Hírek

Én vagyok a Mehemed

vgy_hagbusHa nem látták volna, elmesélem, amikor az Agymenőkben Wolowitz űrhajós volt, s visszatérvén az anyaföldre önmagát csak ekként tudta meghatározni és értelmezni. Miután szüpögve és sírdogálva, először hangosabban majd egyre halkabban mondogatta, én űrhajós vagyok, és aztán elhalt az önazonosság bizonygatása, azt is elmesélte a kedves feleségének (Bernadett), hogy ha ez a tudat (űrhajós) nincsen neki, akkor semmilye sincs, és az énje föloldódik a nagybüdös semmiben.

Vannak ilyesmi kényszerek, hogy az ember hogyan látja magát. Az éntudat kialakulása egyben kiemelkedés a nagy, közös sötétségből, mert itt azt is meg kell jegyeznünk, például az irodalomban milyen mérföldkő volt Endéhuanna, a költőnő megjelenése (Kr. e. 2200 körül), aki verseiben először határozta meg önmagát egyéniségként, mint aki az arctalan tömegtől különbözik. De ugyanígy említhetnénk a csecsemőt is, akinek idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, a tükörben ő látszik, illetve, hogy az ujj, amit szopogat a sajátja és nem másé.
 
Lényeges állomások ezek, amelyek előre vezetnek, de van, aki ezen az úton visszafelé halad. Ilyen doktorminiszter urunk is, név szerint Orbán Viktor, aki arctalan tömeg lenni nem tud, hanem legszívesebben a világ uraként, esetleg annak teremtőjeként értelmezi önmagát. Ezt látja a tükörben, ha belenéz, és nem azt, amit mi, amikor őt nézzük, de még nem tapasztaltuk tőle, hogy a külvilág felé is ki kelljen jelentenie, ki is ő, mert különben megállana a világ folyása, vagy az égről lehullanának a csillagok. A váratlanságok veszélyesek.
 
Ilyen helyzetek azok, amikor nem papírból kell mesélnie őkegyelmességének, hanem rögtönözni a választ olyan egészen egyszerű kérdésekre, miért lop, miért a mi pénzünkön röpköd, és más hasonló cuki kurvaságok. Ezekre szokott jönni a lehengerlő válasz, amelyről, illetve amelyekről azt gondoltuk eddig, hogy a gonoszság bizonyítékai, de alaposabban belegondolva egy gőzölgő elme párolgásai csupán. Ilyenek, mint ismeretes: boldog karácsonyt, nőügyekkel nem foglalkozom, vagy pedig a napszaknak megfelelő köszöntés.
 
Mondjuk jó reggelt, és a hozzá kapcsolódó bamba pofa. Ebben a kis csokorban történt előrelépés legutóbb, amikor valami isteni szerencse folytán idegen kezekben (értsd, nem a házisajtó) lévő mikrofon került doktorminiszter urunk szőrcsimbókos orra alá olyan zavarokat okozva, hogy mint kitetszik, érdemesnek mutatkozik megénekelni és értelmezni. Belehelyezve mintegy a szitkom, és az ókori akkád birodalom világába magunkat és doktorminiszter urunkat is, hogy végül ott álljon előttünk teljes valójában, majdnem csupaszon.
 
Ez utóbbit nem kötelező elképzelni. Viszont, hogy Wolowitz űrhajós keservei eszünkbe jutottak, az egyáltalán nem véletlen. Bár Móricz meséje – A török és a tehenek – is helytálló és érvényes volna, mert ahogyan abban mondja a főhős a teheneknek: én vagyok a Mehemed, nagyjából így válaszolt doktorminiszter urunk a mikrofonba, amikor meglepték őt, kérdésekkel zaklatták teljesen ismeretlen újságírók, ami helyzetre ő nincsen fölkészülve egyáltalán. Ezúttal szinte bemutatkozva mondta ezt: „Én a miniszterelnök vagyok, kormányzati ügyekkel foglalkozom”.
 
Tudjuk, aranyom, és érezzük is, nekünk ezt elmesélni nem kell. Ez az alapállapot, és ebből fakad aztán, hogy másként – a menekülésen kívül persze – ezt a megnyilatkozást értelmezni nem tudjuk, mint ahogyan föntebb bevezettük az örök kérdés (ki vagyok én) vizsgálatával, amely, mint kitetszik, amennyire filozófiai dilemma, annyira gyermeki öntudatlan rácsodálkozás. Hogy szinte olybá tűnik, nem a mikrofonnak mondta doktorminiszter urunk, amit mondott, hanem önmagát erősítette meg: én miniszterelnök vagyok a’la Wolowitz meg az űrhajó.
 
Ez már szánalmas egyébként, de azzal a toldással, hogy ugyanakkor szánakozást belőlünk ki nem vált, mert a megvetés elnyomja ezt a megengedő-sajnálkozót. Ugyanakkor az mutatkozik meg leginkább, hogy ennek az organizmusnak ezen kívül alig is van valamilye, és ez magyarázza a mérhetetlen hatalomvágyat is. Egy kupacba rakva így ezt az egészet, elnézve az őszülő üstököt (nem tisztességben), ami egy élet befejezettségét sugallja, de összefoglalva csak ennyi jut: én miniszterelnök vagyok, rávághatnánk: tudjuk, aranyom, itt a gyógyszer, vedd be szépen.
 
 

rtl.hu
Orbán Viktor arról, hogy Magyar Péternek bizonyítékai lehetnek Rogán Antallal szemben: Igen, de én a miniszterelnök vagyok / 2024.03.24.
Nem foglalkozik tévésorozatokkal – mondta Orbán Viktor a 444-nek, amikor Magyar Péterről kérdezték. Szombaton, a budapesti Szabadság téren, egy étterem előtt érdeklődtek a miniszterelnöktől, hogy mi a véleménye Varga Judit volt férjének kijelentéséről, amely szerint Rogán Antal manipulálhatta a Schadl-Völner-ügy iratait. Rogán Antal ugyanott mosolyogva azt mondta, hogy soha nem találkozott Schadl Györggyel.

 

Kapcsolódó cikkeink:

0926-orban-2Kérdezzék az elnökasszonyt / Készült: 2024.02.29
Lazul az őrizet. Felelőtlen a testőrség, vagy eltévedt a TEK, de az utóbbi napokban valami különös ok miatt többször is doktorminiszter urunk közelébe kerültek mindenféle újságírók, akik kérdésekkel ingerelték a nagy utcai harcost. Ugyanazt kérdezte tőle mind az összes elvetemült, sorosista firkász, amire amúgy egyként kíváncsi a nemzet: miért kapott kegyelmet K. Endre. Ez, illetve a kérdésre adott felelet lenne az origója mindannak a botránysorozatnak, amely a napokban pedofil-ügyben remegteti az országot (és elsősorban a Fideszt).

vm_szotyiBoldog karácsonyt / Készült: 2020.12.19
Mint emlékezhetünk, a NER, azon belül is különösen Orbán miniszterügynök elvtárs mindenkit meggyógyít. A sánták eldobják botjaikat, a vakok újra látnak, a süketek hallanak, és a bénának is kerül új gumi a tolószékére. És mindeközben, hogy el ne feledjük, rálicitálva a Názáretire, a vízből nem is bor, hanem házi főzésű kisüsti válik, pláne adómentesen, ahogy szakad rá a magyari népekre a soha meg nem szűnő Kánaán. Csak az nem gyógyul meg, aki nem is akar igazán, mert nem olyan a hozzáállása, nincs meg benne a harci tűz. Az ilyen élhetetlenek meghalnak. Mostanság egyre többen.

sorosnemzko42017 legvérlázítóbb fideszes kifogásai, kibúvói és mellébeszélései / Készült: 2017.12.27
Már-már divat (persze ettől még nem alaptalan) azon búsongani, hogy a politikai kommunikáció és a politikai diskurzus a béka hátsó fertálya alatti mélyrepülésben leledzik, a politikusi megnyilatkozások jobb esetben üresek, rosszabb esetben maximum az érzelmekre próbálnak hatni, a racionális érvelés a hallgatóság köszöntésében merül ki.