Sokszor megírtuk már, sokszor próbáltuk felhívni a figyelmet ezekre a méltánytalanságokra, állapítsuk meg: lényegében nulla eredménnyel. Ezt az országot, úgy látszik, vajmi kevéssé érdekli a hátrányos helyzetű gyerekek sorsa. Sőt, a kormányzat még eszerint puszta passzióból vagy ki tudja, milyen okkal indokolt bosszúból még szegényebb, lehetetlenebb sorsba sodorja őket. Sokan beszélnek itt szociáldemokráciáról, ellenzéki pártok sora, még maga a hatalom is, de hát mindaddig csak szlogen marad az ilyesmi, amíg hasonló helyzetek előfordulhatnak az országban. Előállhat olyan helyzet, amikor egy üldözési hadjáratnak a szegény gyerekek a valós áldozatai.

 

Némileg hangzatosan, de valós indulatból teszem fel a kérdést: milyen ország ez? Milyen ország az, ahol a tengődők, a szegények, a hátrányos sorsúak támogatásának elmaradása egy furcsa játszma része? Ahol ezeknek a családoknak semmi közük a fentebb említett furcsa játszmákhoz, talán nem is tudnak róluk, nem is olvasnak róluk, csak várják a másnapot, amely jobb esetben ugyanolyan lesz, mint az előző nap, de inkább rosszabb. Ki tudja, hányadik cikk íródik ebben a témában, ki tudja, hányszor és hányan akartak valamit elérni, hatni a kormányra, hatni Orbán Viktorra, hatni a hatalom képviselőire, hatni az ellenzékre, de alapvetően az egész társadalomra, ám hiába. Minden hiába. Iványi Gábor most öt településen csukta be maga mögött az ajtót abban a reményben, hogy aki kinyitja, majd gondoskodik az elhagyottakról. És nem csak gondoskodik, külön is odafigyel rájuk, hisz olyanokról beszélünk, akik nem pusztán szegény sorban élnek, minden szempontból hátrányos helyzetűek. Vajon milyen figyelmet fognak kapni a történtek után? Lesz-e olyan fontos bárkinek az ő életük, mint amennyire fontos volt Iványiéknak? Fogunk-e egyáltalán tudni róluk, mi lesz a sorsuk, avagy menthetetlen süllyednek tovább?

 

a többségük kiesik a rostán, tanulatlan vergődik majd a mélyszegénységben, és a minimális figyelem sem terelődik rájuk.

 

Azt akartam írni, hogy a helyzetért nem pusztán Orbán a felelős. Kétségtelen: az ősbűn az övé, de azért ebben a felelősségben valamennyiünknek osztozni kell. Azoknak is, akik elvették Iványitól a köztársaságielnök-jelölést, és ezzel még inkább szabad prédává tették – hát, ha ezeknek sem fontos… – és azoknak is, akik nem képesek ezt a társadalmat felébreszteni, s a jó irányba terelni.

 

Szegények vagyunk mindannyian.

 

Cikk: https://nepszava.hu/3221689_ivanyi

 

youtube / videó

444.hu