Azt mondják elemzők, hogy senki nem fogja a füle botját sem mozdítani amiatt, hogy a pillanatnyilag megismert tervek szerint a putyini jogalkotás egy aranyos, pirospozsgás, csaknem ártatlan képregény-szörnyike ahhoz képest, mint amit a Kreml urának legjobb tanítványa hosszú vajúdás után most megszült. Átláthatósági törvény a neve, egy bizonyos Halász János nevű bába segédletével látta meg kedd éjszaka 23:58-kor a napvilágot a kis lidérc. Amúgy nincs itt semmi látnivaló, emlékezzünk csak a 2018-as Figyelő-listára, melyben kijelölték nagyjából, sőt össze is számolták a saját szlengjükben spekulánsnak mondott, a nyílt társadalmat szorgalmazó üzletember és gondolkodó embereit. Igaz, akkor még nem törvényről volt szó, rá is került egy-két kakukktojás a lajstromra, például olyannak a neve, aki már nem élt, vagy olyannak, akinek az volt a bűne, hogy mondjuk egy egyszerű titkárnő volt teszem azt egy roma egyetemistákat segítő programban.  

 

Bár, ha Gogolák elvtársnőre gondolunk a Tanúból, akkor tudhatjuk, hogy egy rövid asszisztensi szoknya is gyanút kelthet a hatalom éber őrszemeiben. Egyébként is, mit keres ott, ha köze van a munkájának valami sátáni eszmének, ha nincs, hagyjuk meg a tényeket a nyugat ópiumának. Annak a levadászó főpróbának is már jó tíz éve, hogy rendőrök szálltak ki az Ökotárs Alapítványhoz, bilincsben vitték el az elnökét. A társadalom szeme láttára, most is látszik: alig érti valaki, hogy a most beadott, és nagy valószínűséggel még a budapesti Pride előtt elfogadandó, törvénynek látszó furkósbot mindannyiunkat érint, kivétel nélkül. Az ilyesfajta szabályozások azokra húzhatóak rá, akikre a kényszerzubbonyt éppen rá akarják szabni. Az, akin még nincs, örülni fog, hogy lám-lám, micsoda emberség, kár volt farkast kiáltani. A tavaszi nagytakarítás beváltott orbáni fenyegetése maximum közönyre, vagy apátiára elegendő, szó nincs arról, hogy kaszát – kapát ragadjon mindenki, aki nem akar olyan szobában lakni, amelynek az ajtaján belülről nincs kilincs. Egyébként akármilyen borzalmas perspektívának látszik a román szélsőjobb tarolása – amely még akkor is beláthatatlan következményekkel fenyeget, ha netán sikerül vasárnap megállítani a Simion képében jelentkező második világháborús kísértetet – abban az országban kiabál már az is, aki véget akar vetni a nyugattól való elfordulásnak, meg mindannak, ami abból egyenesen következik. Mert tudja, vagy sejti azt, amibe félünk belegondolni. Még akkor is, ha az erdélyi magyar szavazók védekezőképességét erőteljesen kikezdte Orbán Viktor kiállása a fedőnéven mostanában patriótának nevezett fasiszta eszmék román terjesztője. Ennek hatását talán tapasztalhatjuk a 2026-os magyarországi választáson is. Esetleg előbb-utóbb a hazai szavazók is rájönnek arra, hogy a magát örökösnek képzelő miniszterelnök számára ők sem magyarok. Vagy állampolgárok, vagy valakik. Hanem egyszerűen valamik, eszközök a pénzhez és hatalomhoz való folyamatos hozzáféréshez. És akkor talán eljön majd az idő, amikor már a hatvanpusztai pasalikban sem lehet beszedni békekötvények árát, hogy folytatódjék a végeláthatatlan békeharc. Remélhetőleg Simion és a többi hasonló pajtással számolgatják majd a közös áristomban a hazájukért kapott fabatkát.

 

 

Cikk: https://www.klubradio.hu/adasok/nincs-itt-semmi-latnivalo-jozsa-marta-jegyzete-152562