A gazdasági stagnálás "színe" és fonákja

Részletek

Készült: 2014. április 01. kedd, 08:10

Print 

Találatok: 1550

Magyarország európai összehasonlításban kiemelkedő exporttöbblete, s az ország ebből is következő jelentős nettó külföldi hitelnyújtása voltaképpen tükörképe a fizetési mérleg pénzügyi mérlegében regisztrált jókora hiánynak és a magánszektor, illetve az ország mérséklődő külső eladósodásának. E folyamatok hátterében a gazdaság lehangoló jövedelmi, fogyasztási és beruházási folyamatai állnak. Ezért indokolatlan egyfelől sikerként ünnepelni az exporttöbbletet, másfelől sajnálkozni a tőke kiáramlásán és az alacsony beruházási rátán. Beruházási fordulat nélkül sem az exportnövekedés fennmaradására, sem a gazdaság megélénkülésére nem lehet számítani, ám a beruházások remélhető emelkedése az import növekedésével jár, leapaszthatja az exporttöbbletet, ami viszont átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést.

Írásunk egy hamarosan megjelenő, részletes elemzés főbb megállapításait foglalja össze.

Felzárkózás és eladósodás - elakadás és adósság-leépülés

Az MNB becslése szerint 2013 első kilenc hónapjában Magyarország nettó külföldi hitelnyújtása - a nettó pénzügyi vagyon emelkedését befolyásoló tranzakciók egyenlege - a GDP 6-7%-a körül alakult. Mivel Magyarországon az állami és magánszektor kötelezettségei mintegy kétszeresen meghaladják követeléseinek nagyságát, a nettó pénzügyi vagyon emelkedése csak a nettó kötelezettség-állomány csökkenését jelentheti. Ez mindenképpen tőkekiáramlással jár. A külföldi kötelezettség-állomány elmúlt években tapasztalt leépülését, a tőke kiáramlását, az európai összehasonlításban jelentős GDP-arányos nettó külföldi hitelnyújtást és exporttöbbletet, a belföldi megtakarítás és felhalmozás egyenlegének számottevő növekedését, végül pedig a gazdaság stagnálását és a belföldi felhasználás, különösen a beruházások súlyos visszaesését makrogazdasági mérlegösszefüggések kötik össze egymással. A 2000-es évek elejétől 2008-ig tartó időszakra az állami és a magánszektor jövedelemarányos adósságának túlzott felhalmozódása nyomta rá a bélyegét, 2009 óta viszont a magánszektor eladósodásának erőteljes csökkenése vált meghatározóvá./ Halpern László - Oblath Gábor

A 2009. évi válságot követő, az ország fejlettségéhez viszonyítva magas adósság kényszerű leépülése fékezi a gazdasági növekedést. A kormány gazdaságpolitikája, amely leginkább a tartósnak szánt költségvetési lépésekben testesül meg - az egykulcsos adó, a magánnyugdíj-pénztárak államosítása, a szolgáltató szektorokra kivetett, immár permanensnek tekintett különadók, illetve a pénzügyi szektort specifikusan terhelő elvonások - a gazdasági növekedés ellen hatott. Folytatódott a kormányzati ciklusokon átívelő prociklikus fiskális politika, amely legutóbb a 2012. évi gazdasági visszaeséshez járult hozzá. A lépések tartalma mellett nyilván hatott a gazdaságpolitika módszerei és stílusa keltette bizonytalanság és bizalmatlanság, valamint a gazdaság intézményi környezetének ehhez is köthető határozott romlása, amelyre a nemzetközi versenyképességi rangsorokban történt lecsúszásunk is felhívta a figyelmet.

"Elmúlt4év"

 

A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon kezdenek gyűlni.

Az eladósodott hazai állam számára rendkívül kedvezőek voltak a nemzetközi pénzügyi feltételek: a vezető jegybankok által teremtett likviditásbőség tette lehetővé azt, hogy a kormány a leminősítések ellenére is sokáig lebegtethette, majd elvethette az IMF-fel való hitel-megállapodást, és ez adott módot a hazai alapkamat folyamatos csökkentésére.

A jelenlegi hivatalos statisztikák szerint a magyar gazdaságot 1995 óta egyetlen időszakban jellemezte erőteljes, de fenntarthatatlannak bizonyult felzárkózás az EU fejlettebb térségének fejlettségi szintjéhez: 2001 és 2006 között.

Abban az időszakban, amelyikben Magyarországon gyors volt a felzárkózás, Csehországot és Szlovákiát is gyors konvergencia jellemezte; Lengyelországban - az 1998-2002 közötti relatív stagnálást követően - 2003-tól kapott erőre a felzárkózási folyamat, amely napjainkig is tart. A fő különbség Magyarország és a másik három ország között abban van, hogy miközben nálunk a 2001-et követő lendület 2006 után kifulladt, Csehországban a nemzetközi válságig kitartott, a másik két országban pedig a válság sem állította meg a felzárkózást.

... Összegzés

Magyarország európai összehasonlításban kimagasló exporttöbbleteket ért el az elmúlt években. Ezt azonban hosszú éveken át tartó áru- és szolgáltatásforgalmi deficitek előzték meg, melyek hozzájárultak az ország nettó külső adósságának fenntarthatatlan emelkedéséhez. A közelmúlt növekvő külkereskedelmi többletét tőkekiáramlás, ezáltal az ország jövedelméhez mérten túlzottá vált adósságszint jelentős mérséklődése kísérte. Az exporttöbblet, a tőke kiáramlása, valamint a bruttó/nettó külső adósságcsökkenés lényegében ugyanazokat a folyamatokat jeleníti meg eltérő nézőpontokból. Ezért csekély értelme van e folyamatok olyan beállításának, amely szerint az exporttöbblet és az adósságcsökkenés örvendetes, ellenben a tőkekiáramlás sajnálatos, sőt káros fejlemény...

... arra indokolt felkészülni, hogy a belföldi felhasználás növekedéséhez az importkereslet növekedése (a nettó export csökkenése) társul majd, ami azt jelenti, hogy nem számíthatunk hirtelen meglóduló növekedésre. A nettó export csökkenéséből fakadó visszahúzó hatás mértéke az export és az import növekedési üteme közötti rés alakulásától függ, ami viszont a külső kereslet alakulásán, valamint a belföldi termelés, illetve felhasználás bővülésének szerkezetén múlik. Úgy látjuk, hogy ettől a hatástól eltekintenek azok a hazai és nemzetközi előrejelzések, amelyek az elkövetkező évekre 2%-nál számottevően magasabb, tartós gazdasági növekedést vetítenek előre.

NÉVJEGY

Halpern László a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után 1974-ben került a Közgazdaságtudományi Intézetbe, melynek igazgatója. Rendszeresen publikál az árfolyamelmélet, a közép-kelet-európai árfolyampolitika, a makroökonómiai stabilizációs elmélet és gazdaságpolitika, a vállalati viselkedés és a külkereskedelem témakörökben. Tanított a Lille-i Egyetemen, a párizsi Sorbonne Egyetemen, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Rajk László Szakkollégiumban, a Széchenyi István Szakkollégiumban, a Láthatatlan Kollégiumban és az Erasmus Kollégiumban. Jelenleg a Közép-európai Egyetemen tanít. A londoni Centre for Economic Policy Research tudományos munkatársa, az Eltecon tanácsadó testületének és a European Trade Study Group tudományos bizottságának tagja. 2013-ban az MNB Popovics-díját kapta meg.

 

Oblath Gábor az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének és az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszékének tudományos főmunkatársa. 1975-ben szerzett közgazdász diplomát, 1995-ben kandidátusi fokozatot. 1975-től a Konjunktúra- és Piackutató Intézet (1987-től: Kopint-Datorg) munkatársa, majd kutatási igazgatója; 2000 és 2002 között a Kopint-Datorg IT elnöke. Vendégkutató volt a Helsinki School of Economics-on, a Brookings Institution-ban és a Finn Nemzeti Bankban; dolgozott az ENSZ EGB elemzési részlegénél, oktatott a CEU Közgazdasági Tanszékén. 2001 és 2008 között az MNB Monetáris Tanácsának, 2009- 2010-ben a Költségvetési Tanácsnak a tagja. Fő kutatási területei: makrogazdasági politika, gazdasági felzárkózás, külgazdasági versenyképesség, a makrogazdasági statisztikák módszertani kérdései. Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának és az MTA Közgyűlésének választott, nem akadémikus tagja. Szakmai eredményeit Káldor-díjjal és Fényes Elek díjjal ismerték el.

Teljes cikk: http://www.portfolio.hu/gazdasag/a_gazdasagi_stagnalas_szine_es_fonakja.10.197006.html

Kapcsolódó cikkek:

• Ördögi körben maradt a gazdaság
  Meglepetés-dezinflációval élénkített fogyasztást, szinte kizárólag állami beruházásokat és a választások előtti felpörgő közmunkát takar a magyar gazdaság növekedése – állapítja meg a Pénzügykutató. - Idén gyorsuló ütemű, de hosszabb távon nem fenntartható növekedést mutat a magyar gazdaság – a kedvező külső környezet és a rövid távon ható kormányzati és jegybanki beavatkozások nyomán. Az intézkedések megalapozatlanok és ellentmondásosak, amelyek választási évben erőltetett ütemet diktálnak, és látszólagos egyensúlyt teremtenek.
• Lengyel László - Surányi György: A magyar hanyatlás
  Csak olyan gazdaságpolitikával van esélyünk, amelynek meggyőződése, hogy Magyarország egyetlen útja Európa, ha gazdasága mélyen beágyazódik a világgazdaság, mindenekelőtt az Európai Unió és a szomszédok világába.
• Jobban élünk, mint négy év múlva
  A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Az álom, hogy utolérjük Ausztria fejlettségi szintjét, egyre távolabbinak látszik.
• Az elmúlt négy év egy vállalkozó szemével
  Első ránézésre elégedettnek kellene lennem. Azok közé tartozom, akiknek a jövedelemadója jelentősen csökkent, személyesen is, és az érdekkörömbe tartozó cégeknél is. Bevételeink devizában érkeznek, költségeink jelentős hányada forintban merül fel, tehát a gyenge forintnak is haszonélvezői vagyunk. Devizahitelem soha nem volt, a Graphisoft Park eurohiteleinek törlesztésére pedig biztos fedezetet nyújtanak az euróban rögzített bérleti díjak.

Megjelenés ideje: 2014 márc. 31. - Minden folyamat fenntarthatatlan, már középtávon megalapozatlan a gazdasági növekedés is -- ezt Várhegyi Éva mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

 

• Előző
• Tovább