Hírek
Az új cserebogár
- Részletek
- Készült: 2022. január 03. hétfő, 12:47
- Találatok: 1971
Elmúltak az ünnepek. Fába szorultak a férgek. Nézünk a kietlen pusztaságba bele. És most, hogy elmeséltem az életemet, örvendezzünk az új esztendőnek, amelyik tavasz tájékán sorsunkban döntő változásokat hozhat, hogy nyáron már Magyarország előre megy és nem hátra, hogy kedves vezetőnk idióta jelszavát idézzük fel. És nem azért, mert annyira frappáns, lényeget megragadó vagy másképp csudálatos volna és nem dedóshülye. Hanem, mert Szentkirályi Alexandra is ezzel fejezte be újévi köszöntőjét, mint valami csatakiáltással, és még csak nem is ez a szolgalélek, hanem, hogy Szentkirályi Alexandra nem úgy viselkedik ebben az esetben, mint valami csinovnyik, ami valójában a lényege, hanem, akárha valami felettünk lebegő méltóság volna ő is, akinek igényeljük az áldását, és inni óhajtjuk az összes szavát.
Hát, nem igazán. Szentkirályi Alexandra ez ideig nem szólott a néphez vagy nem sűrűn, kormányinfókon is biodíszlet volt csupán Gulyás miniszter mellett arra ügyelve, hogy fényes legyen a haja. Valami azonban megváltozott, zavar került az erőbe, mióta Novák Katalin olybá veszi, hogy máris köztársasági elnök ő, szidolozza a frissen vett töltőtollát, és nem utolsó sorban már nem pelenkaügyi miniszter, hanem Gulyás lett helyette az. 
Várjuk, mikor kezd el ablakot pucolni. Itt a képletből tehát hiányzik egy erős tüdő, egy ordító száj, hogy Novák nacsasszony új álcát öltve nem teljesítheti eredeti hivatását, amire Orbán szerződtette, hogy teli pofával szidja az Uniót és a liberálisokat. S hogy ne maradjunk kellő mennyiségű uszító szó nélkül, megszólalt ez a Szentkirályi, aki pedig eddig hallgatott. Akár Áder hala a fűben.
Várjuk, mikor kezd el ablakot pucolni. Itt a képletből tehát hiányzik egy erős tüdő, egy ordító száj, hogy Novák nacsasszony új álcát öltve nem teljesítheti eredeti hivatását, amire Orbán szerződtette, hogy teli pofával szidja az Uniót és a liberálisokat. S hogy ne maradjunk kellő mennyiségű uszító szó nélkül, megszólalt ez a Szentkirályi, aki pedig eddig hallgatott. Akár Áder hala a fűben.Látjuk, hogy minden mindennel összefügg, és azt is, hogy semmi sincs egészen úgy. Mégpedig azért sem, mert ez a Szentkirályi sem viszi a szót már kormányilag, hanem, mert immár más beosztást kapott, aki arra ügyel majd, hogy a Fidesz és a kormány (amely egylényegű minta az atya és a fiú, a Szentlélek viszont elveszett), kit ne hívjon meg a sajtótájékoztatóira, mely sok orgánum nem méltó erre. Ez is egy feladat, megszervezni, kit ne engedjenek be az ajtón, kivel ne álljanak szóba, kibe rúgjanak bele. Igaz, hogy egy kis irkában elfér a névsor, aki nem KESMA az mind nem kívánatos, akiben valami kérdés mocorog, az be nem mehet. Ilyképp Szentkirályi újévi köszöntője egyben a hattyúdala is volt, bele kellett gyömni tehát mindent, piros almát, mogyorót, Brüsszelt és LMBTQ-t.
És ez a Szentkirályi gyömte, ha nem is böcsülettel, s miután elmesélte Orbán Viktor jótéteményeit mind, elővette az örökzöldet, miszerint „Brüsszel újabban már nem csak a migránsok betelepítését akarja az országra kényszeríteni, hanem azt is, hogy engedjék be az LMBTQ propagandát az óvodákba és az iskolákba”. Ezután jött az előremenős csatakiáltás, mintha Novák Katalin szólt volna maga, akit azonban helyettesíteni kell, mert immár tobzódik a képzelt méltóságban. Szentkirályi megtette ezt, megszületett tehát a cserebogár, vagy inkább Kafka módján az átváltozás, hogy Szentkirályi Alexandra egy reggel nyugtalan álmából felébredve szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Folytathatnánk tovább Szentkirályi sorsát Gregor Samsáéba ágyazva, de minek, úgysem lesz olyan, mert nincs igazság a földön.
Hősünk nem is emiatt érdekes igazán, hanem, hogy látszik, mi szükséges a Fideszben a boldoguláshoz. Ez a Szentkirályi egyébként nem tudhatni, bukott-e vagy csak átrendeződött, midőn kormányszóvivőből sajtóügyis lett, de ez sem más, mint Novák pelenkaügyesből elnökké avanzsálása, hogy Gulyás meg az ő helyébe lépett CSOK reklámarcnak. Mindenkiből lehet minden, semmihez sem kell érteni igazán. Tudni kell az aktuális jelszót (előre nem hátra), egynéhány kulcsfogalmat (LMBTQ, migráncs, egyebek), és máris ott van a fazék, amit nem Németh Szilárd kotyvaszt tele velős pacallal, hanem az adófizetők nem is közpénze bugyog benne most, hogy Brüsszelé elveszni látszódik. Legalábbis egyelőre, amiért viszont harcolni kell, a kedves vezető is delirálta már, mind egy szálig megszerzi, mert az jár.
Nem mindenkinek és nem feltétlenül, s ha a kontextus és az üzenet az lesz, amit Szentkirályi cserebogár oly fennen hangoztatott, akkor nekünk nem, egyáltalán. Akkor majd kő nem marad kövön, kard ki kard, megvédjük. Jelen dolgozat viszont nem arra szeretett volna rámutatni, miért lesz az, ami már most is van, hanem, hogy minden hiába, a Fidesz nem tud felejteni de nem is akar tanulni, Novák megy, Szentkirályi jön, édesmindegy, itt mindegyik mindig ugyanazt mondja, míg el nem fehérül a szájuk. Kilátásaink tehát kilátástalanok, esélyeink a normalitásra a zérus felé tendálnak, az év új, a garnitúra a régi, és minden beleragadt az iszapba. BUÉK tehát, viszont boldog, iszonyú évünk lesz, de ez sem lesz új, tizenkét éve egyforma az összes, egyik sem különbözik a másiktól, míg a NER és még két nap.