A pad misztériuma
- Részletek
-
Készült: 2023. július 17. hétfő, 08:41
-
Találatok: 1625
Momentán nem tudjuk, milyen stádiumban van a ferencvárosi pad ügye. Milyen színű épp, szivárványos, zöld-fehér, barna vagy nemzeti trikolór, rajta vannak-e a lécek, illetve ott van-e még, ahol színeivel Magyarország szomorú szimbólumává vált. Talán mindegy is már, hiszen hivatását betöltötte, megmutatta hol is élünk, s ha valaki – mint amikor ez az egész kálvária zajlott – azt mondaná, ezzel foglalkozni fölösleges, mert csak terelés a másfaja apokalipszisről, meg kell, hogy intsük szelíden, mert nemcsak farháttal él az ember, hanem a léleknek is vannak igényei. Neki pedig – mármint a bozontos bensőnek – alapeleme kellene legyen a szabadság.
Feltéve, ha van ilyesfajta vágy. Ha nincs, akkor a kis gondolati habverésünket kéretik tárgytalannak tekinteni, akkor máshonnan nézzük ezt a kajla világot. Viszont mégis kénytelen vagyok elmesélni egyrészt a szent szánkókat, ami ugyanaz, mint a pad lett ma, és mint összefoglaló, megvilágító és gondolkoztató mese, Örkény paprikája, vs. paprikafüzére, amelyben a madzag a problémát okozó, mégis megmagyarázó kulcs. És ezen a ponton bekúszik a kokárda is, mint az a szakralizlált tárgy, amivel Orbán először szakította ketté az országot akkor, amikor ezt a tébolyát először vetette be a hatalom érdekében.
Honnan is induljunk el. Talán onnan, ami a pad történetéből – legalábbis az én előadásomban – kimaradt, azaz, a cirkusz azon állomásától, amikor a Mi Hazánk egy huszárvágással úgymond nemzeti színűre festette, és ezzel tabusította – állítólag – a történet számára. Kijelentve azt, aki ezek után hozzá mer nyúlni, átfesti vagy ferdén néz rá, azt följelentik nemzeti jelkép meggyalázása miatt. Hogy ezek ostobák, az nem kétséges, mégis ez a kis közjáték a neonácik előadásában megmutatja nekünk azt a szintet, ami ezeknek megfelelne. A vicsorgó, nacionalista, irredenta, soviniszta bávatagságot. Ilyenek viszont nem vagyunk.
Túl azon azonban, hogy a Mi Hazánk szerint, ha valami piros-fehér-zöld, lett légyen az akármi, már csak suttogva lehet közlekedni mellette vagy fennakadt szemekkel, egészen egyszerű fagyi visszanyal megoldás is létezik a dologra. Mégpedig az, hogy álmukban a mihazánkosokat is nemzeti színűre kellene pingálni, s ha komolyan veszik önmagukat, akkor soha a büdös életben nem mosakodhatnának, mert mint nemzeti jelképek, ennen kezükkel gyaláznák meg saját magukat. Innen is látszik a neonácik mérhetetlen ostobasága, ám egyben aljassága is, és az is, hogy az ég egy világon semmi értelme nincs a hőbörgésüknek.
Ezen a ponton muszáj elmesélnünk Örkény dilemmáját a paprikáról, füzérről és madzagról, mint ami azt is megmutatja, mitől lesz valami nemzeti szimbólum, hogy elég-e hozzá a három szín, a piros, a fehér, meg a zöld. Vagy kell-e valami több is. Örkény arra tanít, hogy „Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi.” Ezt tessenek elgondolni a színekkel is, és máris előttünk áll a magyarkodás pitiánersége.
Örkény arra is int, ha a fentieken elgondolkozunk, akkor nagy igazságoknak jöhetünk a nyomára, és mi is meglátjuk a padunkban a fasiszta gondolatiság lényeges elemét. Itt utalnék arra az időre, amikor Orbán csürhéje elfogadta a „rabszolgatörvényt” valamelyik karácsony előtt, s amikor emiatt tüntetgettek, akkor istentelennek lettek kikiáltva a megalázottak és megnyomorítottak, mondván, ádvent van, s ilyenkor csak suttogva lehet lesni az eget. és ekkor keletkeztek a szent szánkók is, amelyeket kicsesztek Isten szabad ege alá a térre, és elvárták, hogy a tüntetők hozzájuk se érjenek.
Ugyanaz a recept, mint most a padnál, sőt, ez az is, hogy most meg minden kilométerkőhöz kereszteket állítanának az utak mentén úgymond a béke reményében. Totemizálják az országot, tabukat gyártanak a nemzet és kereszténység jegyében, aminek, illetve amiknek a feladata a pofák befogása és az engedelmességre szoktatás. Mint ahogyan a padunknál is ez az elcseszett huszárvágás, ha piros-fehér-zöld lesz, akkor már hozzányúlni nem lehet. Ez egyébként veszélyesebb annál, mint hogy mindent ellopnak, és annál is rosszabb, mint hogy éhendöglik az ember, mert ilyen helyen életben maradni is minek.
Vagy ott élni egyáltalán. Mert mint kitetszik, a cél az, hogy az alattvalók olyanok legyenek, mint Kafka A kastélyában a lapos fejű parasztok, hogy enyhébb célzásokat tegyünk az igényelt szellembéli állapotokra. Egy öntudat nélküli, magyarságot óbégató és azért ütni képes massza a cél, akinek, ha a pofájába nyomnak egy keresztet, vagy meglát egy nemzeti színű szaros pelenkát, akkor a buzikat szidva zokogjon egyben Trianon miatt, lásd: nemzeti emlékező gödör. És lássuk be végül, van is erre igény. Ha tehát mindezek ellen fölhorgad az ember, akkor az csak annyi, hogy a józan eszét igyekszik megőrizni a tébolydában, és ez egyre nehezebb.
Kapcsolódó cikkeink:
Száz keresztet, ezeret / Készült: 2023.06.11
Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.
Egy óvodás naplója 37. – Lyézuskeresztye / Készült: 2023.04.07
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, és nézett a szemeivel, amik csak úgy röhögtek a boldogságtól, úgy csillogtak neki. Nézett rá a Kisböske is, a Pityu is, hogy na, micsinálunk, mire kibökte, hogy eljáccuk a golgátát vagy golbatát, nem lehetett érteni, és nem is értették a gyerekek. Én se. Otthon meg is kérdeztem az anyutól, hogy mi az a golbata vagy golgáta, amit játszani fogunk holnap az oviba, de az anyu se hallott ilyenről, meg az apu se. Az apu most már mindig olyan furcsán néz, amikor mondom neki, hogy az Ibojnéni mit akar csinálni velünk, és gyakran káromkodni is szok.
Tóta W: Haverok, buli, keresztény szabadság / Készült: 2019.10.08
Mindennapi didinket és kokainunkat add meg nekünk ma!
Orbán, az infantilis keresztes lovag / Készült: 2019.07.11
Orbán Viktor Mihály kezd szakadt tudatú regényhőssé válni. Hol móriczi, semmirekellő dzsentri, hol pedig Ivanhoe Scott-tól és gyerekkorunk tévéjéből. Búsképű lovagnak nem nevezhető, ő érzékenyebb lélek, és meg is sértődne, ha egy ilyen trágyafejűt hasonlítanánk hozzá, mert szétesne a szélmalmok koherens világa. Megfigyelhetjük, hogy a vizsgált alany (OVM) egyre többször él a léha mulatozás és danászás valóságot feledtető eszközével. Ilyképp úri murit tart a lelkem, más értelemben a római végnapok hedonista lerohadása is jellemző rá, de nézzük, miből élünk.
Bazári keresztekkel az álkereszténység mezsgyéjén / Készült: 2018.07.28
Évek óta téma, hogy micsoda keresztény ország vagyunk mi. A kormány retorikájának megfelelően az is hívő lett, aki eddig erről nem is tudott. Hirtelen elvárt lett hinni, ennek megfelelően pedig országszerte újulnak meg a templomok és épülnek Jézus szobrok. Ennek az agyatlan költekezésnek egy újabb lépése az a Baks községben frissen átadott 6 méteres világító kereszt, melyet az Áldott Kereszt Egyesület kezdeményezésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával mi fizettünk.
A kereszténydemokrácia lett a fügefalevél, amely takarja Orbán illiberalizmusát / Készült: 2018.05.20
Alaposan rápiríthattak az Európai Néppárt vezetői Orbán Viktorra, aki hirtelen kiderítette, hogy nem illiberális, hanem kereszténydemokrata államot épít. Csakhogy ez nem igaz.
