Hírek
Zsdánov elvtárs szellemében
- Részletek
- Készült: 2015. augusztus 17. hétfő, 00:45
- Találatok: 3350
Kérem, ha azt tetszik hinni, hogy Andrej Alekszandrovics Zsdánov elvtárs 1948-ban halálra itta magát, és feldobta a halinacsizmát, nagyon tetszenek tévedni. Él ő, közöttünk jár, és bölcs útmutatásokat osztogat, mint életében is tette volt, mégpedig az élet minden területére vonatkozóan. Csak most Balog Zoltánnak hívják és emberminiszternek szólíttatja magát.
Megkapó, hogy ez a kormányhivatalnok mennyire ért mindenhez, oktatástól történelemig, sporttól külpolitikáig vagy akár az irodalom elméletéig és gyakorlatáig. Még Zsdánov korában kezdte az irodalmi szakértést, de akkor csak annyit mondott, lapidárisan: “Írók, alkossatok remekműveket”. Mármost, aki csak közepes műveket alkotott,vagy kevésbé sikerültek remekre a művei, az jobban tette, ha magától, gyalogmenetben elindult Kolima felé, pár év alatt oda is ért, mert ha nem ment, hát vitték. Mára sem lett sokkal bölcsebb ez a mi kis Zsdánovunk, legfeljebb nincs neki Kolimája – lám csak, mit mondott a tokaji írótáborban az irodalom céljáról és eszközeiről:
“Azt várjuk el, hogy az általunk nem beszélt művészet és kultúra nyelvén mondják el, kik vagyunk és kik lehetnénk: emberként, a magyar nemzeti közösség tagjaiként és az európai zsidó-keresztény civilizáció részeként – fogalmazott Balog Zoltán, aki nem elégedett meg ennyivel, így folytatta: az íróknak sajátos nyelvezetük segítségével kell elmondaniuk, amit nem tudok és tudok a körülöttem lévő és a tágabb világról, a magyar világról szavakba kell foglalniuk a megszerzett tudást és az emberi ösztönt, illetve fel kell ébreszteniük a kíváncsiságot is. ” (Népszava)
Hát, kérem, ez egyszerűen megkapó. Elvárják. Kik várják el? Nyilván a kormány és a nemzet, mármint az, amit kormánynak hívunk, és az, amit ez a kormány nemzetnek tekint. Mármost, ha történetesen nem úgy sikerül, ahogy a szerencsétlen magyar bárd akarja, és nem azt mondja el, “kik vagyunk és kik lehetnénk”, hanem azt, hogy mit csinált a Sátán Pétervárott, akkor baj van, és a szerző nem tekintendő írónak, legfeljebb abban az esetben, ha talál olyan értő olvasót, aki rájön, hogy a Mester és Margarita bizony pont az említett kritériumokról szól. Csak éppen nem a magyar, hanem a korabeli szovjet közösség tagjaként tárgyalja az említetteket. No, mindegy, Balog elvtárs, nem fenyegetésként mondom, de Annuska már megvette az olajat, ki is öntötte…
Hanem, kérem, rendben van. Akkor lássuk, a tegnapi híranyagban mit lehet Balog páter, a magyar Zsdánov igényeinek megfelelően megírni. Hogy valóban arról szóljon, kik vagyunk, kik lehetnénk, emberként, magyarként, európaiként. Én benne vagyok a játékban, de Balog mester, most már maga se szálljon ki. Hogy szebb legyen, nem is én írom meg, hanem vegyük az Index kész tudósítását.
“Az eset csütörtök kora délután történt Budapesten, a VIII. kerületi Bérkocsis utcában, az önkéntes konyha előtt. Egy ételre váró, részeg hajléktalan férfi türelmetlen volt, és beleütött a pincében lévő konyhához vezető lépcső tetejénél lévő üvegajtóba.
Az üveg szétvágta a karján az ütőerét. Azonnal rengeteg vért veszített, a szemtanúk szerint minden vérben úszott. Akik ott voltak, teljesen lesokkolódtak, egyedül Aziz, egy 16 éves afgán menekült ugrott oda, az övével elkötve a férfi karját. Az egyik szemtanú az Indexnek megdöbbentőnek nevezte, hogy Aziz milyen természetes rutinnal és gondolkodás nélkül tette a dolgát.
Aziz mintegy 20 percig volt szakképzett egészségügyis nélkül a sérült mellett: a mentők nagyon lassan értek ki. Egy idő után egy háziorvos és a menekültekkel foglalkozó önkéntes orvosi team tagjai segítettek szakszerűen ellátni a sérültet. A szemtanúk szerint a férfi biztosan meghalt volna Aziz nélkül, és úgy tudják, hogy jelenleg is életveszélyben van az intenzíven.
A Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint a motoros mentő a riasztástól számított 10 perc alatt ért a helyszínre. A férfi az elsősegélynyújtás ellenére is sok vért vesztett, ezért a mentőktől a további sebellátás, vérzéscsillapítás mellett infúziókat, oxigént kapott, majd rohamkocsi szállította kórházba. Ezzel szemben a szemtanúk szerint a motorra is jóval többet (20-25 percet) kellett várni, a rohamkocsi pedig a baleset után mintegy egy órával érkezett meg.
Az esetről beszámoló Facebook-oldal szerint Aziz apját megölték, az édesanyját és a testvérét pedig szem elől veszítette az úton Európa felé. Napok óta Budapesten van, és a szabad ég alatt alszik.
Az Indexnek Aziz elmondta, hogy Afganisztánban sok hasonló esetet látott, és ilyenkor segített is, ezért tudta azonnal, hogy mit kell tennie, jóllehet nincs semmilyen egészségügyi végzettsége vagy formális elsősegély-nyújtási ismerete.”
Látja, miniszter uram, erről szól a dal, ez a tudósítás tökéletesen megfelel az ön követelményeinek. Megmutatja, kik vagyunk emberként, magyarként – azok, akik sokkoltan lemerevedtünk, és nem segítettünk a saját vérében haldokló emberen. Leírja azt is, kik lehetnénk – lehetnénk bizony menekültek, amint még lehetünk is, ha sokáig amaguk kezében marad a kormánypálca, és végkép elviselhetetlenné teszik az országot, lehetnénk bizony kisemmizett, földönfutók, akiknek nagy a gyakorlata a vérző sebek kezelésében, mindannyiunkban ott bújkál egy-egy kis Aziz. Leírja, hogyan vizsgáztunk le európaiként, miképpen fordul el mindenki a haldoklótól, hagyja cserben, de ha nacionalista alapon nézzük a kérdést, még rosszabb a helyzet – leírja, hogyan folyik a magyar vér értelmetlenül, mindenki szeme láttára. A zsidó-keresztény civilizáció tagjaként is szépen levizsgáztunk kegyelemből, együttérzésből, a feltehetően keresztény, de egészen biztosan magyar hajléktalan életét a muzulmán Aziz menti meg, aki újabb módot ad majd a hálátlanság gyakorlására – mivel ő maga is a parkban alszik, most, hogy így reflektorfénybe került, van egy fogadásom, hogy gyorsított eljárás indul majd az ügyében és expressz sebességgel utasítják ki. De az is lehet, hogy előtte még bezárják kicsit, hiszen életvitelszerűen tartózkodik a közterületen. (Ismerős szavak, Balog úr, nem? Mintha öntől származnának).
De ne legyünk maximalisták...
Teljes cikk: http://huppa.hu/zsdanov-elvtars-szellemeben/
Kapcsolódó cikkek:
- Nem lesz kötelező énekóra, "csak" minden nap énekelni kell az iskolákban
A humánminiszter párhuzamos valóságában a pedagógusok megkapták az elmaradt juttatásaikat, a kötelező éneklést pedig be sem akarta vezetni. - Balog Zoltán lenyomja Coelho-t? - Ismét szólt az ifjúsághoz
Ugye, mint tudjuk, Paulo Coelho az a népszerű, rendre az olvasási listák élmezőnyében lévő brazil író, akinek emlékkönyv-ízű idézeteit oly szívesen osztják meg egymással rajongói a különböző netes fórumokon. Szerintem ideje lenne megjelennie egy Balog Zoltán gyűjteménynek is. Az emberi erőforrások minisztere ezúttal Romániában örvendeztette meg ifjú hallgatóságát sajátos gondolataival. - A napi tornaóra után mindennap lehet ének is
Balog Zoltán miniszter a pécsi Europa Cantat kórusfesztivál zárása után tette a bejelentést. Az emberi erőforrások minisztere a fesztivál után az M1 Híradójának nyilatkozva bejelentette, hogy a tárca tervei között szerepel a mindennapos éneklés bevezetése az iskolákban.