Vannak, akik sodródnak a történelemmel. Mások alakítják.

 

Egyesek szerint a politika hullámain nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ön azonban nemcsak megőrizte, hanem hajót épített, irányt mutatott, és ha kellett, maga is evezőt ragadott.

 

Vannak, akik vihartól tartanak, mások a biztos pontokat keresik – de egy jó kapitány mindig képes megtalálni a megfelelő irányt, ha ismeri a célt.

 

Kívánok Önnek jó egészséget és további erőt munkájához! (Sulyok Tamás független államelnök születésnapi jókívánsága Orbán Viktor miniszterelnöknek) 

 

Hát akkor ne teljen el úgy június első napja, hogy nem szólunk néhány szót május utolsó napjáról, kicsit megkésve, de határtalan szeretettel. Erről a némely precízen beazonosítható körökben pirosbetűs, hálaadó szentmiséért kiáltó ünnepnapról, illetve ezzel összefüggésben a kiválóan vasaló borsófőzelékes emberről, minden közjogi méltatlanságok legjelentéktelenebbikéről, akinek elfelejtettek szólni, hogy ez már két évvel ezelőtt is ciki volt. Vagyis már két évvel ezelőtt, 2023. május 31-én – amikor kereken 60 éves lett a modern népnyúzás szuverén, illiberális, dakota állócsillaga – sem volt menő szolgaian ragacsos szabadversekben dicsőíteni a saját személyi kultusza oltárán ájultan heverő hadvezért. Pedig két évvel ezelőtt még nem az volt, ami most van, még a legoptimistábbak legvadabb álmaiban sem jelent meg annak a lehetősége, hogy esetleg még az is lehet, hogy a 60. születésnapja után nem ő fog uralkodni legalább még annyi ideig, mint a 62. életéve betöltése után is uralkodni méltóztatott Horthy Miklós vagy Kádár János. Ma már ennek a valószínűsége sokkal csekélyebb, mint tíz éve vagy két éve volt, bár alábecsülni soha nem szabad annak az embernek az elszántságát, akinek a bukás nem biztos, hogy az unalmas ellenzéki szerepet, a parlament leghátsó padsorának komfortos székét jelenti. Nemcsak a pénz, a hatalom és világpolitikai tényezőség forog kockán, hanem annál sokkal több.

De ne csapongjak, mint a harcosok klubjának nem csupán digitálisan (fél)analfabéta szárnya. Az első és lényegében az egyetlen dolog, ami eszembe jutott erről a valósággal enyhén szólva is sajátos kapcsolatban álló dörgedelemről, hogy egyáltalán nem szeretnék úgy tenni, egyúttal másoknak sem javasolnám, hogy úgy tegyenek, mintha ennek a figurának – aki már eleve úgy rongyolt neki az előre pontosan tudhatóan színtelennek, szagtalannak és dicstelennek ígérkező, súlyos kényszer szülte államelnöki karrierjének, hogy behazudta, hogy az édes jó apja a kommunista terror ártatlan áldozata volt, miközben valójában csak egy nyomorúságos náci szimpatizáns, egy szélsőjobboldali, antiszemita ügyvéd volt – lenne akármilyen csekély beleszólása abba, hogy amíg ő a Sándor-palota, addig mit gondolhat, mit mondhat ki hangosan, hova mehet, kit köszönthet fel, és egészen pontosan mit írhat bele abba a köszöntőbe. Pontosan úgy, ahogy jó lenne azt a színjátékot is a helyén kezelni, hogy Sulyok Tamás volt oly szuverén és autonóm független közjogi tényező, hogy visszahajította az elvtársi parlamentnek a veszélyhelyzeti törvényt.

 

Igazán meg vagyunk hatódva könnyekig, csak nem értjük, hogy és akkor mi a fene van? Tizenöt év kétharmados pöffeszkedés után rohadtul fárasztó, amikor a kirakatdemokrácia még megmaradt foszlányait próbálják elbábozni ezek a derék jogászok. Természetesen Sulyok Tamásnak – akit én azért sem nevezek szatyor fingnak, mert valaki más előttem már szatyor fingnak nevezte, és nem szeretek mások tollazatával ékeskedni – egyáltalán nem a szóban forgó jogi fércmunka tartalmával van szemfényvesztésileg baja, hanem az elfogadás módjával (többek között: megsértették a törvényjavaslathoz kapcsolódó indokolás újraszerkesztésének szabályait). Nos, megnyugodhat: majd megoldják az elvtársai, átírnak pár vesszőt, kis- és nagybetűt, és a köztársaság nélküli köztársaság elnöke pedig majd jól aláírja, mert más lehetősége úgyse lesz. Veszélyhelyzet pedig akkor és addig lesz, ameddig a jó kapitány úr parancsolja.

Ezzel szemben majd akkor lesz érdemes komolyan venni az alkotmánybírósági elnökből lett kesztyűbáb államelnök urat, ha sikerül a saját lábára állnia, és a születésnapját ünneplő gazda talpának csókdosása mellett szót emelni azokkal az ALKOTMÁNYOSSÁGGAL szembeni brutális támadásokkal kapcsolatban, amelyeket ez a bizonyos gazda csak az elmúlt hetekben indított azért, hogy megússza a kapitánycserét.

 

Majd akkor lesz érdemes komolyan venni Sulyok nertársat, amikor eléri az ingerküszöbét és szóvá is teszi, hogy a poloskairtó nagytakarítási törvény hasba rúgja a sajtószabadságot, korlátozza a civil társadalmat, és alkotmányellenesen, visszamenőleges jogalkotással óhajtja elvenni a magyar állampolgárok adójának 1%-át, mint valami harmadik világbeli banánköztársaságban.

 

Majd akkor lehet komolyan venni ezt a hajlott gerincű nyomorultat, amikor mond valamit arról, hogy az általa nyilvánosan felszopott felköszöntött ünnepelt bizonyítékok nélkül hazaárulással és ügynökvádakkal rágalmazza a kihívóját.

 

Vagy ha majd feltűnik neki, hogy a politika hullámain szerinte irányt mutató műanyagjogász gazdája szintén a jog meghágásával, az alkotmány semmibe vételével pusztítja el a fővárost, és több mint másfélmillió magyar honfitársa számára sodorja veszélybe a közszolgáltatásokat.

 

Majd akkor kell komolyan venni ezt a minden becstelen államelnökök paródiáját, amikor belehasít a jogász lelkiismeretébe, hogy kurvára nincs rendben az alaptörvényben biztosított szabadságjogokat semmibe véve szigorítani a gyülekezési törvényt, korlátozni a szólásszabadságot. Azaz a gyermekek védelmére hivatkozni a négy fal közé száműzni a Pride-ot, miközben a gyermekvédelemben a bántalmazó rezsim janicsárjai számolatlanul szedik áldozataikat.

 

Majd akkor kérheti ki magának a szatyor fing minősítést ez a tekintély nélküli alászolga, ha kiáll azok mellett a honfitársai mellett, akiket  kapitány úr rezsimje szintén jog- és alkotmányellenesen meghurcol, megszégyenít, mert nem óhajtanak a rezsim hasznos idiótáiként a rezsim politikai céljainak szolgálatába állni.

Reggelig sorolhatnám, hogy az elődje csúfos bukása nyomán kényszerállamelnökké ütött Sulyok Tamásnak hányszor kellett volna megszólalnia, felháborodnia, nyilvános Facebook-posztban tiltakoznia az ellen, amit Tisztelt Miniszterelnök Úr és bandája elkövetett csak az elmúlt néhány hónapban. Ehhez képest kussolt, és még akkor is maszatolt, amikor a szerinte hajót építő, irányt mutató főnöke lepoloskázta a saját honfitársai egy részét. Belátom, ehhez a puhatestű, gyáva, megalkuvó, államelnökhöz méltatlan viselkedéshez tökéletesen passzol ez az orrfacsaró születésnapi köszöntés, nem pusztán azért, mert egyáltalán megszületett, hanem azért is, mert ugyanúgy nem sikerült privátban lerendezni, mint ahogy a NER elsőszámú aranyásója, az érdekházassága nyomán milliárdos osztalékokban és százmilliós luxusautókban dúskáló Várkonyi nagysága és az ő hites ura, a szellemileg rövidnadrágos gázszerelőből lett Forbes-listás milliárdos sem bír diszkréten, felhajtás és propaganda nélkül jótékonykodni (jelentése: valami alamizsnát visszaadni a lopott szajréból). Cserébe feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy egy kisebb település éves költségvetésébe kerülő ruházatban, reflektorfényben vagdossák ünnepélyesen a szalagot.

 

Hát akkor Isten éltesse, Miniszterelnök Úr, egyetértek az alászolgájával: a politika hullámain valóban nehéz megtalálni az egyensúlyt, ezért ön nem is próbálkozik vele. Kicsit késő is volna hozzá, miután 15 éve az egyetlen irány és cél az, hogy minden a mienk, ami meg nem lehet, az pusztuljon, rohadjon; aki nincs velünk, azt eltakarítjuk. Több, mint szimbolikus, ahogy jogvégzett erkölcsi árvízkárosultak tizenöt éve a joggal való visszaéléssel, szándékos károkozással, a hatalommal és a hivatalukkal való visszaéléssel, zsarolással és megfélemlítéssel uralkodnak, védik egymást, védik a koncot és időről időre felköszöntik egymást. Hát jó egészséget kívánok én is mindannyiuknak, lehetőleg minél hosszabb életet, hogy legyen idő meglakolni mindazért, amit ez ellen a jobb sorsra érdemes ország ellen elkövettek.

 

Cikk: https://www.kolozsvaros.com/2025/06/01/vedik-egymast-vedik-a-hatalmat-...

 

youtube / videó

 

Orbán Viktor születésnapjára / Készült: 2023.05.31

Húsz év múlva / Készült: 2021.06.01
Azt mondta a kedves vezető tegnap a parlamentben, ha veszít is jövőre, akkor is marad a nyakunkon, illetve a mostani ellenzék nyakán, és még húsz évig fog ücsörögni képviselőként az ódon falak között. Vajda ugrott be elsőként, meg a hegyei, akiknek a jege húsz év múlva az ő szíve voltak, amit nem bántott már a szenvedély. Másodjára a most megült születésnap, az ötvennyolcadik, ami alapján Orbán azt delirálja, hogy hetvennyolc évesen még ott rontja a levegőt. Aztán sorban az ellenzéki léte kordonbontással, a haza ellenzéki létének tagadásával, és mindazzal, ami ebből fakadt.

Nincs ezzel semmi baj, csak simán gyomorforgató / Készült: 2018.06.01
Hiába próbáltam elviccelni reggeli posztomban a voluntarizmuson alapuló személyi kultusz szorgalmas építésének legújabb fejezetét, tulajdonképpen marhára nem vicces. Nem vicces, nem szórakoztató, de legalábbis érthetetlen annyira, hogy megérjen néhány szót. Még akkor is, ha egy toleráns, liberális, nyitott ember – vallásosságon, vallástalanságon, hiten, meggyőződésen innen és túl – normális esetben egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy hol, ki, mikor, kiért, miért könyörög, eskedel, és mond imát.

• Előző
• Tovább