Hírek

Mögöttük a Rubicon

Részletek: Készült: 2014. augusztus 29. péntek, 14:48
Print; Találatok: 1352

rubicon Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.

Alig több, mint hat héttel a választásoknak hazudott önkormányzati bohózat előtt a települési és kerületi stallumokban megkapaszkodni akaró, azok bázisán magát újjáépíteni szándékozó Baloldal még mindig önmagával van elfoglalva. Pedig a hirdetettek szerint itten az a tét, hogy a kisebb-nagyobb győzelmekkel egyfajta hatalmi ellenpólust képezvén, legkésőbb 2018-ban kimenteni az országot az orbáni Maffiapártállam karmai közül.

Ámde ehhöz némi kampányolásra is szükség lenne, melynek két, de egymással összefonódó célja lehetne csak: folyamatosan (napi negyvennyolc órában!) leleplezni a habonyista propagandagépezet hazugságait, nyilvánvalóvá tenni a Fasiszta Állam valódi céljait, illetve egy vállalható/választható alternatívát nyújtani a nyomorgó, mindenben és mindenkiben csalódott Zembereknek.

Nem akarom ismét felemlegetni, hogy álláspontom szerint az utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett volna elérni, ha a T. Ellenzék azzal bizonyítja a demokratikus, alkotmányos, jogállami köztársaság, a nyugatos, liberális állam iránti elkötelezettségét, hogy simán bojkottálja az önkormányzati (legelső sorban a budapesti!) választásokat. Hivatkozván (és be is mutatván!) a legalizált csalásokra, a választói akaratot korlátlanul eltorzító “szabályokra”, majd ujjal mutogatva az ezeket kiötlőkre (kormány és Kétharmad), meg az azokat szentesítő Kesztyűbábokra (tákolmánybírák).

Ámde ez a “vonat” már elment (igaz, még most is fel lehetne rá szállni, hiszen ölég lenne hozzá egyetlen nyilatkozat!), az Ellenzék meg sajnos hagyta magát áttuszkolni az Orbán által neki odacsatornázott Rubiconon. Így osztán marad(na) a fentebb ismertetett módszerekkel való kampányolás, amihez pedig még csak különösebb szellemi erőfeszítésre sem lenne szükség (csak fizikai – szó szerint – állóképességre). Hiszen ehhöz az “anyagot” oly’ bőséggel szállítja az önmagával manapság belháborút is vívó (lásd itt és itt!), biberachi elveken alapuló kül- és belpolitikát követő, elképesztően urizáló kormány(párt), hogy csupán győzni kéne a röpködő “magaslabdák” lecsapkodását. … No meg akarni is!

Ne beszéljünk most a Posványosi Fertelemről, meg a Sopronpusztai Onániáról sem! Maradjunk csak a legutóbbinál! Annál, hogy miféle útravalót dugdosott be a Vezér a külképviseletek vezetői pozícióit elfoglaló magyar nagykövetek tarsolyába. Mint ismert (lásd itt!), Viktor Győzövics nyíltan kijelentette: felejtsék el az értékelvű politizálást, hiszen azt csak az “okos államok” találták ki a “félnótásoknak“, innentől semmi más nem számít, mint az ország érdeke (lásd még: Biberach!).

Nem is késett sokat az ellenzéki reakció. Ámde hogyan is? Egyszerű, mindenki által megérthető parabola helyett, lagymatagon ökölrázó, elvont értelmű értékekre hivatkozó nyilatkozatok … megerősítvén ezzel Victor von Biberach “elveit”. Az egyik ilyen “kedvencem” Szalay-Berzeviczy Attila (Együtt-PM), aki az ATV “Egyenes Beszéd” című műsorában a rendelkezésére álló kb. öt perc jelentős részét arra használta fel, hogy megmagyarázza a neki tulajdonképpen alákérdező Kálmán Olgának, hogy bizonyos esetekben miért nem “érték” az “érdek”. Ha én lettem volna Attila helyében, arra a műsorvezetői kérdésre, miszerint “Magyarország érdeke számomra egy érték. Akkor miért mondja azt, hogy az érdekek képviselete nem jelent értékelvű politizálást?“, a következőt válaszoltam volna:

“Kedves Olga! Bizonyára nincs vita közöttünk abban, hogy ép erkölcsű ember számára a saját családja a legfőbb érték, annak érdekeit pedig igyekszik a legmesszebbmenőkig képviselni, szolgálni. Nos, tegyük fel, hogy az Ön családja anyagilag megszorul, hirtelen nagyobb összeget kellene kiadnia. Ebben az esetben Ön hajlandó lenne a gyors pénzszerzés érdekében kiállítani a serdülő lányát az utcasarokra? … No, ugye hogy nem, lévén egy ép erkölcsű ember bizonyos értékeket, erkölcsi parancsolatokat nem szeg meg még akkor sem, ha a Szükség ezt a lehetőséget is felkínálja neki. … Az, amit Orbán Viktor a nagyköveteinek mondott, lényegében arról szólt, hogy ha neki pénzre van szüksége (lévén a propagandája rendszeresen azonosítja a Maffiapártállamot Magyarországgal!), akkor az országnak az a kötelessége, hogy kiálljon az utcasarokra. … Minden diktátor repedtsarkú kurvájaként!”

Mindez alig harminc másodperc, kalap-kabát, közérthető parabola, “oszt’ jónapot“ ...

Teljes cikk: http://szendamondja.wordpress.com/2014/08/29/mogottuk-a-rubicon/