Hírek

A csend Gyöngyöspatán

Részletek: Készült: 2020. február 09. vasárnap, 21:07
Print; Találatok: 1938

11328_gyonga Mint valami diadalmi jelentést, a grund megszerzett zászlaját, úgy lobogtatta alávalóságát Horváth László, Gyöngyöspata térségének fideszes képviselője. Egyben persze vádiratnak is szánta a rajtuk kívül állók számára azt a gyalázatot, hogy a gyöngyöspataiak közül mindössze heten csatlakoztak ahhoz a petícióhoz, amely arról szól, hogy szolidaritásukat fejezik ki a kártérítési perben sérelmet szenvedettekkel, s azokkal, akik értük buzgólkodnak. Horváth László, fideszes képviselő kiszámolta a duci kis ujjain, hogy ez 99.7 százalék, majdnem annyi, mint amivel Orbán Viktor Mihály pártelnöki választást szokott nyerni.

Még azok sem csatlakoztak, akik sérelmet szenvedtek, hatvankét roma tanuló – illetve a családjuk – kapott soha ki nem fizetendő kártérítést, és még ők sem szolidarítottak saját magukkal, csak heten, nem mint a gonoszok, hanem, mint a merészek. Horváth László, fideszes képviselő ezzel a gesztussal magasba emelte kezének középső ujját, bemutatta mintegy, és hozzátette: bekaphatjátok, liberális köcsögök. Ezzel ért fel a szíves közlése, és mindenki tehetetlen vele szemben, mert a maga mocskos módján épp igaza is van, mert aki nem akar megmenekülni, azt nem lehet megmenteni. Csak épp föltehető, hogyan jutottunk el idáig.

Azt hiszem, Móricz novella vagy regény, de még az is lehet, hogy valami romantikus francia irodalmi alkotás ér véget így – kedvem és időm sincs utánanyálazni –, hogy „és szemei zölden világítottak bele a reménytelenségbe”. Így búcsúzik hősétől az író, s valljuk meg, ez nem rózsaszínű lányregény, s tán éppen ezért juttatta eszembe Gyöngyöspatát, a romákat, de voltaképp magunkat és az egész országot is. Föl lehetne tenni a kérdést, el lehetne mélázni rajta, hogy vajon miért nem írják alá a romák az értük szóló felhívást, s elsőként gondolhatunk arra is, tán félnek, ha ez kitudódik, elvész a segély, a közmunka, a választási krumpli, vagy ilyenek.

A hatalomnak számos eszköze lehet arra, hogy engedelmességet passzírozzon ki az alattvalóból, és a Fidesz nem is fél ezekkel élni, mint az ismeretes, és ez is lehet, hogy így történt. Illetve az is, hogy natgeós filmek jutnak az eszembe, amelyekben afrikai népeket láthatni, az arcukat közeliben, midőn tucatnyi légy szaladgál rajtuk, amitől a magunkfajta visítana, el nem viselné a csiklandást, de ők meg sem rezzennek. Megszokták, és a már minden mindegy fatalista nyugalma árad a tekintetükből, ajkuk cserepes, hasuk puffadt, és várják a halált. Évszázadok, évezredek okozták, hogy ez így legyen, s azzal, ha repülőről szeretetcsomagokat dobálnak közéjük, nem változik semmi.

A sorssal nem lehet szembe menni, és, mintha a mi cigányaink is ilyen beletörődő lemondással viselnék már az életet, mert ez volt a sorsa az apjuknak, a nagyapjuknak és a nagyapjuk nagyapjának is. Van ez a népcsoport, amelyet évszázadok óta elnyomnak, lenéznek, megaláznak, leköpnek és olykor megölik őket, az ilyen már nyomot hagy a génekben is, mint ahogyan az éhezésre is emlékezik a test. No most, azon járni győzelmi csűrdöngölőst, hogy ez így van, és Horváth László, fideszes képviselő ezt teszi, az aljasságnak meglehetősen mély bugyra, mentségére felhozható, de meg nem bocsátható egyszersmind, hogy neki halvány fogalma sincs arról, mit cselekszik.

A gyöngyöspataiak tehát félelemből vagy megszokásból hallgatnak, aki még bír némi öntudattal, átmenetileg ordít, aztán elcsendesül ő is. Most tesz minket a cigányaivá a Fidesz.

Ha még olykor pislákol, bennünk az öntudat, háborgunk. Utcára megyünk olykor melegek, egészségügy, iskola, akármi miatt, belekiáltjuk a koszos levegőbe, hogy mocskosak takarodjatok, nem tűrjük, elég, aztán minden elcsöndesül. Ami elképzelhetetlennek tűnt előtte, megszokottá válik, a mindennapok részévé, egy idő után már nem is emlékszik az ember, hogy valaha másképp volt, s lehetne most is úgy. Falatonként zabálják föl az életünket, már futkosnak a legyek az arcunkon.

Egyre inkább hallgat a mély. Ezzel szemben a karmeliták erkélyén húzza a prímás, a Városmajorban pedig ütemesen csattognak a bakancsok mintegy ellenpontként a hallgatáshoz, amiből olykor a „csak a szél” félelmetes csöndje lesz. Ez történt tegnap velünk, és történik már tíz éve voltaképp egyfolytában, csak olykor leomlanak a díszletek. Én már kevés vagyok itt bölcs lenni, ezért hát Camus bácsihoz fordulok, aki így tanítja a magunkfajta halandót. „..Ám egyszer csak felmerül a miért, s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden…Sivár életünk mindennapjain így hordoz bennünket az idő. De mindig eljön a pillanat, amikor nekünk kell a vállunkra vennünk…”

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2020/02/09/a-csend-gyongyospatan/

444.hu

"Ez így nem mehet tovább, minden gyereknek joga van helyben tanulni" / 2020.02.07.
Hollik István Gyöngyöspatán beszélt, mikor elfelejtette, hogy tíz éve van kormányon a Fidesz. - A Fidesz kommunikációs igazgatója pénteken Gyöngyöspatára utazott, hogy az iskola előtt videóban mondja fel a párt álláspontját az ügyről. Hollik István elmondta, hogy Nekcsei Demeter Általános Iskolába 80 gyerek jár, 86-ot viszont a szüleik más iskolába járatnak.

Kapcsolódó cikkeink:

Orbán és a roma szoáré / Készült: 2020.01.30
Mekkorát lehetett volna már szelfizni partedlivel a nyakban, bal kézben késsel, a jobbikban villával, előttünk sült malac, de Gyöngyöspata nem a karmeliták erkélye, a helyi more meg nem Farkas Flóri, s ha húzná is valaki, az nem Mága. Pedig szeret étkezés közben fotózkodni a kedves vezető. S ha látta valaki Gáspár Győző hogyan főzött és sütött meg egy disznócsordát, illetve egy egész baromfiudvart az egyik ilyen celeb vendéglátós műsorban, az tudja, a roma lakoma, még ha szerény is, felér egy gasztronómiai űrutazással. Kulináris atombomba, hogy nem árt magunkkal vinni szódabikarbónát, vagy egyéb emésztés-rásegítő kelléket.

Orbán természetben fizet / Készült: 2020.01.22
Azon már elmélkedtem egyszer, hogy a jogász Orbán látszólag nem tudja, mi a különbség munkabér és kártérítés között, s ezzel hogyan játszik Gyöngyöspata kapcsán. De maradjunk annyiban, hogy a kedves vezető nettó uszítást végzett csupán, ahogyan jó fasisztához illik. Ám itt meg is állunk egy szóra, mert a közvélekedésben megy a hümmögés, hogy nem fasiszta ő, csak autokrata, egy kicsit odahagyta a liberalizmust, meg ilyenek. Ha igazán belegondolunk, és valami érthetetlen szemérem miatt nem akarunk egyfolytában mellébeszélni, akkor azt kell tudomásul vennünk, hogy aki fasiszta dolgokat beszél, ilyeneket cselekszik, az nem csak annak látszik, hanem az is.

Orbán, romák, keccsölés / Készült: 2020.01.12
Orbán miniszterügynök nácul, nem tud magyarul, uszít, hazudik, lop, visszaél a hivatalával, meg különben is rosszul öltözik, nem tud késsel-villával enni, és még focistának is ócska. Alkalmas az ilyen miniszterügynöknek? Egyáltalán nem, és mégis itt csücsül a nyakunkon másodjára és már újra tizedik éve, ki érti ezt? Miután látványosan és fogadalomból nem néztem, nem hallgattam, nem olvastam, amit csütörtökön előadott az újságírókkal kapcsolatban, a hullámai mégis elérik az embert, mert nincsen fából mégsem, és van olyan szelete a mesének, amivel foglalkozni kell, mert annyira gyalázatos.