Csütörtökön este történt valami, jelesül, hogy Orbán nem vétózta meg Ukrajna EU-s csatlakozásának megkezdését, de nem árt, ha visszamegyünk az időben az értelmezésért. Nem sokat, egy napot csupán, amit a kedves vezető idehaza, éspedig a parlament falai között töltött. Szerdán még arról tajtékzott a bátor képviselői előtt, hogy olyan isten nem létezik, ami intelmei vagy utasításai szerint ő meg ne vétózná az Unió ukránokat a soraiba hívó kezdeményezését.
Konkrétan hazaárulóztak emiatt Orbán bátrai. Még egy határozati javaslatot is megvitattak ezek a merészek, hogy majd azzal a szütyőjében keljen útra a vezérük, maga mögött érezve abban a messzi Brüsszelben a képviselők – akik pedig a magyar nemzet közös akaratának hordozói – erős felhatalmazását, hogy szembeszálljon az ottani elvetemültekkel. Még egy utcai harcosnak is jól jön az ilyen segítség, hiába hordoz a hátán tucatjával lipsiket.
Így kelt útra a kedves vezető, és azzal a lendülettel felejtette el még azt is, amit a saját képviselőinek ígért. Alighanem azért, mert megérezte a pénz édeskés szagát akárha vér, és tudjuk, az ilyesmi milyen hatással van az effélékre. Egyszerűen megborul az agyuk, és mennek az orruk után. Elég volt Orbánnak annyit mondani ott a messzi Brüsszelben a szavazás előtt, hogy menjen ki a teremből, nehogy megzavarja a procedúrát, mert képes lenne rá.
Arról nem szól az azóta kikerekedett sikertörténet, milyen érzés volt egyedül kisompolyogni, amikor minden szem a távozóra vetült olyan gondolatokkal, hogy de jó, végre elhúzza a valagát, és lehet dolgozni. Milyen érzés lehet mégis totálisan magányosan csak Putyinra és a pénzre gondolva elhagyni a termet, ezzel támasztva alá a rólunk kialakult képet, hogy egy utolsó ganyé vagyunk, akinek perkálni kell, hogy ne csesszen mindent szét.
Viszont nem Orbán nyomorát szeretnénk most megénekelni, hanem a parlamenti bátrakét, akiket a főnökük akkor köpött képen, amikor elindult kifelé az ülésteremből. De eltelve egy nap sem találkoztunk egyetlen felhorgadt fideszistával, a zajos kiáltozással, hogy Orbán egy nap alatt árulta el őket, ami után el kellene gondolkozniuk, kik is ők és mire vannak tartva a karámban. Mit gondolnak ezek a bátorak vagy gondolnak-e egyáltalán valamit is.
Ilyenről nincsen tudomásunk, mert nem hallottunk egy reakciót sem. Mindebből pedig az vonható le, sikeres volt Orbán lobotómiája, amit ezeken alkalmazott, hogy tudat és akarat nélküli bábbá tette őket. Mindezek után arra kíváncsiak lennénk, milyen lehet így élni, belenézni tükörbe, a gyerek szemébe, vagy siratni az elveszett, lobogó ifjúságot, amikor a földet akartuk a sarkaiból kiforgatni, és így lett belőlünk egy szarhalom.
A legérdekesebb azonban, hogy Orbánnak még tervei vannak ezzel az arc nélküli masszával, mert tegnap már zsebben érezve a pénzt, kinyílt az elsompolygós csipája, és azt fejtegette, az ukránok EU-s csatlakozását még hetvenötször meg tudja akadályozni, majd a parlament elvégzi neki ezt az elvtelen és mocskos munkát. Minősíthetnénk itt újólag Orbánt, és a viselkedését, amikor eljött a pénztártól, de mégis inkább a képviselőkre volnánk kíváncsiak.
Hogy mit szólnak ehhez is, szólnak e valamit, és féltik-e a lábuk közét, mert Orbán most fejtette ki, hogy az ő farkukkal fogja verni a csalánt, és csípni fog. Mind a százharmincöt bátorakra, mit gondolnak a jövőről, miközben Orbán nyála csordogál az arcukon. De semmit nem fogunk megtudni tőlük, nincsen mondanivalójuk sem a társadalom, de már saját maguk számára sem. Ám nincs mit sajnálni rajtuk, utálni sem, mert az ember nem érez egy moszat iránt semmit.
Így vagyunk az agytörzsi lényekkel, akik viszont sajnálatosan a rájuk ruházott hatalom (szavazás) erejével teszik tönkre az életünket. Mert már régen túl vagyunk azon, hogy Orbánt tartsuk egyedül bűnösnek, mind az. Ez a putriból induló és a legfelső körökig terjedő mintegy hárommillió agyhalott, aki terrorizálja a többit, a többséget, minket. Mert valami különös ok miatt hagyjuk. Azt kellene megtudni, mi ez az ok, és miért van így.
Brüsszel 2023 / Készült: 2023.12.15 1938-ban, Münchenből hazatérvén Neville Chamberlain, brit miniszterelnök a reptéren lobogtatott egy papírdarabot, amelyiken aláírásukkal az akkori „nagyok” odaadták Hitlernek Csehszlovákia egy részét. A szerencsétlen és naiv Chamberlain a béke zálogául tekintett a papírfecnire, hogy ezzel jóllakatta a szörnyet, és akkor már minden rendben is lesz. Aztán tudjuk, mi jött utána, keserves volt a lecke, de a jelek szerint nem tanultak belőle a demokráciák. Képtelenek rá.
Kettő darab Orbán / Készült: 2023.12.14 Mint tegnap is mondtuk, pörögnek a harci dobok, akárha rosseb. Mindemellett, amikor ezek hangzavaráról újólag mesélnénk kicsit, jegyezzük meg, benne van a pakliban, hogy hamarosan nem tehetünk ilyesmit, mert elvisz minket a nagy, fekete autó. Elfogadták ugyanis – ahogyan ez borítékolható volt – a szuverenitásvédelmi törvényt, amely laza és megengedő fogalmazásával mindenkire alkalmazható, akinek nem tetszik a képe, nagy a pofája, lekókad a füle, zöld a szeme, vagy nincsen rajta sapka.
Mit ér a magyar, ha kárpátaljai? / Készült: 2023.12.13 Egyre zajosabban peregnek a harci dobok, Szijjártó már majdnem be is szakította. Mert és ugyanis uniós csúcs következik, ahol a fő téma Ukrajna csatlakozása és a neki szánt támogatások, amiről már konzultál is a kedves vezető a nemzettel. Ám nem várja meg az összesítést, mit is akar az ő népe ebben a tárgyban, mert a parlamentben ma készülnek elfogadni egy határozati javaslatot arról, hogy nem.