntetni, zavart okozni, valami stratégiailag fontosat megakadályozni. Ez a forrásokban, háttérben gyengék legjobb fegyvere. Te, illetve a te pártod akadályozza meg valamiféle belpolitikai egység létrejöttét, te bizonytalanítsd el a nagy gazdasági szereplőket, a te politikád akadályozza az egységes európai energiapolitika vagy menekültpolitika létrejöttét, a te kerítésed hárítsa át másokra a konfliktus terhét, te próbálj vétóhatalommá válni! Ne pozitív kikristályosodási pont, hanem negatív, megkerülhetetlen konfliktusforrás, tüske légy az óriások talpában!

Ki kell veled egyezni, ahogy kiegyeznek a konfliktusokat nagyban előidéző Putyinnal és Erdogannal is. Ők jönnek majd hozzád és nem te járulsz hozzájuk. Országod stratégiai helyen van. Te vagy az európai fertőzés, az Orbán-pestis gócpontja: innen terjednek az eszmék. Ez nem magyar különút, nem zsákutca. Ez a történelem főutcája. Tegnap Moszkva és Ankara, ma Budapest és Varsó, holnap Párizs, holnapután Washington. Putyint és Erdogant kiátkoztátok, most ölelgetitek. Nekem nem hittetek, de hinnetek kell Kaczyńskinak, még inkább Le Pennek és végül Trumpnak. Világméretű Tea Party! Világ populistái, egyesüljetek!

Csakhogy Angela Merkel aligha fog belebukni a menekültválságba. A kancellár a legkevésbé se kíván úgy bevonulni a történelembe, hogy ő volt, aki tartósan beengedte az orbáni eszmékkel rokonszenvező AfD-t a német parlamentáris, a rasszista Pegidát a mozgalmi politikai térbe. Még kevésbé szeretné, hogy úgy emlékezzenek meg róla, hogy ő az a német kancellár, aki elvesztette Kelet-Európát. Nincs alternatívája se a német, se az európai politikában. Mindent meg fog tenni, hogy a fertőzést megszüntesse. Egész politikai élete válságkezelés. Ezt a válságot is meg fogja oldani. Ebben szövetségese nemcsak saját pártja, hanem a szociáldemokrácia is egész Európában. Szövetségese az EU parlamentje, amelyben mindhárom befolyásos frakciónak, a Néppártnak, a Szocialista és a Liberális Pártnak politikai ellenfelei az euroszkeptikus pártok. Társa a Juncker vezette bizottság és a brüsszeli apparátus, továbbá a Tusk elnökölte Európai Tanács. A kiegyezés Putyinnal és Erdogannal stratégiai kényszer, de Orbán teljesítménye megvonásával nem büntetheti se Németországot, se az Európai Uniót. Végül, bárki kerül is hatalomra az Egyesült Államokban, aligha kívánja megszerezni a Kelet-Európa elvesztője címet, átengedni a térséget Oroszországnak és az autokrata modellnek.

A Nyugat nem hajlandó összeomlani. A Nyugatnak volt, van és lesz mivel jutalmaznia és büntetnie. A Nyugat nélkül nincs se köz-, se magánberuházás Kelet-Európában, se Magyarországon. Nincs nélküle munkaalkalom se otthon, se Európában. Nincs nélküle védelem és biztonság. Nincs nélküle kulturális és civilizációs szint. Nincs nélküle magyar, nemzeti jövő. Az ötven felettiek majd még elmondhatják: nekünk voltak jó éveink, szabadon éltünk, láttunk világot, megbecsült európaiak és magyarok voltunk. De mit fognak szólni maguk elé nézve gyerekeink és unokáink: voltunk és vagyunk keletiek, önmagunkba bezárva, lenézve – az Orbán-betegség lázában?

Cikk: http://www.168ora.hu/velemeny/orban-viktor-magyarorszag-europa-bezartsag-141212.html

Orbán kétes társaságba került az Economist címlapján
Az Economist vezércikke azt írja: fel kell venni a harcot a populisták ellen, és ez nem könnyű feladat. "Ez a lap minden olyat támogat, amit a populisták megvetnek: nyílt piacokat, nyílt határokat, a globalizációt és az emberek szabad mozgását. Nem gondoljuk, hogy meg tudjuk győzni a populista vezetőket az igazunkról. De a választók racionálisak - és többségük inkább hallana valamit, ami optimistább, mint egy veszélyes világ elleni dühös kirohanás.