Amiben élsz
- Részletek
-
Készült: 2024. április 25. csütörtök, 07:17
-
Találatok: 1737
Menczer Tamás pedig megvédte. Hogy mit, az nehezen eldönthető, mert Magyarországról beszél, ám abba a hibába esik (vagy bűnbe gusztus szerint), hogy a Fideszt és annak mindenható urát azonosítja ezzel a szerencsétlen országgal, ami ellen kézzel-lábbal szoktunk tiltakozni. Sikertelenül. Pedig elég sok minden másképpen volna, ha ilyen alapvetésekkel tisztában lenne a Párt, az efféle reményeink azonban hiábavalóak.
Nos tehát, hogy Menczer szavaival éljünk, „
Joe Biden háborúpárti kormánya ismét demokráciajelentésben támadja Magyarországot, ennek oka pedig az, hogy Magyarország a béke pártján áll”. Nem sok, ami Menczertől telt, de ennyi sikerült. Csupán annyi a zavar, hogy ebben a demokráciajelentésben egy rohadt szó nem esik sem háborúról, sem békéről, ellenben név szerint említődik benne például a nemzet veje (sok más mocsok mellett).
Illetve, ha jobban megvizsgáljuk a szöveget, még dicséret is található a sorok között, ha a katasztrófa szemüvegén át nézzük. Ugyanis a jenkik megnyugtatnak mindenkit, hogy bár – s ez itt az én szavam – amúgy ganyé az egész ország, de a javára írható, hogy politikai gyilkosságok nem történnek benne. Biztosan nem hallottak a felcsúti juhászról és az osztrák nyugdíjasról, de az a történet már legendárium, és nem is bizonyítható.
Mindemellett, ahogyan oldalakon keresztül sorolja a dokumentum a Fidesz – és a kedves vezető – minden bűnét, amit a demokrácia és a jogállam ellen elkövettek, azt a rezsim javára írja (a gyilkosságok elmaradása mellett), hogy itt nincsenek politikai foglyok, nem tűnnek el emberek, és politikai okokból nem kínoztak meg senkit. Ebből is látszik, hogy a legsötétebb diktatúrákhoz viszonyítanak minket, és örömmel állapítják meg, hogy a NER (még) nem az.
Nos, ehhez képest háborúzik és békézik Menczer, ahelyett, hogy megköszönné a viszonylagos dicséretet, de a jelek szerint ezeknek semmi nem elég. Az sem, hogy nem sokkal az amerikaiak előtt az Európai Parlament is kiadott egy állásfoglalást, amelyben jóindulatúan kies hazánkat választási autokráciának nevezte. Ami szintén nem egy boldogság, viszont a válasz arra is háború volt meg béke, illetve genderezés és a többi. Ez így süketek párbeszéde.
Illetve nem is az, mert mindkét szöveg (az amerikai és az európai is) készítői tisztában vannak azzal, hogy megállapíthatnak és jelenthetnek akármit, semmi nem fog változni, mert a dumáláson kívül jószerével tehetetlenek. És az sem teljesen világos, kinek készülnek ezek a szövegek így, mert mi idebentről ezt az egészet tudjuk, sőt, érezzük is, tankokat viszont a felszabadításunkra nem fognak küldeni, mert nem is tehetnék.
Az az érzetünk támadt, mint amikor olvastuk Faludy Pokolbéli víg napjaim című önéletírását, s abban, amikor Recskről szabadulnak a foglyok, kijőve a kőbányából a parasztbácsi kenyérrel várja a rabokat, és megnyugtatja őket: mindent tudunk. Valahogyan így tud mindent a körülöttünk lévő világ azzal a különbséggel, hogy a mi kőbányánk még aktívan működik, szenvedünk benne, és még látni sem lehet szabadulásunk óráját.
Vannak dilemmák, hogyan is valósulhatna ez meg. A józanabbja (vagy pesszimistábbja) arról van meggyőződve, hogy a rezsim választáson le nem váltható. A forradalmat is elvetik rend szerint, mert tisztában vannak a magyarok szolgalelkűségével, és ebben is van valami, illetve talán ez a minden. Harmadik lehetőség, hogy a diktatúra önmaga súlya alatt roskad össze, és működtetői egymást fogják fölzabálni, és vannak is erre utaló jelek.
Ilyesmiken gondolkozva mindeközben az ember eszébe jut Faludy megint, és az, hogy az ő – és társai – szabadulását az hozta el, hogy Sztálin papa földobta a talpát, és akkor innentől mindenkinek a képzeletére bízom a párhuzamok fölfejtését. Mert momentán ott tartunk, hogy már az egész világ tisztában van azzal, mi az, amiben nekünk élni adatik, de, mint már említettem, tudjuk ezt mindenféle jelentések és dolgozatok nélkül is.
Azt is, hogy ezektől változni semmi nem fog, nem jönnek testvéri tankok, sem széplelkek, hogy helyettünk a fülke magányában a megfelelő helyre tegyék az a nyüves ikszet. Azaz újra, már megint – mint mindig – oda kell kilukadnunk, hogy a sorsunk a saját kezünkben van. Nem egy nagy megállapítás, viszont a fentiek miatt benne van a lehetetlen küldetés miatt érzett düh és elkeseredés, meg az, hogy az ember egyedül nem megy semmire.
Illetve nincs is annyira egyedül, mert az is látható, hogy az amerikai jelentésről szóló írás alatt a kommentszekció ugyanolyan következtetésre jut, mint az ember, és mégis az van, hogy a rengeteg apró düh és elégedetlenség nem áll össze egy nagyobb egésszé, nincsen meg sehogyan sem a kritikus tömeg, amely a háborgásból átcsapna valamilyen másfajta minőségbe, tehát csak azt állapítja meg, milyen trágyadomb, amiben él. És ennyi.
Kapcsolódó cikkeink:
A fűrészlábú szöcske esete a kereszténységgel / Készült: 2023.10.30
A Nagy-Szénás hegy ormára valakik engedély nélkül odasuvasztottak egy keresztet még régebben. Mindennapos eset kies hazánkban, hogy itt-ott, a legváratlanabb helyeken és időkben keresztek jelennek meg akárha bolondgomba, hirdetve ha nem is Isten, de Orbán dicsőségét leginkább. De ebben a tragédiában most ne merüljünk el. Ahogyan abba se gondoljunk bele alaposabban, hogy a legújabb népszámlálási adatok szerint milyen iszonytatóan zuhan azok száma, akik kereszténynek vallják magukat.
Orbán békelázas / Készült: 2023.03.11
Mindig felüdülés doktorminiszter kegyelmes urunkat péntekenként az éter hullámain át hallgathatni, ahogyan a heti evangéliumban világosítja meg elménket, csepegtet reményt szíveinkbe az ő mérhetetlen bölcsességével. Elmagyarázza mi miért van, ha nem tudtuk volna. Tegnap kiderült például, hogy a „háború rossz, a béke jó”, ami hangulatában erősen hajaz az Állatfarm jelmondatára, miszerint „négy láb jó, két láb rossz”. Sőt, Orbán kegyelmes urunk még azt a fordulatot is onnan kölcsönözte, Jones gazda sorsára mutatva, akit nem akarnak az állatok, hogy visszajöjjön, minálunk pedig ilyen Gyurcsány, akivel mindenkit riogatni lehet.
Ribancarcú-e Orbán Viktor vajon? / Készült: 2023.01.29
Miután szeretett vezérünk Ukrajnát „senkiföljének” nevezte a maga kéretlen és tapló stílusában egy, az övéi közt elhangzott beszédben (kappanhang, szájnyalogatás), helyzet keletkezett, és az ukrajnai magyar nagykövetet is bekérették az ottani külügybe, hogy elbeszélgessenek vele. Sőt, kilátásba helyeztek más intézkedéseket is. Ugyanabban a beszédben elhangzott az is, hiába minden, úgyis Putyin nyeri a háborút, és ezt sem igazán kellett volna erőltetni, mert mindenféle bajok lehetnek belőle.
Orbán atyuska / Készült: 2022.03.01
Kocsis Máté tegnap egy nagyívű gondolatmenetet eresztett meg háborúról és békéről rengeteg bölcsességgel, akárha napkelet, aminek a végén csöndre intett mindenkit szerte Neriában. Mert, mint kifejtette: „most engedni kell a kormány tapasztalt, higgadt, megfontolt vezetőjét ebben az ügyben dolgozni”. Egészen őszintén száradt ki az ember torka, hogy sem köpni, sem nyelni nem tudott ettől az indoklástól, amiben az lenne a baj, ha Kocsis Máté ezt komolyan is gondolná, ez azonban momentán nem eldönthető. A frakcióvezető képe Orbánról, amit elibénk tárt, a gondoskodó atyuskáé a három jelzőjével, miszerint: tapasztalt, higgadt és megfontolt.
Sült vér és tücsökcomb, Németh és Kövér / Készült: 2022.02.20
A Fidesz a NER élcsapata. Miként elődje, az MSZMP volt a munkásosztályé, ha élnek még olyanok, akik emlékeznek az Orbán előtti időkre, amellyel csak az volt a baj a kedves vezető kijelentése szerint, hogy nem ő terpeszkedett a trónon. Most azonban már teljesült az ifjúkori vágy, ott ül az erkély mélyén, él és uralkodik örökkön örökké, ámen. Mindeközben azonban a Fideszben is vannak az élnél is élebbek, a krém a pártban, a különösen szépek és okosak, mint amilyen például Németh Szilárd vagy épp Kövér László. (Hogy a többit ne is említsük, csak szőr mentén Kósát.)
Amiben élsz / Készült: 2021.08.02
Mondhatnám, hogy unalmas, ha nem szórakoztatna fenségesen az a habzás, ami a NER-ben ezekben a hetekben a szivárvány és a térdeplés körül kialakult, mintha ezen múlna az életünk. És lehet, hogy tényleg ezen is múlik. Fölvetülhet az is kifogásként, amikor újra és újra, most itt a hét végén és a belőle fakadó hétkezdeten mondjuk Deutsch fideszistával foglalkozom, hogy miért, és nincs-e ennél fontosabb dolog. Momentán nincsen. És nem csak ezért, mert ez látványos, de ahogyan a nagyközönség tartja, terelés a még nagyobb ganyéságok feltárásától, hanem, mert ilyen terelések már nincsenek.
