Hírek

Kiss János, a radiátor

Részletek
Készült: 2022. augusztus 13. szombat, 09:08
Print 
Találatok: 1590

jpeg-image-Már október elején elkezdett mindenki fázni. Korán jött az ősz, túl hamar sötétedett, és a népek Neriában ültek a félhomályos szobákban vacogva. Villanyt nem mertek kapcsolni, mert ki fizeti ki azt, ha megszalad az óra, a gázzal hasonképp bántak, befűtögettek egy-egy órára az egyik szobában, de nagyon hosszúak voltak ezek az őszi napok, és még milyen kilátástalanok lesznek a téliek. A lépcsőházban azt találták ki, beosztják, kinél mikor lesz meleg, s akkor összegyűlnek oda mind a lakók. Kifüggesztették a faliújságra a menetrendet, hattól nyolcig Horváték, nagyszoba, nyolctól tízig Benedekék, nappali, és így tovább, kitöltve mind a huszonnégy órát az elsőtől az utolsóig, mikor kinél lesz meleg, de nem nagyon.

A rendszer jó volt, de működésképtelen. Nem fért be mindenki a fűtött szobákba, ott tolongtak és lökdösődtek a lépcsőházban, és már azt sem érezték, ez mennyire megalázó. Egyszerűen élni akartak. Valami ismeretlen helyen volt bennük annyi életösztön, hogy keressék a meleget és a világosságot, százezer évről maradt bennük a késztetés, amikor barlangba húzódtak és közösen, egymás testét is használva melegedésül vészelték át a fagyokat, szeleket, ködöket és a ragadozók ordítását. Aki akkor kívül rekedt, voltaképp a halálos ítéletét írta alá, de ezek a maiak, bár ösztöneikben alig is változtak valamit, mégsem értették meg, hogy ugyanott tartanak, ha be nem is vallják maguknak. Inkább szidták, akit kell, Gyurcsányt és az ukránokat.
 
A hőbörgés azonban nem segített, attól meleg nem lett, de egy napon, amikor elkezdett ringva hullni az első hó, az egyikük a tülekedésben hozzápréselődött a 3/3-as lakóhoz, és érezte, hogy meleg. Mit meleg, forró, mintha lázas lenne, de nem volt az mégsem, valami fűtötte ezt az embert, mint egy jó kályhát. És ráismertek a nagy örömben, hogy ez meg a Kis János a 3/3-ból, a fura kis alak, akinek szava nincs soha, őszintén, azt hitték, nem is él, csak suhan ide-oda. Kis János eddig nem is volt, csak most, hogy nekilátott a hó lassan, mélázva, a szelíd öregek meg elkezdtek köhögetni. A lépcsőházban rekedtek sorra fogdosták és hozzábújtak, Marika a negyedikről félreérthetetlen ajánlatot tett neki, hogy menjenek közösen az ágyba melegedni, felejtsenek el mindenkit, de a többiek kitépték az önző céda kezéből a fűtő testet.
 
Innentől aztán nem igazán nyelvi megfontolásból, hanem az élet szavának engedelmeskedve összevonták a két szót, Kiss Jánosból fűtőtest lett, eleven radiátor vagy hősugárzó, akit be lehet állítani a sarokba, és hamar megszárad rajta a vizes törölköző is. Lett is sutyorgás a kint rekedtek között, kihez mikor megy Kiss János hőt sugározni, Marika a földszint 1-ből megjegyezte, az volna az igazi, ha világítana is, nyomogatta a szerencsétlen ember orrát, húzogatta a fülét, hátha fölkapcsolódik, de ekkora csodák már tényleg nincsenek. Öten rekedtek kint az aktuális meleg szobából, és ők öten eldöntötték, Kiss János az ő radiátoruk ezentúl, azt is, hogy a céda Marikához cuccolnak be vele, így fölkapták és vitték.
 
Úgy cipelték föl a negyedikre magasba tartva, mint valami trófeát, a lépcsőházi kanyarokban hol a feje, hol a lába akadt el a jámbor, mindent szó nélkül tűrő embernek, de Isten segítségével célba juttatták. Beállították a szoba közepére, hogy mindenkitől egyforma távolságban legyen, lehelgették a kezüket és Kiss János hasához tartották, a feje fölé, élvezve a sugárzó hőt, ami ki tudja, honnan eredt, de itt volt. Itt volt és ingyen volt, és ez volt a lényeg, nem kellett az órát nézni Kis Jánoson megavattokat és köbmétereket olvasgatni róla, hogy meddig mehet el az ember, ameddig az állam engedi, de ez már eszükbe sem jutott egyáltalán.
 
Egy hét telt el a nagy nyugalomban, örömben és boldogságban, hogy jöhet bármekkora hideg, eshet a hó, fújhat a szél, ők már meg vannak menekülve, amikor azonban Kiss János elkezdett kihűlni. A fülére aggatott konyharuha nem száradt meg, a hasa sem tüzelt, és a feje sem ontotta a meleget, amikor beléjük hasított a felismerés, hogy elromlott a kályhájuk, s ha elromlott, meg kell javítani hamar. Hozták a szerszámokat, és pillanatok alatt darabjaira szedték Kiss Jánost, vizsgálták a hűlő máját és veséjét, tüdeje bokrait, de nem találták a baj okát. Ott hevert hát Kiss János apró darabokra szedve a szőnyegen, hogy össze már nem rakja senki soha, amikor a céda Marika halkan megkérdezte: nem kellett volna megetetni? Fölhúzták a vállukat mind az öten, odakint pedig csendben hullt a hó.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

rrEgy óvodás naplója 30. – Vaskályha / Készült: 2022.08.06
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, gyerekek, micsinálunk mi holnap, na mit? Senkise tudta, micsinálunk, a Kisböske csak nézett a bociszemeivel, a Pityu is elfelejtett rosszalkodni, és a dadus is csak állt az ajtóba, kezébe a tálca, rajta a zsíroskenyerek, hogy egy le is esett a padlóra. Átunk tátott szájjal, hogy micsinálunk mi holnap, és az Ibojnéni kibökte aztán, hogy rőzsét fogunk gyűjteni, meg ágakat, hogy de jó is lesz nekünk. Mondtam az apunk este, hogy rőzsét gyűjtünk holnap az oviba, mire csak annyit morgott a foga között, hogy na, kezdődik, mire az anyu meg, hogy ne a gyerek előtt. Mindig ezt mondja az anyu, ha az apu morog.

vgy_egy1Közelítő tél / Készült: 2022.07.30
Hogy Hegedüs Zsuzsa lemondta a lemondást, arról lehetne írni, de minek. Mindent elmondtunk már elsőre, ezen másodjára sem módosítanánk, kegyelem nincs, mert a dolgok túlléptek azon a ponton, hogy ezt a luxust megengedhessük magunknak. Az ő dolga, hogy érdekből, félelemből vagy netán zsarolás miatt cselekedte ezt, mint ahogyan az is, ha így másodjára a hűségnyilatkozatot megfejelte a büszkeséggel, ami eltölti az ő szívét, ha régi cimborájára néz. Két mínusz szorzata nem mindig pozitív, az élet bonyolultabb a matematikánál, mert például azt nem feledhetjük, milyen hivatala volt az oda-vissza táncikáló nacsasszonynak a szegényekkel, s amelyben kudarcot vallott.