Hírek

Már csikorog a bádog Szent István kereke

Részletek: Készült: 2023. augusztus 14. hétfő, 10:00
Print; Találatok: 1847

5uuktkpturbm Vasárnap kaptuk az örömöket, miszerint az idei augusztus 20-i népnemzeti ájtatos köldöknézés fénypontjául harmincnégyezer rakétát (lásd tűzijáték) lőnek fel az éjfekete égbe, elpuffogtatva jónéhány tankerület pedagógusainak béremelését. Mert Brüsszel, meg a dollárbaloldal. A szervezők abbéli reményüknek is hangot adtak, lehetőleg lengedez majd egy kis szellő, hogy a főváros nem fulladjon bele abba a füstbe, amit ezek a készségek keltenek, de ha lesz is légmozgás, az így is borítékolható, hogy a bávatag tömeg minimum Mariupolban érezheti magát, ahogyan Putyin épp szarrá lövi.

Lassan alakult ki a fideszfiúk tűzijátékfétise. Első regnálásuk alatt csak a koronát úsztatták, de a korabeli híradások alapján ez nem igazán érdekelte a népeket. Szartak, magunk közt szólván a szent koronára, így az a cirkusz nem volt alkalmas a megfelelő kábulat elérésére, ezért lett ebből több mint húsz év teltével milliárdokat elemésztő égiháború. Mert ettől leesik a Mária néni protkós álla, legalábbis remélhetőleg. Hogy el ne feledjük, az ünnepi napokra árstopos sör és perec is jár, de olcsó húzás volna a részünkről panemet meg circensest emlegetni, mert mára sokkal többről szól ez az egész. Itt már lételmélet van.

Ontológia, hogy csillogtassuk filozófiai szókészletünket, szembe állítva például Kövér pedelluséval, aki megnyilvánult egy ájtatos ünnepen a mostani hétvégén, megadva mintegy az alaphangot az idei nagy, augusztus 20-i szó és hülyeségáradatnak. Szavai nyomán hallottuk a sarkon beforduló bádog Szent István kerekeinek csikorgását, és egy tébolyda mélyiről fölhallatszó sikolyok velőt rázását is, felfedezve magunkban azt az érzést, hogy ím ó, megérkeztünk a Fidesz által számunkra prezentált hazába. Ami azonban nem igazán a miénk. Szőrmentén azért említsük meg Kövér et. bájos gondolatfoszlányait.

„A változó világban a legfőbb korparancsunk megmaradni magyarként és keresztényként.” Mert és ugyanis: „a halál kultúrája jegyében fel akarják számolni a nemzeteket, és az azok védelmére hivatott nemzeti államokat”. – Nagy valószínűséggel ehhez hozzá tenni már nem lehet semmit, mert ez maga a teljesség, minden benne van: nemzet, nemzetállam, magyar, keresztény – már csak ilyen felböfögős megazisten hiányzik, de senki nem lehet tökéletes. Ellenben kitetszik belőle, mi vár ránk az elkövetkező rohadt hosszú héten, a végén a kurvanagy tűzijátékkal, mint mennybemenetel, és mindettől elmegy az élethez való kedvünk.

Az a kevés is, ami bolyong bennünk, mint a lét türelme. Most az jön, hogy a fideszek szerteiramlanak az országban, eljutnak a legutolsó, legkoszosabb faluba is, az összes gauleiter főispántól falusi párttitkárig, aztán mind ilyen okosakat mond majd tömjénfüstben és orgonaszóra. Voltaképp egy rohadt nagy búcsúvá válik az ország, világítós, műanyag szentistvánokkal és szűzmáriákkal teljesítve ki az ezeréves magyari nagylétet, amitől a bávatag szemek fönnakadnak az ájtatos mimagyari fekáliában. Valószínűleg nem teljes és tökéletes az ünnep általam bemutatott prezentációja, de közel áll ahhoz.

Arra kell rájönnünk azonban most végül, hogy ez az ünnep az, amelyben a Fidesz meglelte önmagát. Mindegyikre rá akartak telepedni az eltelt végtelenül hosszú évek alatt, de mindegyikben van valami csont. Petőfi azért csak föl akarta kötni a királyokat, ’56 is bizonytalan állagú, mert Nagy Imrét nem lehetett elfödni teljesen Dózsa László 1942-vel. Itt azonban kiterjedt a folklórvilág új kenyértől alkotmányig, államalapítástól Szent Istvánig, ami már majdnem Szűz Mária, itt lehet lődözni, zabálni, mindent, ami a Fidesz szerint az übermensch mimagyarokra genetikusan jellemző. Azaz voltaképp a bazári lét.

Minden külön értesítés helyett idézem a szervezőket, hogy mit mutat majd nekünk a harmincnégyezer rakéta füstje meg a lángja: „Az ideinek a kerettörténete, a fő motívumai az anyaság, a hazafiasság, Mária országa. Történetmesélő narratívája van csakúgy egyébként, ahogy az előző években is, a Regnum Marianum, tehát a Mária országa lesz a fő vezérvonala ennek a show-nak.” Kedveseim, hát mondjátok azt, nem beszarás ez az egész, hogy nem az esszenciája mindez ennek a kurvaéletnek, amelyben mindezt nemhogy röhögés nélkül, de sokkal inkább ájtatos komolyan tolják a pofánkba. Ilyen ország nincs még egy, ez ziher.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2023/08/14/mar-csikorog-a-badog-szent-istvan-kereke/

Kapcsolódó cikkeink:

Az úristen kegyelme / Készült: 2023.06.06
Most legújabban Novák K., kijelölt államelnök nyilatkozott úgy, hogy azért terpeszkedhet a Sándor-palotában, mert az Isten így látja jónak. Egészen pontosan arra a kérdésre, minek vagy kinek köszönheti ezt, azt felelte: „Legnagyobb mértékben ezt az úristen kegyelmének tartom”. Éppen csak azt nem tette hozzá zárásul: ámen, vagy ha már ezeréves kereszténység, hogy kirielejszon. Minden további értesítés helyett érdekes volt megtudni, hogy Orbán Viktor fedőneve immár „úristen”, de van, aki ezzel eddig is tisztában volt, a többség azonban csak röhög rajta kínjában. Illetve reménytelenül káromkodik.

Égnézés / Készült: 2022.08.19
Az augusztus 20-i szakrális ünnepkör zavartalan lopását bonyolító operatív törzsön belül megalakult tegnap egy, az időjárást figyelő kisebb törzs. Nevezhetnénk akár agytörzsnek is. Ez a szerv, mint tudjuk, az életfunkciók tudattalan fenntartásáért felel, hogy el ne felejtsen levegőt venni a delikvens például. De ebbe mélyebben ne menjünk bele. Csupán azért jutott eszembe, mert „Az ifjú Sheldon” című sorozatban hangzik el nagy röhögések közepette, miszerint a szomszéd pulykája annyira hülye volt, hogy tátott szájjal fölnézett az esőbe, és megfulladt. Itt azonban biztosan komolyabb dolgokról van szó, itt Szent István fog kerekeken gurulni.

Szevasz, kenyér / Készült: 2022.08.04
Mindannyian emlékszünk, mert hogyan is feledhetnénk, amikor jótevőnk tavaly a királyi erkélyen megszegte a böhöm nagy, legalább három kilós ünnepi kenyeret, ami nemzetiszínű szalaggal volt feldíszítve. Nemzeti kenyér volt az így, azzá transzformálta a szalag, és a megszegés helye. A szakrális jószágot egy akkora késsel szelte a kedves vezető, akárha lovagi kard, már csak a páncéling és más hasonló középkori készségek hiányoztak róla, hogy abba a múltba röpüljünk vissza, ahová ma az ispánok, főispánok, vármegyék és más, nemzeti nagymúltunkra utaló avas szagú szarságok juttatnak bennünket.

A nagy durranás / Készült: 2022.07.28
Nézzünk körül így indulásképp az elmúlt száz év tíz legsikeresebbike után a kietlen pusztaságban. Hogy hol is élünk. Mi az, ami elibénk tárul, ha nem Orbán szétfolyó képét kell bámulnunk. Nos, hát, kedveseim: kilóg az ország valaga a lukas gatyából. A forint fost se ér. Egekben az infláció. Milliók nem tudják, télen miből fizetik ki a rezsit. A hiány hegy nagyságú. A gazdaság összeomlás előtt. Utálunk mindenkit. Nincs jövő, amit várhatnánk. A jelen kilátástalan. És még a fülünk is lekonyul. Ilyenkor elmereng a fajtiszta kipcsak Európa DNS-ével a valagában, mi marad, illetve és legfőképp mi az, ami hiányzik az elaléló boldogsághoz.

Orrcsont és zabálás / Készült: 2021.08.22
Körülbelül abban a pillanatban, amikor Orbán erkélye fölött a tajtékos égen az egymilliárdodik forint füstölt el – és még hátra volt háromszáz milliónyi durranás –, szóval a három napos ünnepségsorozat első napjának estéjén, épp az orgazmus közepén a költői nevű Aba településen úgy képen töröltek egy helyi képviselőt, hogy eltörött az orra. Voltaképp, ahogyan minden falusi búcsú szükségszerűen torkollik verekedésbe, Orbán gagyija is akkor és ott ért fel a csúcsra, pedig még hátra volt két nap, és most is van még egy. Soha nem látszanak véget érni az örömök. Hogy betörték a képviselő orrát, az csak magyar virtus, mert mit is tegyen az a nép, amelyiknek egy utcai harcos a miniszterelnöke, pofán vágja politikai ellenfelét.

Koronagurítás / Készült: 2021.08.20
Este majd, amikor a soha nem látott ünnepségsorozat első napjának zárásaként a világraszóló tűzijáték utolsó rakétája vagy patronja is eldurran, a kedves vezető minden bizonnyal elégedetten böfög az erkélyén, ahonnan kegyes volt megtekinteni, midőn közel másfél milliárdot szinte szó szerint elfüstöltek, de kicsire nem adunk. Minden pénzt megér, ahogyan a csillagok odafönt ragyognak, a nép pedig elégedetten hömpölyög alant, nap közben a korona is elgurult, és minden bizonnyal a gyógyszer is. A kedves vezető hatalmának ormain érezheti magát, és számvetést is végezhetne akár életművéről ott az erkélyen, de ilyet nem tesz, mert a harcnak soha nincsen vége.