Micsoda fejlődéstörténet az Orbáné. Nem semmi, ahogy eljutott a „Ne mi nyerjük a legtöbbet” elhíresült mondatától a mai harácsig. Az sem hétköznapi teljesítmény, hogy a 2006-os „Hazudtak reggel, hazudtak délben, hazudtak este” szózuhatagtól ma már igen távol áll, hiszen ő a nap minden órájában füllent, csúsztat, mellébeszél, de leginkább hazudik. Nem említem az egész étlapot, holnap estig sem érnék a végére, csak, ami a mai életünket rontja tovább. Kezdjük Paks II.-vel. Hetekig tagadták hű szolgái, hogy áll az építkezés, pedig már a mélyépítési munkák elején megcsúszott a föld. Hiába készült erről fotó, tagadták. Arról is kiszivárogtak hírek korábban, hogy az egyik alvállalkozó elbocsátja a dolgozóit. Ma már ismerjük a részleteket, maga a Roszatom és fővállalkozó cégének két vezetője keveredett súlyos korrupciós ügybe. A Orgenergosztroj Intézet így bajba jutott, ezért tömeges elbocsátásba kezdett az atomerőmű építkezésén. Már régen látni, hogy Orbán sebbel-lobbal megkötött atomerőmű szerződése nehezen, és egyre drágábban teljesíthető, most legalábbis egy időre – biztosan elakadt.

 

Megint előjött a szájhős a Covid-járvány sikeres kormányzati kezelésével, hencegése azonban gyorsan ellene fordult, hiszen ismét a címlapokon a borzasztó szám; több mint 47 ezer haláleset, a milliárdokért megbindzsizett és használhatatlan, ma is raktárban porosodó lélegeztetőgépek árnyékában ez különösen szomorú. Lakosságarányosan Magyarországon halt meg a legtöbb ember közvetlenül a Covid vírus miatt.

 

Elképesztő propaganda kíséri már évek óta a családbarát kormány támogatási szisztémáját, az eredmény sokkoló; éppen pénteken közölték az újságok: tavaly 7725-el kevesebben születtek, mint az előző évben, és azt megelőzően is folyamatosan csökken Magyarországon a születésszám.

A magyar kormány annyira jól kezelte az inflációt, hogy nálunk volt az unióban a legmagasabb, majdnem 25 százalékos az élelmiszerek árának emelkedése. Vegyük hozzá a szintén világrekorder 27 százalékos áfát, hipp-hopp látjuk, milyen jól élünk. Alig másfél éves nyugalom után ma ismét emelkednek az árak, a nyugati országrészben lakók közül egyre többen Bécsben ejtik meg a nagybevásárlást. Megéri, olcsóbb. Orbánnak a valóság fordított tükörképében persze ez úgy látszik, megelőztük az osztrákokat, őt aztán igazán nem zavarja, hogy ez éppen negatív árverseny. Mert amikor előre megy, valójában hátrál, egészen pontosan egy már lejárt recept szerint működő politikai rezsim, a totalitárius hatalomgyakorlás felé. A rendeleti kormányzást lehetővé tevő rendkívüli állapot folyamatos meghosszabbításával egyre jobban szorítja keretek közé a mi életünket. A minap beszéltem egy szakemberrel, akit frissen rúgtak ki az egyik minisztériumból. Elmondta, ma már nincs olyan döntés a hivatalokban, amit nem maga a miniszterelnök kezdeményez, de legalábbis nem ő hagyná jóvá. Van, hogy a szemétszállítás megreformálásáról, egy nappal később mondjuk már az építészeti szabályok megváltoztatásáról delirál. Az apparátus pedig mindent végre is hajt. Bevezetik például az új szabályozást az igazságügy területén próba nélkül, és olykor egy egész szakma áll értetlenül, küzd a hibás programokkal, a nem működő rendszerekkel, de nem baj, a főnök mindent gyorsan, egyeztetés nélkül akar.

 

Vannak teoretikus, vagyis kevésbé gyakorlatias oldalai is ennek a hatalomgyakorlásnak. Itt van mindjárt a szuverenitásvédelem. Ennek hazugságai mögé bújva eladja az Arab Emirátusoknak Magyarország egyik területét, a zuglói pályaudvart, mégpedig azzal a szerződésbe foglalt kitétellel, hogy semmilyen magyar szabályozás nem érvényes, ami az építkezés útjába állna, s ami máskülönben mindenki másra érvényes e hazában. Puff neki. Azért ez már ámokfutás, aminek csak vége lesz már, reméljük hamarosan. Bár ezt nyilván nem hiszi el, inkább azt képzeli, és dúdolgatja magában: „Én mindent túlélek.” Egyébként lehet, a kérdés inkább az, hogy ez hol és mikor végződik?

 

 

Cikk: https://www.klubradio.hu/szabadsag-klub/repulorajt-rozsa-peter-jegyzete-150119

 

nepszava.hu

youtube / videó

hirklikk.hu