Hírek

A magányos kísértet

Részletek: Készült: 2014. január 26. vasárnap, 13:24
Print; Találatok: 1506

Kedves Bogdan! Már régen vártam varsói nyílt leveledet. Hiszen 2009-től elrémülten nézted a magyarországi változásokat. Rosszat sejtettél a Fidesz kétharmados győzelme kapcsán. Először Magyarországot féltetted önmagától, most már Lengyelországot félted tőlünk. És mindkettőnktől Európát.

Leveledben joggal figyelmeztetsz: a nacionalizmus és a populizmus kísértetként járja be a többszörös válságban lévő Európát, és félő, hogy a „budapesti gyors befut a varsói Központi pályaudvarra”. Nem merem állítani, hogy nem így van és nem így lesz. Ha mégis néhány ellenvetést teszek, azt eltérő szemszögem okozza és a remény: a magyar, magányos kísértet.

A dekadens Európa védelmében

Óvatosan emlékeztetlek, hogy Európa végét, az európai föderáció széthullását túl sokszor hirdették már meg – ma is él, és bővül. Országok és népeik, elismerem, lehet, hogy titokzatos okokból, de Európába, sőt, az euró-övezetbe vágynak. Senki nem lépett ki. És ami ennél is lényegesebb, a 2008 óta hangoztatott euró-övezeti válság, az euró szétesése már lekerült a címoldalakról. A dél-európai országok akut válságai fokról-fokra átmentek lassú kilábalásba. Északnyugat-Európa a brit szigetektől a Benelux és a skandináv államokon, Németországon át Ausztriáig és a Baltikumig a globalizált világban versenyképes gazdaságokat, kezelhető adósságokat, és immár a választók többségével legitimált kormányokat mondhatnak magukénak. Ezeket az országokat is bejárta a populizmus és nacionalizmus kísértete, de egyikben se jutottak kormány közelbe. Se a holland, se a finn szélsőségesek nem kormányoznak. A feszültséget az okozza, hogy ezeknek a nettó befizető, hitelező országoknak a szavazói úgy vélik, hogy akár nemzetállamuk, nemzeti pénzük, akár a fejlettek közössége jobban szolgálja az érdekeiket és értékeiket, mint együttműködésük az adós, versenyképtelen, érdekeiket és értékeiket el nem ismerő délkelet-európai országokkal./ Lengyel László

Az európai föderáció erejét tanúsítja, hogy a másutt fegyveres vagy kereskedelmi háborúkba, szakításokba torkolló válság – az amerikai polgárháborútól a jugoszláv föderáció széthullásáig -, itt békés tárgyalások keretében, ha lassan is, de a megoldás felé tart. A gazdasági csőd után súlyos társadalmi válságokba zuhant délkelet-európai országokban is, Portugáliától Görögországig, Itáliától Bulgáriáig sikerült nemcsak a polgárháborúkat megúszni, de sehol nem születtek diktatúrák, és a populista/nacionalista kísértetek nem kerültek hatalomra. Ma sehol nincs Európa-ellenes, nacionalista-populista párt hatalmon. Valamennyi délkelet-európai ország elfogadta az európai – az EU-IMF - válságkezelés normáit. Franciaország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Szlovákia valamiképpen a két övezet közé szorult. Esélyük volt és ma is van az északnyugati tömbbe való közvetlen bejutásra, de elitjeik elhibázott reakciói ennek akadályát képezik.

Egy populista/nacionalista kétarcú kísértetről beszélsz, amihez én hozzátenném a másik rossz- és kétarcú kísértetet: korrupció/kormányzásképtelenség. Lássuk be, hogy a válságból történő sikeres kijutásnak a kormányzóképesség, a tisztakezűség legalább annyira feltétele, mint a nacionalista és populista veszélyek legyőzése. Kormányzóképes politikai, gazdasági és társadalmi keverék, és a korrupció kizárása nélkül nincs kiút. Az északnyugati államok kormányai, alkotmányos intézményei kikeverték a maguk koktélját és nem lopnak – ezzel bizalmat szereztek. A köztes országokban valami hibádzik: a francia szocialisták nem tudnak kormányozni, igaz, nem lopnak, a lengyel jobbközép kormányzóképes, de lop. A délkelet-európaiak többnyire korruptak és kormányképtelenek voltak, mára kezdenek létrejönni kormányzóképes és viszonylag tisztakezű kormányzatok.

Teljes cikk: http://nol.hu/velemeny/20140125-a_maganyos_kisertet

Kapcsolódó cikkek:

Kísértet járja be Európát - Magyar–lengyel levélváltás
Kedves Laci! Rég nem írtunk egymásnak. Nagy kár. Az idő, amelyben van szerencsénk élni, Magyarországon és az Európai Unióban is teljesen a feje tetejére állította a valóságot. Magyarország sem olyan, mint amilyen 2010 előtt volt, és az Európai Unió sem olyan, mint amikor csatlakoztunk hozzá. Gyötör minket a válság, és ahol gondok vannak, ott démonok születnek, ahogy ezt már megtapasztaltuk közös európai történelmünk során.