Hírek

Tóta W.: Élet a foci után

Részletek: Készült: 2014. július 10. csütörtök, 15:56
Print; Találatok: 1612

Drága brazilok, kérem, nyugodjanak le. Ne tetézzék a bajt. Zavargás? Fosztogatás? Összecsapás rohamrendőrökkel? Zokogás meg szitkozódás? Mindennek megvan a maga ideje és értelme, de ha egy nyomorult labdajáték miatt borulnak gyászba, azzal csak azt bizonyítják be, hogy nemcsak szar futballisták, de még rendkívül ostobák is.

Először is vegyenek példát rólunk. Magyarország nem tudom (és nem is érdekel) mióta a közelébe se szagol világbajnokságnak, és ez így is marad. Mégse hőbörgünk meg törünk-zúzunk, pedig mi objektíve a brazil 7-1-hez képest vagyunk légyszarok, velünk a német válogatott szóba sem áll. Szerencsétlen, sehol sem jegyzett, de azért nagypofájú és rég elfelejtett sikerekre élvező senkiházi nímandok vagyunk fociban, pedig többet költünk rá, mint orvosképzésre, ezzel demonstrálva, hogy nemcsak szarok, de reménytelenül hülyék is vagyunk. Olyan kriplik, akiket a podgoricai öregfiúk szoktak elverni, mint a kétfenekű dobot. De akik ezt egyáltalán tudják rólunk, legalább annyit elmondhatnak a védelmünkben, hogy tök jól viseljük.
Aztán meg kezeljük a helyén ezt az egész hülyeséget. Önök kétszázmillióan vannak, és ebből legfeljebb néhány ezren családtagjai, ismerősei vagy üzletfelei a nemzeti válogatott tagjainak. Sosem értettem, miért izgulna valaki egy hazai vagy külföldi csapatért, ha egyszer senkit sem ismer onnan, hiszen neki valójában édesmindegy, hogy ki nyer. Egy árva fillért, de még egy kézfogást se kap a támogatásáért cserébe. A szurkolás egyetlen épeszű indoka az lehet, ha valamelyik csapat stílusa vagy tudása elnyeri a tetszésünket, ebben az esetben viszont a ragaszkodásnak nincs értelme: ha egyszer bénának bizonyultak, akkor keresni kell helyettük másik favoritot.

Nem háború ez, és nem vagyunk mind tizenévesek, akik ökölre mennek a kedvenc együttesükért. Semmivel se lesz kevesebb Brazília attól, ha elkalapálják 7-1-re, de ha száz gólt kaptak volna, attól se. De van, ami még ennél is fontosabb: nem lett volna több attól, ha ők verik meg a németeket.

Gondolom, akkor örömükben fosztogattak volna, még egy hétig áll a bál, verik a mellüket féltéglával, hogy mekkora hősök. De a vége mégis az, hogy a brazil polgár hazamegy a kátránypapírból épített kalyibájába, a német meg a passzívházába, és az előbbi várhat a következő élményre négy évet, az utóbbi meg kitalálja, melyik szigetre menjen nyaralni.

Katasztrófa lett volna számotokra, kedves brazilok, ha nyertek. Újabb négy évig lubickoltatok volna a tévképzetben, hogy a világ hősei vagytok mind a kétszázmillióan, beleértve azokat, akik fel sem ismernek egy focilabdát. Még a végén azt is kitaláltátok volna, hogy civilizáltak vagytok. Pedig annak az egyik galaktikusan elfogadott mércéje éppen az, hogy nem kezd az ember zavarogni egy sportesemény ürügyén, mert tudja jól, hogy az nem a főfogás, legfeljebb a desszert. Nincs a sportnál jelentéktelenebb és csalókább eredmény egy nemzet életében. Még a középiskolai matekverseny is többet számít.

Teljes cikk: http://hvg.hu/w/20140710_Elet_a_fociutan

Kapcsolódó cikkek:

Magyarfoci – az egy másik játék
A brazíliai VB napjaiban nagy csomagban kapunk élményeket arról, hogy 2014-ben bolygónkon a nemzetek mit értenek labdarúgáson. A 19. század végén intézményesült sportág szabályait mi is ismerjük, sokáig kiemelkedő szereplői voltunk a világ labdarúgásának, és létezik egy rengeteg pénzt felzabáló sportág nálunk is, amely mindmáig igyekszik követni – ha magát a játékot nem is, de – legalább az éppen érvényes szabályokat.