Hírek
Sült vér és tücsökcomb, Németh és Kövér
- Részletek
- Készült: 2022. február 20. vasárnap, 10:49
- Találatok: 2649
A Fidesz a NER élcsapata. Miként elődje, az MSZMP volt a munkásosztályé, ha élnek még olyanok, akik emlékeznek az Orbán előtti időkre, amellyel csak az volt a baj a kedves vezető kijelentése szerint, hogy nem ő terpeszkedett a trónon. Most azonban már teljesült az ifjúkori vágy, ott ül az erkély mélyén, él és uralkodik örökkön örökké, ámen. Mindeközben azonban a Fideszben is vannak az élnél is élebbek, a krém a pártban, a különösen szépek és okosak, mint amilyen például Németh Szilárd vagy épp Kövér László. (Hogy a többit ne is említsük, csak szőr mentén Kósát.)
Iránymutató bóják ők, útjelző cövekek a vérzivatarban, akikre figyelünk, isszuk szavukat, akik megszabják, mit véljünk a világról és mit együnk benne, velős pacalt például vagy férgeket. Pár héttel ezelőtt a kedves vezető ipponnal diadalmaskodott egy malac fölött, mint maga is beszámolt róla kockás ingben, munkásmellényben és gumicsizmában, de nem tudtuk még akkor (akkor még nem tudtam, by: Pelikán), hogy a röfi leipponozása a magyari nép ünnepe, nemzetkarakterológiai aktus. Ahogyan a futball művészet és a disznósajt készítése hasonlatos egy vakcináéhoz. 
Mert az éjszaka sosem ér véget. Ugyanis mélységes mély nem a múltnak kútja, hanem a setétség, ami például Kövér pedellus fejében bugyog, mint az olvasztott szurok. Tőle tudjuk, hogy a disznóvágás ünnep volna, mert az akasztós ember ilyen ünnepen volt, mint ahogyan Németh Szilárd is onnan jelentkezett be. Képen mutatta, hogy vért zabál hagymával, ami már ünnep a köbön, és Németh eledeleit ismerve még a jobbak közül való. Ennek van hagyománya, irodalma mintegy, nem úgy, mint azoknak, amelyekkel rendre megjelenik, de mind egyformának mutatkoznak.
Németh a Fidesz gourmet-je, szakácsművészete viszont abból áll, hogy zsírt és paprikát olvaszt össze akármivel, a lényeg pedig, hogy legyen benne chili. Ehhöz képest a sült, hagymás vér egy letisztult eledel, de most nem recepteket cserélünk a hajdani rezsikirállyal – manapság honvédő –, hanem, hogy elcsodálkozzunk a szervilizmusán. Orbán olyat nem bír tenni, amit kis fáziskéséssel Németh ne másolna-utánozna. Ha doktorminiszterelnök et. röfikkel küzdősportol, akkor Németh is disznóölésre megy, ez olyan törvényszerűség, mint hogy lapos a föld, és a peremén tudjuk lógázni a lábunkat.
Németh Szilárd a disznóölés mint magyari DNS formája, külső, pufók burka mintegy, ezzel szemben Kövér László a tartalom, aki megadja a filozófiai mélységét a röfidzsúdónak (vö: ippon). Kövérnek azonban mindenről, mindig ugyanaz jut eszébe. Mint a kanos kamasznak a leányok illatosos kertje, pedellus et. hasonképp bírja a kolbászban meglátni a kommunistát, a csülökben a liberálist, és ezeket egységben szemlélve nemzethalált vizionálni, hogyha nem ölünk többet disznót, buzik lesznek a fiaink. Úgy nagyjából ez volt az esszenciája a tegnapi delíriumnak.
Mert pedellusunk is disznóölésen járt, ahol elöntötte őtet a filozófia, másképpen fogalmazva megint megszólaltak a fejében a hangok, és ki is jöttek a száján. Épületes baromságokat bírt az éterbe böfögni újra, és miheztartás végett pár elemet szemlézünk belőle, hogy lefössük Kövér világképét, mint a NER élcsapatának még élebb tagjáét, ami már majdnem tudományos nerizmus. Igazából azonban csak szellemi toprongy. Most csupán a velejét mutatom, mert ebben minden egyben van. A lényeg a disznóölésben materializálódó választás, ami a gumicsizmásoknak élet-halál kérdés.
Mert és ugyanis a válaszút Kövér szerint: „sonka, csülök, kolbász, vagy lisztkukac, tücsök és sáska; a gyermekek neveléséhez hozzájáruló családtámogatás vagy közpénzből finanszírozott nemváltó műtét”. Ehhez adjuk hozzá a disznóvágást mint szakrális ünnepet, és előttünk áll a Fidesz mint a NER élcsapata azzal a ráismeréssel, hogy ennyire ökrök még az MSZMP falusi párttitkárai sem voltak, vagy, ha igen, nem dicsekedtek vele. De nem is ez a delikát, hanem, hogy mint komoly tartalmakat, úgy terjesztette Kövér lázait a média, és a Fidesz talpasai közt lesz majd, aki követni fogja.
Nem ragoznám, de most már késő. Annyit csak, hogy a vérzabálás és ölési ünnep végfolyományaként hogyan bír eljutni Kövér a kedves vezető valagába mint végkövetkeztetés és harcra hívó trombitaszó: „Keresztény és magyar Magyarország vagy illegális migráció és multikulti; nemzeti függetlenség, vagy új birodalmi függés. Előre menjünk vagy hátra”. – Íme egy disznóölés tanulságai, csak az irányt nem értjük, mert ez is volt: „Ha még egyszer letérünk Magyarország és a vidék évezredes útjáról, soha többet nem térhetünk vissza rá”. – Tisztelettel: merre van akkor az előre és nem hátra?