Iványi: "Eljön a szégyenkezés ideje"

Részletek

Készült: 2014. július 13. vasárnap, 01:59

Print 

Találatok: 1948

Ma megint zsarnokság van Magyarországon, hiszen egy ember beteges akarata érvényesül mindenben, kerüljön, amibe kerül - mondja Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezető lelkészével aznap beszélgettünk, amikor az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a gyülekezet egyházi státuszának ismételt megtagadásáról döntött. Iványi nem tört meg, ám nincs tele hívő örömmel sem.

Úgy látja, "egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, vagy ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket".

- Sikerült már megingatni a hitében?

- Az ilyen ügyek nem alkalmasak a hit megingatására. Azt szoktam a tanítványaimnak mondani teológián, hogy soha nem szabad egy kilátástalan helyzetben felvetni a kérdést: szabad volt-e belekezdeni az adott dologba, vagy hogy vajon ez a Jóisten büntetése-e. Értelmes ember nyugodt körülmények között is beláthatja, ha nem a jó irányba megy, ehhez nem kell igazságtalan eljárásoknak alávetni. Sőt, az igazságtalan eljárás mindig arról győz meg, hogy jó irányba megyünk.

- Még akkor is, ha úgy tűnik, nem mindig nyerhet az igazság?

- Azt nem akarom állítani, hogy a nehézségek elvont, hívő örömmel töltik el az embert. A normális ember szomorú, haragszik, néha kicsit kétségek közé is sodródik önmaga alkalmasságát és erejét illetően, hiszen elfárad. Ugyanakkor látni kell, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is kifejezetten komoly értékek vannak, például az emberi szolidaritás megtapasztalása, ami megrendítő olyanoknak, akik arra rendezkedtek be, hogy adnak. Alázattal el kell fogadni, hogy most mi szorulunk rá mások gyámolítására, segítségére. Mert most már harmadik éve annak, hogy hónapról-hónapra megjelenik az ajtómban a gazdasági igazgatónk, s együtt megköszönjük az Örökkévalónak, hogy ki tudtuk fizetni a béreket. Múltkor tréfásan meg is beszéltük, hogy a hónap első hete után megköszönjük, hogy sikerült, majd három hétig imádkozunk azért, hogy megint tudjunk fizetni a dolgozóinknak. Ugyanakkor egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket. Vannak ugye a bevett egyházak, és nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy vannak bevehetetlenek, akiket nem tud csak úgy bekapni, maga alá gyűrni a hatalom.

- Úgy hangzik, mintha a "bevehetetlenségük" büszkévé tenné.

- Lehet azt mondani, hogy ez a gyengék gőgje, a megtaposottak erőltetett méltósága, de akár ezt is vállaljuk. Mi csupa olyan üggyel foglalkozunk, amelyekben egy tisztességes európai kormánynak másképp kellene állást foglalnia. Ilyen a szegények ügye, hiszen ma már az ország fele, 4,8 millió ember sodródott a nélkülözés közelébe. Eközben elég világosan azt kommunikálja a kormány, hogy nem kíván mindenkit a nemzet részének tekinteni közülük. Ahogyan nem tudunk megbékülni a másodrendű egyházi státusszal, úgy nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt sem, hogy élnek velünk, köztünk emberek, akiknek meg kell elégedniük a másodrendű állampolgárság lehetőségével. Sem a cigányság, sem más kisebbségi kérdésben nem lehet különbséget tenni. A Holokauszt-emlékezet dolgában sem lehet mindkét irányba gesztusokat tenni, mert hiteltelen. Nem lehet a 70. évforduló kapcsán olyan jelzéseket küldeni, hogy egyfelől elítéljük a történteket, de közben egy hazug jelképpel felmentjük a társadalmat és piedesztálra emeljük azokat, akiknek a lelkén a történet szárad. S ez minden szinten így van, az oktatásban is. Mi kizárólag olyan gyerekeket oktatunk, akik iskoláink nélkül az utcán maradnának. Egyelőre még lábon vagyunk és megpróbálunk küzdeni, hogy az a 3200 gyerek, akik a közoktatásunkban részt vesznek, szeptembertől is étkezhessenek, tanulhassanak, szakmát szerezhessenek, mert ha az állami intézményektől függne, erre nem lenne lehetőségük. Az állam számára ugyanis ezek - az elsősorban roma - gyerekek, nem léteznek.

- Pont olyan társadalmi csoportokért dolgoznak - például hajléktalanszállót tartanak fenn, miközben ma már az alaptörvényben szerepel, hogy a hajléktalanság, mint létforma, bűn -, amelyek talán másodrendűek a hatalomnak. Épp ezért "bevehetetlenek"?

- Ez is benne van. Egészen biztosan benne van, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni, sőt, felháborodottan és egyértelműen tiltakozunk a jelenség ellen, ami példátlan az egész világon, hogy büntetik a hajléktalanságot. Hogyan lehet egy ország alaptörvényébe betenni, hogy büntethető az, akinek egyetlen bűne, hogy nincs szerencséje az életben és szegény? Büntetéssel leszoktatni arról az embert, hogy szegény legyen, micsoda esztelen dolog ez? Számomra egy külön szenvedés, hogy ugyanakkor kérkedve kereszténynek, vallásosnak nevezik magukat.

- Ki a kereszténydemokrata?

- Hogy Magyarországon ki nevezi magát annak, azt tudjuk. Nyilván hajdan, amikor ezek a mozgalmak megalakultak, arra akartak vállalkozni, hogy a mintát, amit a Bibliából, az evangéliumokból meg lehet ismerni Jézussal kapcsolatban, azt fogják a társadalomban érvényesíteni. Csakhogy a kereszténydemokraták itt nem követik Krisztust. A keresztény szó ugyanis krisztuskövetőt jelent. De legyen Jézus-követő, ne bántsuk zsidó testvéreinket. Milyen volt Jézus ezekben a kényes ügyekben, amelyek például a társadalom perifériáján élőkkel kapcsolatos - legyenek azok szegények, tudatlanok, betegek, fogyatékkal vagy kisebbségben élők? Az ő kezelésükre, a velük való kapcsolattartására a szeretetet tartotta a legjobb eszköznek, a nagyon konkrét, határozott és bátor magatartást. Jézus megölelt egy leprást és meggyógyította egy olyan világban, ahol az ilyen betegek érinthetetlenek voltak; megetetett több ezer éhező embert, megosztva velük a kenyereket és a halakat. Jézus nyíltan azt hirdette, azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett, mert nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Az igazi krisztuskövető magatartás az, ha megkeressük a legtávolabbra elveszetteket és velük vállalunk közösséget. Olyan messzire, mint ahová a Megváltó önfeláldozón eljutott, mi nem tudunk eljutni, nem is akarunk megváltót játszani. A megváltó egyébként is egy bibliai, profán fogalom; a szociális munkást jelenti, aki az ókorban, a Biblia első kötetének az idején is a mózesi törvények szerint kijelölt figura volt, s az volt a dolga, hogy azután menjen, aki elrontotta az életét. Egy társadalom nem attól lesz erős és fejlődőképes, hogy legázoljuk és kiiktatjuk a gyöngéket; abban mutatkozik meg az erő és az érték, hogy az ő számukra is megtaláljuk és megteremtjük az életlehetőségeket. Mert úgy könnyű szűk körben eredményeket produkálni, hogy kicsavarjuk mindenki kezéből az értékeket, elszedjük a pénzüket - legyen az illető nyugdíjas, fogyatékkal élő, kistrafikos -, utána meg hencegünk az esztelen stadionjainkkal.

- Tehát kereszténynek nem nevezné a hatalmon lévőket. És demokratának?

- Demokrata az, aki népben gondolkodik és abban, hogy a másiknak is lehet igaza és ő is beleszólhat a saját törvényébe. De itt nem is titkoltan meg akarják akadályozni, hogy az emberek egy jelentős része beleszólhasson a saját életébe. A demokrata felelős polgár. Az ő dolga nem az, hogy a múltat értelmezze. Ha azt látja, hogy valaki ezzel akar foglalkozni, akkor kiabálni kezd, és azt mondja, nekünk nem szobrokat és egyéb jelképeket kell állítani, amik ráadásul valakinek az akarnok véleményét képviselik, hanem meg kell oldanunk a kisebbségi kérdést, a munkahely-teremtéssel összefüggő problémákat, az oktatáshoz és az egyéb ügyekhez tartozó feladatokat. De a másik, döntően fontos ismérv - és ez érinti a Népszavát is, valamint azokat a fórumokat, ahol meg lehet szólalni -, hogy a demokrata nem akar egy olyan világot, amelyben csak egyféle vélemény szólalhat meg, mert ez a hazugság melegágya. Van egy mondat a Bibliában, ami így szól: "vak elé gáncsot ne vess". És ez nem arról szól, hogy ne buktassuk el a látássérülteket, hanem sokkal általánosabban arra szólít fel, hogy ne tévesszük meg az embereket. Hasonlít ez a tízparancsolat azon gondolatára, hogy "ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot". Ne állítsd be a dolgokat másképp, mint ahogy vannak. A demokratának azért fontos, hogy mindenki megszólalhasson, mert ez garantálja az igazság felszínre jutását.

- A MET tehát egy kereszténydemokrata közösség?

- Értem a felvetést, de azért nem mondom, hogy az, mert ez ma nem egy pozitív jelző Magyarországon. Pedig az értékrend alapján nyugodtan mondhatnánk ezt magunkról. Sőt, megkockáztatom, többen vagyunk, mint a magukat kereszténydemokratáknak vallók, így javítanánk a statisztikájukat. Ez is egy nagy szemfényvesztés ugyanis, az ő nagyságuk.

Teljes cikk: http://nepszava.hu/cikk/1026876-ivanyi-eljon-a-szegyenkezes-ideje/

Kapcsolódó cikkek:

• Lengyel László: Az akarat diadala - és halottai
  A mozgalom fölzabálja gyermekeit - Egész életét a mozgalomnak és a pártnak szentelte. Alapító atya. A legbelső kör tagja. Látta fiatal fiúként. Volt vele egyenlő. Egy-két dologra még tanította is. Megmutatta neki Erdélyt és a Vajdaságot. Mindenkit ismert, aki számított a Kárpát-medencében. Mindenki ismerte, aki számított a Kárpát-medencében. Intézményt teremtett Bálványoson. Erős érzelmek kötötték a határon túli magyarokhoz. Autonóm személyiség volt. Intézménnyé vált maga is. Tudta, mit akar. Véghezvitte. Hálót szőtt.
• “Pitiország királya” …
  … címmel olvastam egy kitűnő írást ma reggel a Gépnarancson. Ezt szeretném most megosztani minden kedves Olvasómmal, Köztársammal! - Szoktam én olvasni Gusztos István cikkeit máskor is. Többször nem értek egyet vele, mint igen, de most nagyon és minden szavával, jelzőjével, ékezetével. Igyekszem mostanában nem venni tudomást a körülöttünk zajló történésekről, több-kevesebb sikerrel. Az én igyekezetemtől tökélestesen függetlenül nem lehet nem látni, érezni, tudni, mennyire szar ez az egész úgy, ahogy van.

 

• Előző
• Tovább