Ártunk és ormányunk, s aki ezzel egylényegű, akárha atya, fiú, szentlélek, maga doktorminiszterelnök et. hozta a formáját megint. Mókát, kacagást és elszörnyülködő rácsodálkozást okozva Neria népének felötletve az amúgy patakként benne megbúvó, de mindig csobogó ontológiai kérdést, hogyhát hülye ez? Az is. De leginkább aljas. Még inkább tolvaj, de leginkább önmaga, megismételhetetlen, megtestesült, trottyos gonosz. Az Unió pár napja megkérte őtet, hogy legyen szíves, ne hazudjék. Hogy ne hazudja azt, azért nem kapja meg a helyreállítási pénzeket, mert ő – mármint az Unió – le akarja vágatni a magyari kisdedek kukacát.
Azóta telnek, múlnak a napok, a helyzet pedig fokozódik. Neria belegárgyult a kisdedek nemátalakító műtétjébe, ami soha nem volt, nem van és nem lesz, Neriában pedig gomolygó, tébolyos valósággá vált, mint fenyegető veszedelem. Meg kell a szívnek szakadni a hülyeség ilyen fokától, de, ahogyan pár napja arról ábrándoztam, egyszer csak eljön a szint, ahonnan már tényleg nincsen lejjebb, és persze megengedően föltételeztem, hogy azért biztosan találnak egy újabb gödröt a kút fenekén, tegnap sikerült is. A Monty Phyton kollektíven zokog, ahogy hallom, kéri a forgatókönyvet, mert szeretné leforgatni a Gyalog galopp második részét.
Monty Python: A fekete lovag mindig győz
Emlékszünk a csudálatos filmalkotásra, amely egyik jelenetében a Fekete Lovag Artúr királytól torzóvá téve, karok és lábak nélkül hepciáskodik, hogy Artúr meg is kérdi tőle, mi módon akar végezni vele, hogy bele szeretné-e fojtani a saját vérébe. S midőn mi ennek a jelenetnek az abszurditásán eltelten göcögünk, magunk sem tudjuk, hogy dicső Orbán Viktort látjuk magunk előtt. Én legalábbis, és tegnap leginkább, amikor született egy kormányhatározat, amely nagy hangon taglalja a feltételeket, amelyek teljesülése esetén Orbán Viktor duzzogva elfogadja az Unió pénzét. Hogy tisztába tegyük, feltételeket szab az ajándék kegyes átvételéhez.
Pofája, az van, tehetnénk hozzá, ha rátekintve az egész nagyon komolynak szánt dolgozatra nem állana előttünk a Monty Python világa, abból is a félig kivégezett Fekete Lovag végtagok nélküli hőzöngése. Nem részletezem a kormányhatározat pontjait, amelyek arról szólnak, hogy akkor hajlandó elfogadni a pénzt a Fidesz, ha az Unió nem buzítja el a magyari kisdedeket. Holott az Unió már elmondta, hogy ilyet ő nem akar, aki ilyet mond, az hazudik, és rámutatott Orbán Viktorra. De neki ez nem volt elég, ím hivatalossá is emelte a hazugságot és úgy, hogy neki áll feljebb. Ez a tébolyító abszurditás olyan szintje, hogy valóban jogosan jutnak az eszünkbe a mókás kedvű angolok.
Az Unió azt mondja, akkor adja oda a pénzt, ha Neriában tesznek valamit a korrupció ellen, ha garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét és más hasonló cuki kurvaságok, amelyek összefoglalva a jogállam nevet viselik. Erről Varga igazságügyis szokott hazudozni, a történetben azonban mégsem ez a legszebb, hanem az, hogy ártunk és ormányunk a tegnap megszületett határozatban most is kitartóan buzizik, hogy meg kell a szívnek szakadni már a butaság lehengerlő bátorságától, ami a Fidesz maga. Mondtam már, hogyha Unió lennék, akkor hangosan röhögnék ezen az országon, szerencsénkre azonban a közösség ebben is lomha.
Így elnézhetjük majd egy darabig és néhányszor, ahogyan a józanság hangján próbálnak szót érteni a debilekkel, akik ráadásul gonoszak is, és ez a legrosszabb elegy. A Fidesz azt állítja a csörgősipkájában, hogy ez a pénz neki jár. Nem jár. Megkaphatja, ha betartja a klub szabályait, amire viszont nem hajlandó. Ha betartaná, akkor Orbán lovag elveszítené mind az összes szabadságharcos arcát, és semmi nem maradna belőle. Kiút ebből tehát Orbánnal és a Fidesszel nincsen, a logika szabályai szerint tehát takarodnia kell az egész csürhének élükön a vezérükkel. Ez az ország elemi érdeke. Nem először jutok erre, s vélhetőleg nem is utoljára. Szevasztok tehát, fiúk és leányok.
Orbán megint kormányhatározatban üzenget Brüsszelnek / 2021.07.24. Ráadásul olyasmiket mondott tollba a Magyar Közlönyben, amiket az Európai Bizottság már rég megcáfolt. - „A Kormány megállapította, hogy az Európai Bizottság az Európai Parlament politikai nyomásgyakorlásának engedve – a Kormány és az Európai Bizottság előremutató szakmai egyeztetései ellenére – a gyermekek védelme érdekében megvalósított hazai jogalkotással összefüggő politikai ellenvéleménye okán hazánk helyreállítási tervének elfogadását késlelteti” - áll a pénteki Magyar Közlönyben. Ez viszont egyáltalán nem igaz, a bizottság már kedden, a jogállamisági jelentés közzétételekor megmondta, hogy az igazságügyi rendszer és a korrupcióellenes stratégia hiányosságaival van bajuk.
Kapcsolódó cikkeink:
Ki a faszagyerek? / Készült: 2019.12.04 “Erős Pista, Erős Magyarország.” Ez a filozófiai sóhaj szakadt ki a kedves vezetőből – továbbiakban OVM -, mint kiinduló tétel, a Descartes-i cogito ergo sum, vagy a Schopenhaur-féle, a világ a képzetem, midőn erőspaprikával töltött szaloncukrot fogyasztott. (Vagy csak hazudta.) Illetve Erős Pistával, ami Hungaricum, mintha másutt nem is ismernék a kapszaicin gyönyöreit, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy OVM-nek mindenről ugyanaz jut eszébe, mégpedig, hogy micsoda hatalmas birodalom mekkora nagy királya ő, miközben kapargatja a ganajt a gumicsizmájáról, ami rátapadt a trágyadombon.
Orbán, az infantilis keresztes lovag / Készült: 2019.07.11 Orbán Viktor Mihály kezd szakadt tudatú regényhőssé válni. Hol móriczi, semmirekellő dzsentri, hol pedig Ivanhoe Scott-tól és gyerekkorunk tévéjéből. Búsképű lovagnak nem nevezhető, ő érzékenyebb lélek, és meg is sértődne, ha egy ilyen trágyafejűt hasonlítanánk hozzá, mert szétesne a szélmalmok koherens világa. Megfigyelhetjük, hogy a vizsgált alany (OVM) egyre többször él a léha mulatozás és danászás valóságot feledtető eszközével. Ilyképp úri murit tart a lelkem, más értelemben a római végnapok hedonista lerohadása is jellemző rá, de nézzük, miből élünk.
Menetelés a semmibe – Mussolini hatalomszervezési módszerében néhány dolog a magyaroknak is ismerős lehet / Készült: 2019.04.21 Hol kereshetők a múlt századi populizmus történelmi gyökerei, hol húzódik a határvonal, amely a „népi politizálást” elválasztja a diktatúrától? – egyebek mellett erről beszélgettünk Ormos Máriával annak apropóján, hogy életműsorozatának részeként harmadik kiadásban olvasható a Benito Mussoliniről szóló politikai életrajza.