Hírek

Egy óvodás naplója 37. – Lyézuskeresztye

Részletek: Készült: 2023. április 07. péntek, 10:14
Print; Találatok: 1711

7sj4kyyalgy Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, és nézett a szemeivel, amik csak úgy röhögtek a boldogságtól, úgy csillogtak neki. Nézett rá a Kisböske is, a Pityu is, hogy na, micsinálunk, mire kibökte, hogy eljáccuk a golgátát vagy golbatát, nem lehetett érteni, és nem is értették a gyerekek. Én se. Otthon meg is kérdeztem az anyutól, hogy mi az a golbata vagy golgáta, amit játszani fogunk holnap az oviba, de az anyu se hallott ilyenről, meg az apu se. Az apu most már mindig olyan furcsán néz, amikor mondom neki, hogy az Ibojnéni mit akar csinálni velünk, és gyakran káromkodni is szok.

Az anyu csak azt kérdezte, hogy kell-e ünneplősbe menni ehhez a golbatához, de az Ibojnéni ilyet nem mondott, úgyhogy meg is nyugodott, hogy akkor baj nem lehet, legalábbis olyan nagy. Hideg volt reggel, ahogyan mentünk az oviba, fújt a szél nagyon, meg mintha kicsit szállingózott volna a hó is, hogy gondótam, de jó, ha sok esne, akkor lehetne hóembert építeni répa orrával meg fazékkal a fején, de azért jó volt, hogy megérkeztünk az oviba, mer kezdtem már fázni egy kicsit nagyon. Vigyázz magadra kisfiam, monta az anyu, ahogy bebocsátott az oviba, és tényleg olyan volt a szeme, mint amikor félteni szok, tehát mindig.

Biztos ez a golbata vert szöget a fejébe, hogy mi lesz ez már megint, mert tutta, hogy az Ibojnéni tud kitalálni fura dolgokat, de tényleg. Meleg kakaót adott a dadus reggelire, hogy ne fázzunk, aszt mondta, de nem tuttuk ekkor még, hogy mért kellene fázni, amikor egész jó meleg volt az oviba, de a Kisböske boldog volt a kakaójával, és a Pityu se rosszalkodott, hogy tuttam, ennek jó vége máma se lesz, mert mindig ilyen csöndben kezdődnek a dolgok, amik furán végződnek. Tehát kezdtem egészen kiváncsi lenni most már, hogy mi is az a golgáta vagy golbata, amit jáccani fogunk. Mert most is olyan röhögős volt az Ibojnéni szeme, mint mindig, amikor a végén meg sír, a gyerekek pedig visittanak.

Amikor megittuk a kakaót, az Ibojnéni aszonta, hogy na, őtözzetek gyerekek hamarhamar, de nem nagyon akarózott kimenni a hidegbe, amikor alig jöttünk be. Fújt a szél most is nagyon, de a hó nem esett, hogy hóembert lehetett volna épitteni, de azért mentünk az udvarra ki, hogy na most mi lesz az a golbata, és erre ott volt az ajtó mellett egy óriási fakereszt, nagyobb mint az Ibojnéni. Oda volt állítva, mintha valami templomba lennénk, és akkor aszonta az Ibojnéni, hogy na, gyerekek, az a lyézuskeresztye, és az lesz a golbata, hogy ecipejjük az udvar végébe közössen, mer egyedül senkise bírná, az Ibojnéni se, hát még a Kisböske, akit ki is lapittana, amilyen girhes kis kicsike, de a Pityu se bírná, az is bizonyos.

Sorbaátunk, hogy vigyük akkor a fakeresztet az udvar végibe. Fogta az Ibojnéni, hogy fölrakja a vállunkra aszt a keresztet, de nem bírta el, hívta a dadust, hogy segiccsen, aki morgott a foga között, hogy a végén még meg is feszitti a gyerekeket a barma. Nem tuttam, hogy feszitt meg minket a barma, hogy ki az, csak azt láttam, hogy ketten is alig bírták aszt a nagy keresztet a gyerekek vállára rakni föl, hogy asztán a végén sikerült, de a gyerekek a sor elején összerogytak a kereszt alatt, hogy az Ibojnéni örült nagyon, hogy a lyézus elösször esik el a kereszttel, de a gyerekek azok ne nem örültek egyáltalán, mert hideg is volt, a szél is fújt, és a földön se volt olyan jó nekik, mint az elképzelhető, tehát kezdődött a baj megint.

Elösször nem is az elesett gyerekek, hanem a Kisböske állt neki visittani szokás szerint, mert már a kakaót is elfeledte, asztán a gyerekeknek a földön görbült le a szája legalább annyira, mint amennyire az Ibojnénié meg fölefelé kunkorodott, a dadus meg monta, hogy megazisten, feküdt a földön a nagy kereszt, és ahogy a Kisböske visitott, hogy ő nem akarja cipelni aszt a keresztet nekilátott mindenki is, ahogyan rohangálni is szokás szerint. Már az Ibojnéni se volt boldog annyira, fújt a szél, fázott a gyereksereg, meg ordított, a dadus monta meginhogy megazisten, és kézen fogta a Kisböskét, hogy gyere, pici lány, csak a Pityu vigyorgott ahogy mindig is, én meg gondótam, hogy jó, na, vára dömperemmegyek.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2023/04/07/egy-ovodas-naploja-37-lyezuskeresztye/

nepszava.us

Istenkáromlás és kiskorúak veszélyeztetése a Makón gyerekekkel cipeltetett kereszt / 2023.04.06.
A képmutató álkeresztény politika nemcsak istengyalázás, nem csupán a kereszténységet hamisítja meg és utáltatja meg az emberekkel, hanem kisgyerekek belekeverése kimeríti a “kiskorú veszélyeztetése” büntetőjogi tényállását. A magát “kereszténynek” nevező fasiszta rezsim túlteljesítő porkolábjai nem ismernek határt a képmutatásban, hogy magukat kereszténynek és jónak mutassák, miközben a kereszténység mindannak az ellentéte, amit ők képviselnek és művelnek …

nepszava.hu

„A nem cselekvés csimborasszója”, amit az Orbán-kormány a rászorultakért tesz, miközben a millióhoz közelít a hajléktalanság peremén egyensúlyozók száma
Ugyanakkor a hajléktalanellátó rendszer is a túlélésért küzd. - Az éhezés mindennapos veszéllyé vált. Minden ötödik otthon nélküli éhezik. A tömeges és tényleges éhezés, illetve az ettől való félelem az idei – immáron 25 éve február 3-án, az év leghidegebb napján hajléktalanok körében végzett felmérés – legdrámaibb üzenete. Meghökkentő módon inkább a fiatalabbak és a Budapesten élők maradnak étel nélkül …

Kapcsolódó cikkeink:

Egy óvodás naplója 36. – Úév / Készült: 2022.12.30
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, ki jön hozzánk holnap gyerekek, na ki, de senki nem tudta kitalálni, hogy egyfolytába találós kérdéseket rak föl titokzatossan, hogy na, ki. Se a Mikulás nem lehet, hogy jön, mert már rég el is ment, de a Jézuska se, mert ő is egy hete már, hogy megszületett, igaz a fája még ott áll a szobában, de kétszer nem szok jönni, egy évbe legalábbis. Úgyhogy a Kisböske is nézett nagyon, hogy na, ki jön, csak a Pityu találgatott, hogy a képviselő bácsi vagy a papbácsi, mert más nem nagyon jár ide mihozzánk az oviba. Mi szoktunk még, de mi meg nem vagyunk se meglepetés, se nem hozunk semmit se.

Egy óvodás naplója 35. – Zsufi / Készült: 2022.10.09
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, mi lesz gyerekek, holnap, na mi, de most se tuttuk kitalálni, hogy mi is lesz velünk holnap, hogy mit akar mondani. Mert csak nézett a szemével, ahogyan szok mindig, amikor eztazt bejelent, amikor asztán mindig furán sülnek el a dolgok, most is éppen úgy nézett miránk, meg mosolygott, de csak annyit mondott asztán, hogy vendégek jönnek mihozzánk megint. Gondolkoztunk, ki lehet az, ki jöhet, de semmit nem mondott többet, úgyhogy az anyunak se tuttam megmondani, hogy ki is jön mihozzánk, csak az apu vélekedett, hogy biztos megint valami képviselő vagy ilyen.

Egy óvodás naplója 28. – Bádogember / Készült: 2022.01.29
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.

Egy óvodás naplója 27. – Viktorapó / Készült: 2021.12.09
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy gondolkodjunk nagyon mármer nagy napunk lesz nekünk, hogy a Mikulás alkalmából kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor. Gondolkodjatok gyerekek, hogy okossat kérdezzetek a miniszteres bácsitól, nehogy a szégyenbe hagyjuk őt, hogy buták vagyunk és nem egészen jók. Mondtam az apunak az este, hogy micsoda jó dolgunk lesz nekünk, hogy kérdezhetünk a miniszteres bácsitól, aki maga egyenesen Orbán Viktor, és hogy ő mit kérdezne tőle, de azt mondta az apu, hogy ezt inkább hagyjuk.