Hírek
Szárnyakat adnak vágyaiknak
- Részletek
- Készült: 2022. december 15. csütörtök, 10:40
- Találatok: 1708
Nagy volt a mozgolódás Budapest, Doha, Brüsszel, Dubaj viszonylatokban két napja, amikor Orbán elröpült meccset nézni, az udvartartása pedig követte. Úgy mászkáltak a röpülők oda-vissza meg föl és alá, mint egy karambol után a biliárdgolyók a zöld asztalon. Mint utóbb kiderült, összesen négy gép vett részt a nagy jövésmenésben, majd’ össze nem koccantak ott fent a magasban nagy igyekezetükben, hogy a nagyvezírt és az udvartartását hurcolásszák, akik ettől bizonyára nagyon fontos embereknek érezték magukat, pedig csak a magyar adófizetők pénzét égették. Hadházy szerint egy fuvarral olyan harminc milliót.
Ilyesmire sosem sajnálták, most meg pláne, hogy úgy néz ki, jön valami apró az Uniótól. Töredéke annak, mint ami jöhetne, ha nem lopnának és nem röpködnék el a felét egy nap alatt, mégis akkora győzelmeik vannak, hogy a plafon leszakad a csűrdöngölésbe, ahogyan Szijjártó meg az összes többi bokázik. Mi is örültünk idehaza nagyon, mert valami csoda folytán, és azért, mert nyitás után nem sokkal mentünk a boltba, vagy más szerencsés együttállás miatt, kaptunk cukrot. Nem vagyunk mi olyan nagy cukrosok, csak a kávéba kell egy kiskanállal, mégis elfogy egyszer, mint az Unió pénze ezeknél. 
Hogy a boltban volt cukor, és ettől az embernek önfeledt napja lett, mutatja, hogy teljesen más dimenziókban mozgunk, mint a csordákban röpködő nagyjaink, akik, lehet bár az ország akármekkora szarban, rázzák a rongyot kifulladásig, miközben nagy kegyesen bejelentik a nyugdíjak tizenöt százalékos emelését, aminek köze sincs az inflációhoz. A minimálbér is ennyivel megy följebb, ha Orbán bele nem böfög megint, mint ahogyan tán egy hete is, hogy járulékot csökkenteni nincs módja a hazának, mert szarban van. Így ugrott a nagyobb emelés, és esély sem mutatkozik arra, hogy a reálértéket megőrizze a fizu.
Ha adnának valamit a látszatra, akkor nem fényűznének, mint ezzel a sivatagi vihar hadművelettel, hogy egy egész flottát küldenek az arabokra, és van pofájuk munkának beállítani azt, hogy Orbán meccsre megy, a többi meg tódul utána. Itthon is mindig ez van, az oroszoknál volt a kremlinológia, hogy ki merre és milyen távol állt a Vörös Téren a főtitkár elvtárstól. Minálunk meccsiológia van, hogy a VIP páholyban hasonképp ki milyen közel lehet Orbánhoz, vagy netán egy zacskóból szotyizik vele. Ez lehet a bizalom legbelsőbb köre, ez netán még a kollégiumi szobatárs múltnál is többet ér.
Egyébként Hadházyn kívül már senkit nem érdekelnek ezek a röpködések. Ő egy bulldog szívósságával dokumentálja, rajzolja föl térképre a gépek útvonalát, mellékeli hozzá a költségeket. Néhány lap, mint kész anyagot lehozza ezeket, de botrány nem robban ki, annyit érnek ezek, mintha az volna a közlés, hogy Orbán egy pohár tejet ivott reggelire. Mindebből kitetszik, hogy társadalmunk ingerküszöbe mennyire kitolódott, a hajdan szimbólummá vált nokiás dobozba fért összesen annyi pénz, mint amennyibe egy-egy ilyen repülőút kerül, és mondom, ez immár senkit sem érdekel. Ide jutottunk.
Mint ahogyan oda is, hogy, mint említettem, nagy sikerként könyveltük el: sikerült cukrot venni, ahogyan a Facebook is tele van azzal, hol lehet venni ilyet vagy éppen hol nem, és mindeközben csak annyi felejtődik el, hogy nem kellene ennek feltétlenül így lennie. Főznek minket, mint békát a fazékban, már bugyog a víz, mi pedig nézzük, milyen szép is ez a kerek, kék ég. Minden viszonylagos. Biztosan jobban élünk, mint egy albán kecskepásztor, és szabadabban, mint egy Észak-koreai könyvelő. De elfelejtjük föltenni a kérdést, lehetne-e jobb, illetve azt is, hogy ezt ígérték-e nekünk egy évtizede.
Már arra sem emlékszünk, már lehet, akkor is csak annyi volt az útravaló, hogy folytatják. És ez igaz is, ebben hazugság nincsen. Igaz, arról nincs tudomásunk, hogy Hatvanpusztán aranyból van-e a budi, de még az is lehet, ám csak akkor fog kiderülni, ha a forradalmárok egyszer behatolhatnak oda. Addig is azonban a vén kommunistává lett fiatal demokraták azt csinálnak, amihez épp kedvük szottyan, kurváznak a jachton vagy épp hárman mennek négy repülővel meccsre. És meg sem rendülünk, föl sem háborodunk, hanem boldogan megyünk haza a boltból mondva szerettünknek, na mit kaptam, na mit? Cukrot. És teljes a boldogság.