Hírek

Az Orbán-rendszer gazdasági hatásairól

Részletek: Készült: 2014. március 17. hétfő, 01:09
Print; Találatok: 1621

Az Orbán-rendszer hazánkat visszafordította abba a zsákutcába, ahonnét a rendszerváltáskor sikerült kitörnünk. A felnőttek között újra növekedni kezdett azoknak az aránya, akiknek megélhetése közvetlenül a politika döntésétől függ, míg a piaci jövedelemmel rendelkezők száma és aránya legjobb esetben is stagnál.

Értelmezési nehézségek

Ideje, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve mérleget készítsünk az orbáni gazdaságpolitikáról és a 2010 óta Magyarországon bekövetkezett gazdasági változásokról.

A Magyarországon működő vállalkozások (szerencsére) ezer szállal kapcsolódnak Európához és a világhoz, a bezárkózó, önellátásra törekvő, a világtól elszigetelődő szocialista berendezkedés (ennek Ceausescu független, államadósságot felszámoló, önellátó gazdasága volt a szélsőséges példája) szétesése óta. A vállalkozók, a háztartások, a munkavállalók – az unió tagországaként ez a szabadság nem vehető el tőlük – bármikor a számukra szabadabb világot választhatják, ha az adózási és működési feltételek, a hitel ára és felvételének módja, a létfeltételek az állami gazdaságpolitika akarnoksága miatt elviselhetetlenekké válnak, ezért az orbáni gazdasági akarnokság is csak jelentős erőfeszítésekkel és gazdaságon kívüli kényszerek erőszakosságával ér el odáig, ami a megszokott: az államhatárokig.

A leltárkészítés azért nehéz, mert az elemzés tárgyául szolgáló folyamatokról tudósító információk feldolgozásának és szolgáltatásának műhelyei egytől egyig politikai kinevezettek irányítása alá kerültek, aminek a következménye a szokásosnál is gyakoribb visszamenőleges korrekció, amelynek az iránya mindig kiszámítható: a hivatalos és aktuális jelent a múlthoz képest kedvezőbb színben feltüntetni./ Csillag István

Az is nehezíti a tisztánlátást, hogy a kormánypropaganda napi gyakorisággal közöl rövid távú sikerjelentéseket, ami egy kedvező hónapban akár 8-10%-os elmozdulást rögzít, így rövid távon az a látszat, mintha folyamatos sikerfolyamban úsznánk, miközben a hosszabb távú (éves, többéves) összehasonlítás éppen ennek ellenkezőjét, helyben járást vagy visszaesést rögzít.

Az átfogó értékelés készítésének a másik nehézsége, hogy Orbánnak nincs összefüggő gazdaságpolitikája, csak egymásra hányt szavai a célokról. A parlamentáris demokráciákban a gazdaságpolitika célja a népesség jólétének, így fogyasztásának növelése, az egyenlőtlenségek csillapítása, és ennek megfelelően a gazdaságpolitika feladata a jólét feltételeit megteremtő kiegyensúlyozott gazdasági növekedés elősegítése, ezért már most megelőlegezem a következtetést: az Orbán-kormánynak, helyesebben az Orbán-rendszernek nincs gazdaságpolitikája. Orbán és rendszere nem a jólét növelésének és az egyenlőtlenség mérséklésének, ezek feltételei megteremtésének a célját követi, hanem kizárólag a hatalom megszerzését, megtartását, és a hatalom birtokában a legközvetlenebb híveinek tulajdonhoz és jövedelemhez segítését, a javak újraosztását tartotta és tartja fontosnak.

Téves feltételezések

A 2010-es választásokat megelőzően sokféle téves feltételezés volt forgalomban arról, mihez kezd a Fidesz sziklaszilárd politikai pozíciója birtokában. Ezeket Orbán és propagandagépezete maga is igyekezett hihetővé tenni. Az egyik jóindulatú feltételezés az volt, hogy széttöri a „megalvadt struktúrákat". Végrehajtja azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek az egyensúlyőrző gazdasági növekedéshez, átszabja a kádári „koraszülött jóléti állam" túlméretezett kereteit, így az egészségügyben, az önkormányzati és igazgatási rendszer túlburjánzó szerkezetében egyszerűsít, csökkenti az államháztartás kiadásait és kikényszeríti a működési hatékonyságot, ami a szocialisták ellenállása miatt nem sikerült a liberálisoknak.

A másik, ezzel éppen ellentétes feltételezés az volt, hogy a nyugalomra vágyó lakosságot a meghiggadt Orbán megszabadítja attól a fel-fellobbanó reformdühtől, amely a '95-ös szocialista–liberális stabilizáció idején „elvette" a családi pótlékot a középosztálytól, szerény összegű tandíjat fizettetett a diákokkal, tíz évvel később, a 2006-os egyensúly-helyrebillentéskor újra bevezette a tandíjat, ráadásként a vizitdíjat, hozzákezdett az egészségügyi szolgáltatás és finanszírozás rendszerének változtatásához. A kétféle, ellentétes irányú várakozáshoz harmadikként a gazdasági csodavárás társult, ami Orbán két bejelentésén alapult: a „nagyarányú és radikális" adócsökkentésen, amely felpörgeti a növekedést, és a kormányváltás miatt jóval olcsóbbá váló adósságfinanszírozáson, a csökkenő hitelkamatokon, ami a kieső adóbevételeket a kamatkiadások mérséklődésével ellensúlyozza, és végső hatásában az adósságráta visszaesését eredményezi. A két bejelentéstől várt gazdaságpolitika elhozza az egymillió új munkahely, a gyors és egyensúlyőrző gazdasági növekedés, a növekvő jólét eddig elérhetetlen csodáját.

Teljes cikk: http://nol.hu/velemeny/ment-e-a-vilag-elebb-gondolatok-az-orban-rendszer-gazdasagi-hatasairol-1450245